Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-05 / 40. szám
1912. október 5. 5. oldal Evangélikus Lap. 40. sz. Nem bekötött szemű-e sokszor közöttünk is az igazság istennője és serpenyőjét lebillenti a hatalom, befolyás, érdek szerint a kicsiny, a gyenge rovására ?... De legyen elég ez alkalomból. Megmetszeni kellene a szőlőtőt, hogy új életképesebb, nemesebb tevékenyebb hajtásra legyen képes. De ki, mikor végzi azt el ? Régóta hiába várjuk eddig. Talán az eucharisztia támaszt ezután, legközelebb ...! ? Kassa. Homola István ev lelkész. Lelkész-értekezlet. A veszprémi ev. egyházmegye somlóvidéki köre október hó 25-én tartotta őszi értekezletét Pápán. Reggel 9 órakor Úrvacsorával éltek a tagok, amelyet Bátsi József ajkai lelkész szolgáltatott ki. A templomból értekezletre jöttek össze a tagok, amelynek lefolyását itt közöljük : Kiss Lajos elnök, nagy- alásonyi lelkész, buzgó imája után elnöki megnyitót mondott, amelyben utal a közel múltnak egyházunkra is kiható eseményeire. — Szól a bécsi eucharisztikus kongresszusról, amelyet, nagyon találóan — Világbúcsúnak keresztelt. Búcsúnak, melyen a fény volt az a varázsital, mely kábulatba, mámorba ejtette a népek százezreit. Mi kívül állunk e búcsún, mi józanok vagyunk, és mégse tudunk egyházunk felvirágoztatására síkra szállni, mert elaludtunk. A mámorosak ébren tudnak lenni; sőt többbet mondunk : lelkesednek, tesznek egyházuk érdekében! Mi, a józanok elaludtunk; sütkérezünk, tétlenkedünk a régi dicsőség fényében. Ébredj, adj életjelt magadról alvó oroszlán. Mint sérelmet említi meg az elnök a vallásügyi miniszternek azt a rendeletét, amely a ref. egyháznak 400.000 K segélyt helyezett kilátásba, egyházunknak pedig egy fillért se juttat. Az értekezlet néhány tagja a testvéregyházat Ítéli el ezért; pedig mi vagyunk a hibásak. Az ő vezetői kértek, és kaptak is. A mi vezetőink nem kértek. Az állam csak nem fogja ránkerőszakolni pénzét! Igenis, mibennünk, vezetőinkben a hiba! Előfordult már, hogy egyetemes felügyelőnket majdnem úgy kellett kényszeríteni, hogy jogos követeléseinket szorgalmazza. Ő szégyenlett kérni a nyomorgó lelkészeknek! Szégyen volna ez akkor, ha csak mi kérnénk, — és pedig jogtalanul — a többi felekezet nem; a jelen esetben a legnagyobb hiba hallgatásunk. Hát ki mozgolódjék, ha nem vezetőink ? Sajnálattal vesz tudomást az értekezlet a veszprémi egyházmegye esperesének, Szalay Lászlónak súlyos betegségéről, és kéri a jó Istent, hogy szeretett esperesét minél előbb jóegészségben üdvözölhesse. Az értekezlet egyik tárgyát képezte a „Zsinati bizottságnak“ egyházunk alkotmányának módosítására és kiegészítésére vonatkozó javaslata. A javaslat egyes részeit kiadta az értekezlet a tagoknak, hogy annak egyes pontjaira vonatkozó javaslataikat, megjegyzéseiket a tavaszi értekezleten megtegyék, amelyeknek alapján Baldauf Gusztáv, püspöki titkár az egész javaslatot egyházunk jelenlegi helyzetének megfelelően átdolgozza és a tavaszi értekezlet, valamint az egyházmegyei gyűlés elé terjeszti. Kakas E József, dabronyi lelkész. Jézus életirói című munkáját olvasta fel, amelyben ismertette úgy a pozitív, mint a negatív irányú írók műveit. Szólt Keim, Hasé, Weisz és Beischlagról; ismertette Paulus, Strausz, Renan, Bauer és Kalthoff munkáját; kritikát mondott Masznyik, Szabó Aladár Hoch János „Jézus élete“ cimü művéről. Végre így fejezi be munkáját: Olvasva a pozitív, olvasva a negativ irányú írók műveit, utoljára szivemet szólaltattam meg. Az ott támadó érzések hatása alatt tettem fel a kérdést: Szükség van e Jézus életének megírására? S feleltem rá: Tükör által látsz ember! Jézus nem a múlté: Jézus a jelené, még inkább a jövőé. Máskép kell megismertetni, máskép kell megszerettetni hitünk Fejedelmét Betűk szükségesek ide is. Oh de nem ércből kovácsoltak! Élő. mozgó betűk. Minden keresztyénnek egy-egy betűnek kell lenni a nagy mű megírásánál. Betűnek, melyek beszélnek, hirdetik: élt, él, élni fog Jézus, kinek neve Krisztus. S látva ez élő betűknek, igaz keresztyéneknek a krisztusi hiten alapuló békés, boldog életét, a Strauszok, a Renánok, a Kalt- hoffok, Heckelek, Tamással egyetemben mind így tesznek vallást róla: Én Uram és én édes Istenem! A felolvasó olvasottságát, tárgyával való beható munkásságát, tudását eláruló értékes munkát az értekezlet felterjeszti a kerületi Ev. egyesülethez. Több egyházunkra nézve fontos kérdés megvitatása után elnök buzgó imája zárta be az értekezletet. A Gusztáv Adolf egylet 64. közgyűlése. Jól esik az ultramontanizmus zajos tüntetése után a németországi evangélikusoknak a múlt héten megkezdett, a protestanismus érdekeit felkaroló három nagygyűlésére figyelmünket fordítanunk. Az első ezek közül a Gusztáv Adolf egylet 64-ik közgyűlése, mely Posenben szeptember hó 24-én nyittatott meg, a keresztyén evangélikus jótékonyság munkájának nagy ünnepe. Itt nem fényes körmenetekben, a földi gazdaság és hatalom tüntető pompájában hanem csendes és áldásos munkában nyilvánult meg az evan- géliom szelleme. Az egek ura, mintha kifejezést akart volna adni annak, hogy az ily munkára egybegyült gyermekeit szívesen látja, eloszlatta a komor fellegeket, amelyeknek esőzápora a bécsi processzió aranypaszomántos selyemruháit tönkre silányította és derült égből tekintett le az
