Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-20 / 3. szám

8. oldal

Evangélikus Lap. 3. sz.

1912. január 20.

vigaszt nyerjen, bizonyára vigasz nélkül tért otthonába. Én magam is azt hittem, hogy egy szellemes és minden tekintetben komoly bölcsészt hallok komoly problémákról szólani, aki maga belsőleg igaz és minden kitartás nélkül ad kifejezést arról, ami a szónok temperamentuma és hangulata. Azt gondoltam, hogy Jatho egy nyugodt filozófus, akkor tisztán, nyugodtan s meggyőzően fog beszólni, ha pedig pathetikus, úgy tomboló páthoszban fog temperamentuma kitörni; ha pedig Jatho egy fanatikus úgy hisztérikus átszellemült szemforgatással örök, boldogságban fog kójelegni. Egy pathetikus, tudományosan bölcselkedő, vagy fanatikus szónok még bármely alakban igaznak tűnt volna fel nekem, komolyan is vehettem volna. Ehelyett azonban egy szinészt találtam, aki egy retorikus hatásra előkészített szerepet adott, minden temperamentumot ügyesen játszott és mindegyiknek megfelelő arckifejezést oly megtévesztőn adott elő, mintha csak tükör előtt tanulta volna szerepét. Egy rövid óra alatt egy tucat különböző érzelem szuperlativusait átélni, hol átszellemült, hol figyelmeztető, hol dörgő pózt adni, amint éppen a kidolgozott beszéd konceptusa kívánja, az nem lehetséges az igazságkeresőnek, hanem csak a szónoknak, a színésznek. Jatho lelkész nem hirdet új igazságot; az ő szakítása az orthodoxiával sokak előtt tettként tűnhetik fel. Annak a boldognak azonban, aki ifjúságától fogva dogmament és modern gondolkodásban nőtt fel, úgy tűnik fel, mintha Jatho e tekintetben sem lenne kész és fél utón állapodott volna meg. Aki nem az igazság lényegét keresi, hanem csak annak látszatát, aki nem érdeklődik aziránt, hogy vájjon Teli élt-e, hanem csak aziránt, hogy élethűen lehet-e őt előadni, aki nem akarja tudni, hogy ki és mi az Isten, hanem csakhogy milyen és miképp lehetne, az menjen csak Jatho lelkészhez, aki ritka művészettel és tökéllyel isteni komédiát ad elő 1“

A szabadgondolkozók kritikája legjobban segít a „Spruchkollegium“ határozatának érvényt szerezni és megerősíteni a divat után szaladó lelkeknél is azon igazságot, hogy tanfegyelem nélkül egy egyház sem létezhetik.

A Jatho-féle esethez hasonló eset nagy forrongást idéz elő a dán országos egyházban is. A múlt évben Arboe-Rasmussen lelkész kijelentette, hogy az apostoli hitvallás azon pontja „születék szűz Máriától“ nem képezi hitének tárgyát. A hívek ezeken felzúdultak. Poulsen viborgi püspök vizsgálatot rendelt el és jelentésében a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz azt írta, hogy nem talál fegyelmi eljárásra okot, mert azon egy pont kivételével Arboe- Rasrpussen lelkész az országos egyház hite alapján áll. A dán egyház hívei most már a püspök ellen

zúdultak fel és erős cikkek jelentek meg ellene úgy az egyházi, mint a napilapokban.

A múlt év végén egy oly eset történt, mely az egész mozgalomnak más irányt ad. Barfoed lelkész egy vasárnapon kijelentette hívei előtt, hogy a bibliaikritika tanulmányozása megingatta hitében, amiért is lemond lelkészi állásáról és kilép az országos egyházból. Barfoed lelkész eljárását a konzervatív egyházi körök jellemes és helyes eljárásnak tartják és kívánják, hogy miután 20 évig hűen teljesítette kötelességét, azon időre kiszabva, ne vonják meg tőle a nyugdíjat. Itt sincs tehát üldözésről szó, hanem a leghelyesebb tanfegyelemről, amikor a lelkiismeret maga ítél és levonja becsületesen, egyenesen a konzekvenciát.*

KÜLFÖLD.

i.

A német választások és a protestantizmus.

A legújabb országgyűlési választásoknál, melyeknek zöme f. évi január 12-én folyt le, a protestantizmus ügye Németországban kétségtelenül vereséget szenvedett. Legnagyobb eredményt mutatnak fel a szocialisták, kik tudvalevőleg általában véve minden pozitív vallásnak ellenségei, de a katholikus centrumpárt is erősen tartotta magát és oly jelentékeny számban jelenik meg újra a parlamentben, hogy nélküle semmit sem lehet keresztül vinni és miután az őt támogató külömben evangélikus val- lású conservativ párttal szokott küzdeni, máris többsége van. Egy klerikális lap, az „Oberschlesische Volkszeitung“ igen találóan jellemzi a helyzetet, amidőn ezeket írja: „A mostani választási harc nem mandátumokért, hanem világfelfogásért folyik. Egyik oldalon látjuk a pozitív keresztény katholiJcus világfelfogást, a másik oldalon pedig az atheistikus világ- felfogás hívei küzdenek a győzelem pálmájáért“. Erre azt jegyzi meg az „Evangelische Bund“ hír* Ezen cikk szerzője evangélikus papjaink egyik jelese» aki ismeretlen akar maradni. Megkért bennünket, hogy közöljük cikkét, habár nem osztja lapunk irányát. Jó helyre fordult, mert mi éppen úgy vélünk az évangeliomi szabadságnak megfelelően eljárni, hogy minden okos és komoly szónak tért engedünk, ha azzal nem tudunk is egyetérteni. Ami különben Jathot illeti, mi őt ártatlan poétának tartjuk, akiből kár volt mártírt csinálni azzal, hogy dolgát felfújták Aki olyan badar dolgokat állít, hogy az Isten, „das ewige Werden“ „csak egy hullám a végtelen folyamatban“, tolva és tolatva, emelve és emeltetve, azt éppen oly kevéssé lehet megérteni, mint Mária szüzességének dogmáját. És ha az utóbbinak hirdetője nem tesz kárt a vallásos érzületben, talán a poéta sem rontotta volna meg nagyon a kölniek vallásosságát. (Szerk.)