Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-21 / 38. szám

Evangélikus Lap. 38 sz.

7. oldal

1912. szeptember 21.

ami megdöbbentő. Midőn a lapokban azt olvastuk, hogy a református egyház részére az 1848: XX. törvénycikk alapján az államsegély 400,000 koronával felemeltetik, tolihibára gondoltunk s hogy nem kizárólag a református, hanem mindkét evengélikus egyház részére javasoltatik ez a felemelés. A költségvetés indokolásából azonban értesültünk, hogy ez a felemelés csak a reformátusokat illeti, az evangélikusok pedig nem kapnak semmit. Tisza tehát megvalósítja azt, amit a protestáns közös bizottságban kivívni nem tudott, de ezzel, ha ezt keresztülviszi, szerencsésen szét is robbantaná a protestáns közös bizottságot! Ezt talán még sem akarja ? Az ügyre visszatérünk. lSz—o)

KÜLÖNFÉLE.

Felekezeti szellem. A törökszentmiklósi reform, ifjúsági egyesület alapszabály tervezete szerint ezen egyesület célja, hogy társaságba gyűjtse azokat az ifjakat, akik Jézus Krisztust megváltójuknak és Üdvözítőjüknek tekintvén, a szent írások szerint hitökben az ő tanítványai akarnak lenni és együttesen óhaj anak munkálkodni Isten országának az ifjúság között való terjesztésén. Ezen célt tekintve, nem érthető, miért lehet az egyesület rendes tagja csak református ifjú vagy leány és miért legyen abból kizárva az evangélikus ifjúság ? Példát vehetnének maguknak a törökszentmiklósiak a Bethlen Gábor körről, ahol bizony szívesen látják az evangélikus ifjakat is és a „Luther Otthonról,“ hol helyt adnak a reformátusoknak is. Ha már a templomban külön tiszteljük is az Istent, legalább a belmisszióban és a vallástársadalmi életben iparkodjunk együttesen végezni a Krisztus munkáját.

A klerikális türelmetlenség áldozata. Most, midőn Bécsben a krisztusi szeretetet hirdetik, sajátszerfl fényt vet az osztrák viszonyokra az a tény, hogy a csehországi graslitzi evang. egyház lelkészét, Zimmerli vikáriusnak, ki már több év óta telepedett le Graslitzban és ott végzi a lelkészi teendőket, az ottani hatóság az osztrák állampolgári kötelékbe való felvételt megtagadta. A lelkésznek azért van szüksége ezen felvételre, mert Ausztriában csak osztrák állampolgár viselhet közhivatalt. A prágai helytartóság ezen elutasító határozata annál feltűnőbb, mert az evang. lelkész választását az evang. Oberkirchenrath és az osztrák vallásügyi minisztérium is megerősítette és mert osztrák jog szerint az osztrák állampolgárság már hat heti letelepülés alapján megszerezhető. A megtagadó határozat oka az, hogy Zim- merlinek nagy érdemei vannak a Graslitzban legújabban felavatott „Lutherburg“ létesítése körül.

Lelkészválasztás Dobsinán. A nagy hullámokat felvert papválasztás Dobsinán f. hó 15-én végre meg lett ejtve. Pósch Gusztáv toporczi lelkész lett megválasztva 38 szótöbbséggel Klaár Vilmos losonci vallástanár ellenében. A választást a Klaar-párt megfelebbezte

s igy a dobsinai papválasztással járt izgalom még nem ért véget.

Évnyitás. A pozsonyi Egyetemes Theol. Akadémián f. hó 11-én volt az évnyitás, melynek különösebb jelentőséget mindenekelőtt az adott, hogy az Akadémia ezúttal lépett életének XXXI évfolyamába. Távol minden ünnepi lármától, csendes áhítattal ünnepelte meg a tanári kar és az ifjúság a theológiai bizottság képviselete mellett a kegyelem idejének ez évfordulóját, melynek családias bensőségét fokozta az, hogy az Akadémia érdemes és szeretett igazgatója Masznyik Endre dr., akadémiai tanári működését illetőleg ugyancsak az Akadémiával jubilált. Az Akadémiáról maga Masznyik Endre dr. emlékezett meg, de nem tekintett a múltra hosz- szasabban, csak a hála sokatmondó pillanatával, hanem a jövendő problémáját vetve föl, komoly és mély horderejű bepillantást nyújtott a jövőbe. Nagyszabású felolvasásában a zsinat aktuális kérdésével foglalkozik, mintha érezné, hogy evvel szemben mindenkinek állást kell foglalnia, bár ő maga nem töri el a pálcát felette egyik értelemben sem. Mindössze komolyságra, óvatosságra és eléggé nem hangsúlyozható körültekintésre int. Ismerteti a zsinatok természetét, történetét, hogy úgy mondjuk, pszikológiáját, úgy amint azt a múlt világos tapasztalata nekünk bemutatja. És feltünteti mindenekelőtt azt, hogyha általán lehet, milyen értelemben lehet szó zsinatról protestáns szellemben. Különös részletességgel fejtegetve Luther álláspontját a zsinattal szemben, áttér az eddigi zsinati munkálatok részleteinek tárgyalására. Természetesen ezúttal csak egyes szembeötlőbb pontokat ragadott ki e térről az előadó, de ezeket oly meglepő éleslátással és emellett mégis jóakaró szeretettel boncolgatja, hogy azokat mind főbb vonásaiban, mind részletesebb vonatkozásban igazán jó lenne megszívlelniük az illetékes köröknek. Különben e felolvasásával még nem kívánja lezárni Masznyik Endre dr. az aktákat, de ígéri, hogy ha bár más keretben s talán más alkalommal is, elmondja még mondanivalóját az egyéb részletekről.

Az általános lelkesedés hangulatában emelkedett ezután szólásra Kovács Sándor, theol. akad. tanár, hogy mint kartársát és mint egykori mesterét üdvözölje az Akadémia konjubilánsát, Masznyik Endre, theol. akad. igazgatót, kiben nemcsak az Akadémia ünnepli korifeusát, hanem a magyar protestáns világ is, mert ő volt az, ki a magyar tudományos theológiai irodalmat életre hívta, ami még nagyobb, ő volt az, aki ennek az irodalomnak olvasóközönséget teremtett. És e szókban nem volt semmi tettetés, egyszerűek voltak, de a megindításig szívből jövők. Majd Endreffy János, theol. akad. hallgató bemutatta az ifjúság nevében a XXX. év gyermekét : a Székács József emlékkönyvet és a hálás tisztelet szeretetével ajánlotta fel ez íinnepeltnek kedves emlékezésül. A jubiláló igazgató külön válaszban köszönte meg az üdvözleteket a meghatottság pazar szere-