Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-28 / 39. szám
Evangélikus Lap. 39. sz. 1912. szeptember 28 2. oldal. pályára. Nem tud családot nevelni. Ilyen körülmény között nem szabad szem elől téveszteni, hogy évtizedeken át úgy az állami, mint az egyházi és társadalmi élet terén nagy változások történtek, mely változások az összes társadalmi osztályok igényeinek és megélhetési viszonyainak alakulására nagy befolyással voltak. Áll ez különösén az egyházi hivatalnokokra, különösen a nagy családdal megáldott protestáns lelkészekre; akiknek fizetése nem áll kellő arányban az élelmiszerek és külömböző fogyasztási cikkek árainak az utóbbi években bekövetkezett nagy emelkedésével. Ez és a ruházkodás árainak emelkedése valóban súlyossá teszik a lelkészek megélhetési viszonyait. Nem kapzsiság és nem az úgynevezett „telhetetlen papzsák', mely csak a gazdag kath. főpapokra vonatkozhatott, okozza ma a prot. lelkészek jajgatását és segély utáni kiáltását Az ember akkor is ember, ha lelki dolgokkal foglalkozik, tehát szellemi munka mellett anyagi gondjai is vannak, melyeknek eloszlatásáról az egyház egyetemének az állammal egyetértőig kellene gondoskodnia. De nem úgy mint eddig — hogy a kormány politikájával ellenkező nézetű egyházi felügyelők érdemet csináltak abból, hogy az egyház érdekében „nem mennek kunyorálni(í a kormányhoz, mivel az ő egyéni nézetük és politikai meggyőződésük más! Az egyház magas érdekeit semmiféle mellékes okból nem volna szabad feláldozni a pártpolitikának, mely egyházunkban eddig is több pusztítást tett, mint a külellenség és a kath. papság hódító buzgalma együttvéve. Ennek most valóban könnyű szerepe van híveink elhódításában, mikor a prot. vezetőférfiak egymás elleni politikai gyűlölködése miatt széthúznak, s egymással viaskodnak, ahelyett, hogy összetartanának. Ez a körülmény okozta azt, hogy az egymást felváltó kormányférfiak nem vették kellő figyelembe a veszekedő és külön-külön folyamodó egyes felekezetek kívánságait. Tudnánk csak összetartani; és a református és unitárius testvér - vallásfelekezetekkel egyetértő eljárást követni és komoly elhatározással fellépni! Más színe és eredménye volna küzdelmeinknek! Isten verte meg a magyar protestánsokat, hogy azok nem tudnak öntudatosan együtt a közös ellenség ellen küzdeni; mert önmagokat tépik és szaggatják, míg az örök ellenség vígan hódítja és pusztítja híveinket. Tessék csak nyugodtan széttekinteni a katholicizmus összetartásának, szervezettségének, öntudatos izgatásainak és nagygyűléseinek eredményeire. Milyen örömmel karolják fel a más kath országokból kiszorított és törvényellenesen megtelepedett szerzeteseket és apácákat; micsoda palotákat emelnek itt és országszerte; hogyan kerítik hatalmuk alá a világi intelligens elemet — belmissziói kongregációk és eucharisztikus ünnepélyek címe alatt! Bizony nem csoda, hogy a mi szegény lelkészeink nem képesek kellőleg ellensúlyozni azt a hatást, melyet az anyagi gondoktól ment római hadsereg gyakorol a nép millióinak lel- kületére ! Most közeledik a reformációnak négyszázados emlékünnepe. Vájjon felébred-e lelkűnkben egy oly nagy alkotásnak eszméje, mely méltó lenne Luther emlékéhez és az ő nagy szellemének megörökítéséhez, a magyar protestantizmus jövőjének biztosítása által? Ezt nem lehet elérni olyan extravagáns beteg javaslatokkal, minő a gyógyithatlan betegek gyógyítása — ami lehet állami szép feladat, de semmiesetre sem a szegény és segélyre szoruló ev. egyházé. Biztosítsuk a dolgozó és egészséges papjainknak, tanítóinknak s ezek özvegyeinek és árváinak becsületes ellátását — és akkor lesz nemes verseny; lesznek harcoló kitűnő embereink, akik az élet legnehezebb gondjaitól mentesen fognak dolgozhatni a protestantizmus jövőjének dicsőségére. Belső erősödésre és céltudatos egyetértő munkára van szükség! A fízetésrendezésí chaos és a kivezető út — Válasz Lombos Alfrédnak. — Irta: Vitéz Lajos. Lombos Alfréd zombori lelkésztársam, aki — hálával elismerjük — egyházunk és lelkésztársai érdekében sokat dolgozik és fárad, akinek eszméje az ismert 150-ek lelkészfizetésrendezési javaslata és szülője a mozgalomnak, tollából fenti cím alatt lapunk 37-ik számában egy hosszú, de érdekes és figyelemre méltó vezércikk jelent meg. Többi közt ír a gyűlési termek zavaros
