Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-14 / 37. szám
1912. szeptember 14. Evangélikus Lap. 37 sz 7. oldal is az állam terhére segélyezze. (Olvasd Kiss Béla cikkében a román papokról. Ev. Lap 29.) 2. Követelje az egyház, hogy az állam az 1848. évi XX. t.-c. alapján csupán az eddig mostohán hagyott egyházaknak szabad rendelkezésre sürgősen annyi újabb s törvényhozásilag biztosított évi dotációt adjon, hogy az evangélikus egyház egyetemes adóalapjába 1,300 000 korona jusson. Biztosítsa az egyház az államot arról, hogy az 1,500000 korona ujabbi állami dotáció fejében a kongruarendszer alapján élvezett államsegélyről lemond. (Ezen pont azonban csak az esetben értendő, ha a kongruarendszer megváltoztatható lenne, ami ugyan nehézséget okoz azért, mert a többi gazdag felekezetek is igazság ellenére már Kongruát élveznek.) 4. Az egyház tegye magáévá a lelkészek nagy többsége által helyesnek talált ismert „ 150-ek tervezetét“ s elrendelvén a lelkészi javadalmaknak újabb pontos és lelkiismeretes összeírását, azzal utasítsa az egyházközségeket a lelkészi hiányok kiigazítására, hogy az egyházközségek a fizetéskiegészítésnek az egyetemes adóalapból való igényelését a hiányba bejegyezhetik. 5. Hogy az államsegélyre támaszkodó egyház valamikor bekövetkezhető szeparáció folytán létét veszélyeztető megrázkódtatást ne szenvedjen, létesítsen az egyház ne csak a lelkészek fizetésére tekintettel levő lelkészfizetési alapot, de minden anyagi kérdést felölelő egyetemes tartalékalapot s letétbe helyezve addig belőle semmit el ne vonjon, míg be nem következik a szeparáció. 6. Mindezekről pedig Baltik püspöknek a zsinati nagybizottságban tett javaslata szerint (Ev. Lap 13) külön zsinati törvényhozás intézkedjen. A bányakerületi gyűlés. Megelőzte az előértekezlet, amelyen két fontosabb kérdés lett előzetesen megbeszélve Helyeslésre talált a zólyomi esperesség indítványa (Bakay), hogy az egyetemes gyűlésnek a reformáció 400 éves jubileumá nak megünneplését célzó határozata (vigalomház létesítése) változtassék meg Nem osztozott ebben a szerencsében a turóci egyházmegye sérelmi panasza a bakabányai lelkészi konferenciák ellen hozott egyetemes gyűlési határozat megváltoztatása iránt (Skrovina). A panaszlók nem tudták meggyőzni az értekezletet arról, hogy a szeparatisztikus törekvésről tanúskodó nemzetiségi színezetű konferenciák eltiltása a vallásosságnak sérelmére lenne. Hozzászólónak: dr. Wagner Géza, Sztehlo, Kaczián, Vannovics és többen. A szeptember 12-én tartott közgyűlést megelőzte a kerületi gyámintézeti isteni tisztelet, amelyen tílat- nicsinj Pál cinkotai lelkész mondott alkalmi beszédet. Az isteni tisztelet után következett a kerületi gyámintézeti közgyűlés, melyet dr. Radvinszky György cs. és kir. kamarás világi és Famler Gusztáv Adolf egyházi elnök vezettek A kér. gyámintézet gyűjtött ez évben 12,473 45 K A gimn. ifj. gyámintézetek 794 82 K. A női gyámintézetek 14,954 52 K. Az összes gyűjtés kitett tehát 28,222 79 koronát. A kér. közgyűlés 16 egyházat részesített kisebb- nagyobb segélyben. Megállapította a közgyűlés azon egyházak sorrendjét, melyek segélyezésre az egyetemnek ajánltatnak. örvendetes tudomásul vette, hogy a Gusztáv Adolf egylet a múlt évi közgyűlés óta 16,758 koronát adott ugyané célra, a torzsai árva- és szeretet- háznak pedig 3300 koronát. 10 óra után néhány perccel nyitotta meg a kerületi gyűlést dr. Znirjmondy Jenő egyházkerületi felügyelő, kinek ez volt első szereplése ezen a téren. Az a kellemes nyugodtság, az a biztos tájékozottság és nyájas türelmesség, amellyel Zsigmondy az elnöki tisztet kezeli, mindenkire a legjobb benyomást tette. Bízvást mondhatjuk, hogy a kerület Zsigmondyban nemcsak jó, hanem kitűnő elnököt nyert Az elnöki megnyitóbeszédben két fontos ügyet emelt ki, amelyért tőle telhető erővel küzdeni fog: az 1848. XX. törvénycikk végrehajtása és a lelkészi fizetés rendezése. Ezekről a következőt mondotta: Évek óta napirenden van az 1848. XX. t.-c. végrehajtásának kérdése. Évről-évrc sürgetjük a kérdés elintézését. Egyik felirat a másikat követi, egyik küldöttség a másiknak nyomába lép, az eredmény pedig alig több. mint semmi, vagy legjobb esetben Ígéret, amelynek beváltását hiába várjuk. Nem mondom, hogy az egymást felváltó kormányokban teljesen hiányoznék a jóakarat, aminek bizonyítékát képezi az állami dotációnak, habár csak igen szerény, de állandó felemelése. De igenis állítom, hogy a fel- és letűnt kormányok egyike sem tulajdonított e kérdésnek oly nagy jelentőséget, mint amily nagy jelentőséggel és fontossággal az tényleg bír. Mert nem férhet kétség hozzá, hogy a protestáns egyházaink rendkívül nagyfontosságú kulturális feladatokat teljesítenek a népnevelés és az erkölcsnemcsités terén, llgy az egyik, mint a másik az állam legerősebb oszlopa, mert az az állam, amelyben a nép sötét tudatlanságban marad és a nép erkölcsi züllésnek indult, sohasem lesz képes úgy fejlődni és megerősödni, mint azok az államok, amelyek az államhatalom első és fő feladatának tekintik a népességnek általános műveltségű színvonalát minél inkább emelni. Én egyáltalán nem zárkózom el annak felismerése elöl, hogy a mai viszonyok között, amikor minden állam fötörekvése
