Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-31 / 35. szám
2. oldal. 1912. augusztus 31. Evangélikus Lap. 35. sz. nevelőszülőkhöz voltak kiadva gondozás végett S midőn az igazgatót megkérdeztem, hogy miért nem helyezi el az evang. gyermekeket a törvény értelmében velük egyvallású nevelőszülőkhöz: az igazgató vállat vont, mondván: nem jelentkezett eddig színmagyar evang. szülő s más ajkú szülőnek a törvény értelmében a gyermekeket ki nem adhatom. E gyermekeknek se szülejük, se gyámjuk, senkiök sincsen a ki vallási nevelésükről gondoskodna, 13—14 éves korukig ott maradnak róm. kath. nevelőszüleik falujában, ott róm. kath. iskolába járnak, kath. hitben neveltetnek, bérmáltatnak s evang. egyházunknak végképpen elvesznek. Úgy látszik, hasonló tapasztalatokat nyerhettek e téren a dunántúli kerületben is, mert az egyetemes tanügyi bizottság 1910. évi jelentésének 25 pontjában intézkedést kér a kerület, az országos gyermekvédő egyesület által s az állami menhelyekben gondozott evang. gyermekek vallási nevelésének kérdésében. Az egyetemes közgyűlés 1910. évi jk. 100 p. alatt a tanügyi bizottság ezen javaslata folytán azt határozza, hogy: átiratot intéz a gyermekvédő liga elnökségéhez s felirattal felkéri a TÁRCA. 46. zsoltár. A négy szuperintendencia által kiadott „Énekes Könyv“-be nem foglalták be a református testvérek Luther „Eine feste Burg“ énekét. A Graduálban, (Új Zengedező M. K.) melyet közösen használtak s melyben sok német ének van, megvolt. A tervezett énekes könyvben is megvan. Persze a magyar dallam. Ellenben a német dallam a lutheránus énekes könyvekben kisért. Pláne a csabai énekesben, hol a függeléken kívül, melyet Margócsy József állított össze, s melyben az „Erős vár ‘ német dallama is van, a Szeberényi Lajos által fordított Luther-féle ének is áll, ilyképen: „Isten rendíthetlen várunk.“ Általában a lutheránus énekeskönyvekben túlságosan kegyelik a német dallamot, gondolva, hogyha a többi német ének énekelhető a német melódiára magyarul, énekelhető lesz ez is; de ez kivétel, melyet nem vettek figyelembe azok, akik a magyar fordítást trocheusi formába vagy hangbelügyminisztériumot, hogy a gondozásba fogadott, egyházunkhoz tartozó gyermekeket, olyan községekben helyezze el, ahol evang. egyház van. E feliratra érkezett válasz rövid tartalma a a következő: (L. 1911. évi egyet k. jk. 100 p.) A belügyminiszter tudatja, hogy az elhagyatott gyermekek védelmét az állami gyermek- védelem a m. kir. állami gyermektelepeken az úgynevezett államilag kiválasztott családban oldja meg, az erre vonatkozó szabályzat 27-ik §-a Szerint: ,,minden gyermeket lehetőleg vele egyvallású nevelőszülőnél kell elhelyezni.“ Azokban a kivételes esetekben pedig, amikor az elhagyatott gyermekek intézetbe adatnak, gondoskodva van arról, hogy vallásuk szerint, vallási nevelésük csorbát ne szenvedjen. Egyet, közgyűlésünk e választ: megnyugtató tudomásul vette. Egy ezred, 4000 gyermek pusztul el szemünk előtt s mi azt megnyugtató tudomásul vészük. Azt hiszem, már előre tisztában lehettünk volna ezzel a felelettel, mert a Miniszter úr rendesen a Beschwichtigungshofrat szerepét játsza velünk szemben is; mindig csak megnyugtatni kíván bennünket Konventjeink évről-évre intéz- .nek feliratokat a minisztériumokhoz, vezéreink súlyba öntötték s a feliratos táblákat is szerkesztették, szólván: „Erős várunk az Úr Isten“; mintha tótul mondanák: Hodd proprog jest Pán! Brikmás. A kétféle melódia ekkép bajt okoz, de nekünk mind a kettőre kell lefordítanunk az éneket, még pedig nekik a magyar dallamra. Mert ők átveszik az éneket a lutheránus énekes könyvből, minthogy átvették az „Erős várunk nekünk az Isten“ éneket is. A tervezett énekeskönyvben pedig ugyancsak rosszul van verselve, s az öt szótag helyett ez áll: „A mi régi ellenségünk“, „Ha testünk minekünk elvész“. Annál inkább szükséges a par excellence református ének, mert a református testvérek is elfogadták — velünk együtt — október 31-ét reformációi napnak. Megjelent s a magyarországi ág. hitv. evangélikus egyházközségek használatára bocsáttatott Kapi Gyula nyug. tanítóképezdei igazgató Korál-Könyve, mely 296 melódiát tartalmaz. Sok mondandó van ellene, de az elvitathatlan érdeme, hogy Luther „Erős várunk nekünk az Isten“ énekét nemcsak közölte, hanem annak rövid sorainál az öt szótagot betartotta s így szabályos alakot adott a szabálytalan éneknek. Különben pedig a magyar melódiának az a vers
