Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-21 / 38. szám
II. évfolyam. 38 szám. Budapest, 1912. szeptember 21. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos': SZTEHLO KORNÉL Főmunkatársak: Dr. MASZNYIK ENDRE. KOVÁCS SÁNDOR, HORNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Sztehlo Kornél: Fizetésrendezés — a kivezető út. — (Sz-o.): A róm. katholicizmus lényege és eredete. — A bányakerületi gyűlés. — A vallásügyi tárca költségvetése 1913-ra. — Különféle. — Pályázat. Fizetésrendezés — a kivezető út. Lombos Alfrédnek a fizetésrendezési chaos és a kivezető út cím alatt lapunk múlt számában megjelent cikkére következők az észrevételeim. Sajnálattal kell konstatálnom, hogy az általam javasolt és az egyetemes gyűlés által is elfogadott lelkészfizetési alap dolgában ismételt felvilágositó nyilatkozataim dacára még mindég azzal a félreértéssel kell találkoznom, hogy ez a lelkészfizetési alap az az egyedüli orvosszer akar lenni, amellyel a lelkészek baján segíteni lehet. Akként magyarázzák tervemet, hogy én ezzel az állami segély-igényléséről az úgynevezett „zörgetésről* végkép le akarok mondani és hogy kizárólag ezen lelkészfizetési alapból akarom a lelkészek fizetését kiegészíteni. Ezen félreértés folyománya az, hogy a lelkészfizetési alap eszméjét mindenki ,,a jövő zenéjének“ tekinti, mint nem gyakorlati, rögtöni segítséget nem nyújtó eszközt kicsinyli és lebecsüli, sőt akadt egy olyan érdemes egyházi férfiú is, ki azt egyenesen „szerencsétlen gondolatnak“ bélyegzi. Sajátszerü, hogy még Lombos is, aki azt mondja, hogy eszmémet az összlelkészség helyesléssel fogadja és azt a messze jövőre kiható üdvös gondolatnak találja, igazat ad Gyürky Pálnak, aki a zsinati nagybizottságban tervem felett ama lesújtó ítéletet mondotta. Annál sajátszerübb Lombosnak ez az Ítélete, mert fejtegetései sorában ezt a „szerencsétlen gondolatot“ mégis megvalósíttatni kívánja, csak nem akar hozzányúlni az alap igénybevételéhez addig, míg az állam és az egyház közötti separatio be nem következik. önzetlen javaslatom ily fogadtatása után talán indokolt lenne, ha letennék arról a lelkészek anyagi existenciáján segíteni akarni és őket fizetésrendezési terveikkel magukra hagynám. Miért is rontsam el nékik az örömöt? hiszen ők oly szépen kiszámították, hogy miképen lehet még a legnyomorultabb ekklézsiában is 5400 koronára a lelkészi fizetést felemelni, hogy nem kell semmi sem egyébb mint az, hogy a kormány is belássa, hogy ez a 150 lelkész által kidolgozott tervezet a legcélszerűbb. Ha ezt a kormány elfogadja és a szükséges összegeket megadja, akkor persze semmiféle önsegélyre, lelkészfizetési alapra szükség nincs, de ha a kormány ezt nem cselekszi, mi lesz akkor ? Erre kell egy kivezető út. De amit az urak hangoztatnak és amit Lombos utolsó cikkében is tervez az nem a kivezető út. Az evang. lelkészek igaz joguk öntudatában oly nagyon szeretik hallani azokat a szónoki hévvel előadott lelkes szavakat, amelyekkel Veress József napnál világosabban kimutatja, hogy a kormány a kért fizetésjavítást haladéktalanul megadni köteles. Nem tehetek róla, őszintén kimondom, ez az erős meggyőződés útját állja a célravezető munkának. A meggyőződés tüzé- tői lievülő kedélyek elvetnek minden más javas
