Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-31 / 35. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 35. sz. 1912. augusztus 31. és nevelés céljából evang. otthonokban helyezzük el. Magától érthető, hogy 4000 gyermeket be nem fogadhatunk, de arra nincs is szükségünk, célt érünk mi azzal az eljárással is, ha az államtól azon evang. gyermekek kiadását követeljük, kik a 13—14 éves kort érték el, tehát olyanokat, akik 1—2 év múlva érettek a konfirmálásra. A torzsai árva- és szeretetház (konfirmandus-otthon) ez irányban most tette meg az első lépést, amidőn a szabadkai m. kir. állami gyermekmenhelyből vallási nevelés céljából 12 oly ev. gyermeket fogadott be, kik más felekezetű nevelő-szülőknél voltak elhelyezve Ha most már a vallási nevelésnek ezen módja beválik — s kétségtelen, hogy be is fog válni — az intézet vezetősége rendíthetlenül meg van győződve arról, hogy a mi evang. keresztyén nevelésünk minden nevelésnek legtökéleteseb- bike, azt fogja határozni, hogy ezekből a hitükben olyannyira veszélyeztetett evang. gyermekekből annyit fog megmenteni, amennyit ép lehetséges; nem kímél költségeket és áldozatokat, kibővíti az intézetet még 2—3 hálószobával, ahol majd a már felvett gyermekek mellé még 40—50 ily gyermeket helyez el. Ha most már minden egyházkerület hasonló intézkedéseket tenne s a már fennálló árva- és szeretetházakhoz még 2—3 hálószobát hozzáépít, e nagyfontosságu kérdés könnyű szerrel meg lenne oldva s a hitükben veszélyeztetett menhelyi gyermekek meg lennének mentve. S miután az állam minden ily gyermek után évi 200 korona ruházási és ellátási költséggel járul hozzá, a kerületekre ezen intézkedés folytán vajmi kevés anyagi teher háramlana. Scholtz Gusztáv bányakerületí püspök jelentése a f. évi szeptember 12-én Budapesten tartandó rendes évi közgyűléshez. Az evangélikus egyház lelki vezéreinek, elsősorban a püspököknek nem csupán az a hivatásuk, az egyház adminisztratív ügyeit elintézni, hanem az egyház kül- és beléletében jelentkező kérdésekben tanácscsal, véleménnyel előljárni, az egyházat fenyegető veszélyek elhárításáról és a bajok orvoslásáról gondoskodni. Ezen hivatás teljesítésére legalkalmasabbak azok az évi jelentések, amelyeket a püspökök az évenként megtartatni szokott kerületi gyűlésekhez intézni szoktak. Minél tartalmasabb ez a jelentés vezérlő eszmékben, annál értékesebb az a közegyház szellemi és anyagi érdekei szempontjából. Scholtz Gusztáv püspöknek előttünk fekvő jelentése ezen követelményeknek nagy mértékben megfelel, mert gondos részletességgel kiterjeszkedik az egyházi életünket a jelenben mozgató kérdésekre. Egészben véve inkább optimisztikus, azt találja, hogy munkálkodásunk eredménye megnyugtató s hogy miután „az elvetett magnak hosszú időre van szüksége“, legyünk türelemmel mig megérik és áldásban érezteti erejét. Az egyházi életben is bizonyos emelkedés mutatkozik, csak azt konstatálja sajnálattal, hogy a vegyes házasságok és az ezzel összekötött lélekhalászás terén még mindig mi húzzuk a rövidebbet. Nézetünk szerint ezt nem elég konstatálni, hanem a baj gyökerének orvoslását kell állandóan sürgetni, amely abból "áll, hogy a reverzáli- sokat megengedő törvény hatályon kívül helyeztessék. Rámutat a jelentés a vallásellenes szocializmus terjedésére is, amely ellen munkára szólítja fel első sorban a lelkészeket, de egyházunk világi férfiait is. Meggyőződésünk az, hogy ezen irányzatok túlkapásai ellen leghathatósbb eszköz a gyakorlati keresztyénség nagy arányokban való művelése. Az önző gyűlölködést, melyet ezek az irányzatok kiváltanak, csak a keresztyén önzetlen jótékonysággal lehet ellensúlyozni. A jelentés megemlékezik arról is, hogy az egyházi élet élénkebbé és bensőbbé tétele érdekében felhívást intézett az összes lelkészekhez, hogy egyházaikban a helyi viszonyoknak megfelelő egyházias jellegű egyesületeket alkotni igyekezzenek. Utal e tekintetben a Németországban elért nagy eredményekre és a kérdést úgy gondolná megoldandónak, hogy egyházi lapjaink egyike egy nagyobb mellékletet adna ki, amely azután tisztán és kizárólag ilynemű ismertetést tartalmazna. Az eszme megérdemli a figyelmet, csak attól tartunk, hogy a mi egyházi testületeink, melyek az evang. sajtóval szemben meglehetősen szűkmarkúak, az erre szükséges költséget nem igen fogják megszavazni. A jelentés további folyamában állást foglal a theologiai akadémiák egyesítése mellett, szükségesnek tartja ezzel kapcsolatban egy theol. fakultás létesítését és theol. szemináriumok felállítását. A lelkészi fizetések rendezése tárgyában megemlékezik a jelentés a pénzügyminiszter legújabb nyilatkozatáról, azt nem tartja kielégítőnek, de a kérdés mikénti rendezését illetőleg határozott állást nem foglal. Hiányzik ebben a jelentésben is, mint a többi püspök, jelentésekben, állásfoglalás abban az elvi kérdésben vájjon a lelkészek fizetésének rendezését kizárólag az államtól várjuk-e, vagy az egyetemes egyház maga is köteles legyen lelkészeiről gondoskodni ? Ezen kérdésben pedig előbb-utóbb kénytelenek leszünk állást foglalni.
