Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-07 / 36. szám
II. évfolyam. 36. szám. Budapest, 1912. szeptember 7. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLA! ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Főmunkatársak : Dr. MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, HORNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA KéthasAbo» egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többször ös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : Sztehlo Kornél: Eucharistia. — A dunántúli felügyelőt beiktató kér. közgyűlése. — A dunáninneni egyházkerület közgyűlése. — Elintézés. — Levél a szerkesztőhöz. — Külföld. — Belélet. — Pályázatok. Eucharistia. A tridenti zsinat 1551. évi október 16-án megtartott 13 ülésében cp. 5 alatt az Eucharistia legszentségesebb sakramentomáról ezeket tanította: „A szent zsinat ezenkívül kijelenti, miszerint az Isten egyházában igen kegyes és vallásos módon szokásba jött, hogy ezen magasztos és tiszteletre méltó sakramen- tom egy külön e célra rendelt ünnepnapon megünnepeltessék és hogy az körmenetekben ájtatosan és hódoló tisztelettel az utcákon és tereken körülhordoztassék Mert nagyon helyes, hogy bizonyos szent napok határoztalak meg, hogy az összes keresztények rendkívüli és ritka tüntetés ál'al közös urunk és megváltónkkal szemben hálával emlékezzenek meg azon kimondhatatlan és kizárólag isteni jótéteményről, mellyel a megváltónak a halál fölött való győzelme és diadala kifejezésre jutott. És eképpen illő, hogy a győzelmes igazság a hazugság és eretnekség felett diadalmait ünnepelje, hogy ellen-- felei annyi fénnyel és az egyetemes egyház oly nagy örömével szemben, vagy meggyöngülve és összetörve megsemmisüljenek vagy szégyentől eltelve, végre valahára észre térjenek.“ Ezen cél elérése végett rendelte el a tridenti zsinat az Űrnapjának megünneplését. Ezen a napon kiviszik az oltári szentséget az utcára és katholikus országokban harangzúgás és a díszbe öltözött katonaság sortüzének ropogása hirdeti a róm. kath. egyház fényét és hatalmát. A körmenetben királyok, hercegek, miniszterek és más hatalmasságok vesznek részt annak adván ezzel kifejezést, hogy az országban a róm. katholikus vallás ha már nem is uralkodó, hanem mindenesetre az első vallás. A külső fény és pompa azonban az idők folyamán értékét kezdte veszíteni és azt a hatást amelyet a tridenti zsinat általa elérni akart nem érte el. Az eretnekeket a körmenetek szemlélése hidegen hagyta és legfeljebb azon bosszankodtak, hogy a körmenetnek egy-egy szobor vagy szentkép előtti megtorlódása az utcai közlekedést megakasztotta. Úgylátszik ez a tapasztalat, mely különösen Rómában és a nagyobb olasz városokban észrevehető volt, arra bírta a római pápát, hogy az Úrnapot mint külső ünnepet eltörölte és helyébe a kor igényeihez való alkalmazkodás mellett ugyanezen célt az eucharisztikus kongresszusok szervezése által reményű elérni. Hogy mennyire nem a róm. katholikus nép vallásos szükségletének folyománya ez az eucharisztikus mozgalom leginkább bizonyítja azon körülmény, hogy a római katholikusok százezrei egészen fel a művelt körökig, nem is tudják, hogy mi az Eucharistia. Valami szent dolog válaszolt kérdésünkre egy fővárosi r. k. ügyvéd, de hogy voltaképen micsoda azt hamarjában nem tudja. Az Eucharistia a régi keresztyén egyházban nem volt egyébb, mint az a hálaadó imádság, amely a zsidó húsvéti lakománál szokásos hálaima módjára, amint ezt Krisztus urunk is cselekedte (Máté 26, 26., 27,) az úrvacsoránál a kenyér és a bor megáldását megelőzte és részben Isten jótéteményeire általában, részben a megváltás áldására vonatkozott.
