Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-14 / 37. szám

4. oldal. Evangélikus Lap. 37. sz. 1912. szeptember 14. is egyenlő összeggel segélyezzük, akiknek erre olyan nagyon szükségük nincsen. Régi közigazság az, hogy aki egyenlőtlen viszonyokra egyenlő intézkedéseket alkalmaz, nem az egyenlőséget, hanem az egyenlőtlenséget mozdítja elő.“ (Ev. Lap 34.) Ezért jött létre a másik törekvés. Százötven lelkész precizirozván a követeléseket, egy fizetés­rendezési tervezetet bocsátott ki, melyet mint az adott viszonyok között legigazságosabbat s így legjobbat 490 lelkész helyesléssel fogadott. Ilyen többség mellett minden többi más törek­vésnek kellene deferalnia ezen tervezet előtt s nem a többet követelő Veress Józsefnek (Ev. Ör. 28) vagy az őt citáló, kevesebbel is béérő „Kongruás“-nak (Ev. Lap 32) van joga így panaszkodni ,,nem szabad pártokra szakadnunk, hogy most már magunk sem tudjuk, mások sem tudják rólunk, hogy mit akarunk voltakép­pen/' hanem mi panaszolhatnók a pártokra szakadást, mert a mi igazságos tervezetünk mögött áll a papság túlnyomó zöme s egyedül mi preciziroztuk csak, hogy voltaképpen mit akarunk. S azért a mi mozgalmunkat gyengíteni, az itt kifejtett egyesült erőt bontogatni, jelentheti a kudarcot. hosszas küzdelem után enged vagy pedig végleg ellent- áll. Az utóbbi esetben marad ami volt: természetes ember, de az első esetben élő keresztyénné lesz: gyö­keret ver benne a vallásos élet tapasztalataival és isme­reteivel együtt. Látni való tehát, hogy a keresztyén val­lásos élet sajátos ismereteivel csak úgy jön bennünk létre, ha mi a kijelentés, Isten igéje hirdetésének enge­dünk, nevezetesen, a hit bizalmával reá felelünk.11 Ez D. Daxer tapasztalati theologiájának a lényege, amelyhez még azon őszinte vallomást csatolja, hogy ez a theologia ismereteit a hitetlen ember előtt nem tudja bebizonyítani. Gondolkoztam ezek felett, megkérdeztem maga­mat, hitetlen ember vagyok-e? Nem tartom magamat annak, mert hiszek egy Istenben, hiszek az erkölcsi jóban és abban, hogy életünknek célja van, hogy köte lességeink vannak, melynek szabályozója a krisztusi szeretet. Alkalmas objektum vagyok tehát talán arra, hogy tapasztalat útján vallásos ismereteket szerezzek. És mégis nem segít rajtam D. dr. Daxer theolo- giája, mert abban egy nagy circulus viciosust látok. Ha valaki azt mondja nekem, hiszek mindent ami a Szent­Veress József a békési egyházmegye köz­gyűlésén elmondott beszédében többféle törekvést említett fel; a mienkről, a legnagyobbról azonban nem emlékezett meg; de azért semmi esetre sem tartom károsnak, ha mozgalmunktól távol tartja magát, de kitart saját törekvése mellett, mivel mindenesetre jobb, ha a többért küzd egy Veress József a maga lelkes agilitásával, mert így előbb érhetjük el az általunk követelt kevesebbet. Legalább is jobb mint a harmadik fajta törekvés, mely nem is törekvés, hanem a sült­galamb bevárása; mely beéri a mindenkori konccal, sőt mint a ,,Kongruásí; az ,,Őszinte szó“ című cikkében (Ev. Lap 32) annyira mennek, hogy még meg is gyanúsítják az ő helyzetük javításáért is küzdő tiszttársaiknak a közért foly­tatott, fáradozását csak azért, mert így később jutnak a konchoz. Legyen nyugodt a .,Kongruás“, kit őszintének egyáltalában nem tarthatok, — mert akkor gyanúsításait név alatt merte volna közölni, — hogy ha a kormány is tényleg úgy akarja, meg fogja a koncot kapni, mert a fizetés­rendezés további sikeres fejlesztése érdekében a kongruások kénytelenek lesznek azt elfogadni; de hozsannát zengeni az egyoldalú, igazságtalan írásban és a hitvallásokban foglaltatik, mert ezeket az Isten diktálta, ezt értem. Ez az ember hisz, vagy hiszi hogy hisz, mert gondolkodni nem akar, miután már előtte mások gondolkoztak. Ez mindenesetre legkényel­mesebb, de érthető dolog. Azt is értem, ha valaki azt mondja: a hit nem elég az üdvösségre, vallásos életet is kell élned. De ha valaki azt mondja: vallásos ismereteket csak saját tapasztalatod útján szerezhetsz, vallási tapasz­talatra pedig csak úgy tehetsz szert, ha előbb hiszel, ezt az okoskodást nem értem. Legjobban kitűnik ennek az okoskodásnak a tart­hatatlansága egy példából A keresztyén vallás dog­mája, hogy Jézus Krisztus nem természetes úton, hanem a szentiélektől fogantatott Ez egy vallási ismeret, melyet a Szentírásból merítünk (kijelentés). Az orthodox pozitív tan szerint ezt elhisszük, mert igy van kijelentve. A kijelentés maga ezen vallási ismeretünk alapja. Daxer szerint azonban a keresztyén ember ezen ismerethez nem a csak kisegítőeszköz gyanánt szol­gáló kijelentés útján jut, hanem saját vallási tapasz­talata útján. Hogy mi módon lehetséges egy nem tér­

Next

/
Oldalképek
Tartalom