Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-24 / 34. szám
II. évfolyam. 34. szám. Budapest, 1912. augusztus 24. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Főmunkatársak: Dr. MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, IIORNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Több- szbrbs hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : Sztehlo Kornél: Reflexiók a lelkészi korpótlék felett. — Dr. Szhivik Mátyás -. Wundt Vilmos születésnapjára. — üyurátz Ferenc püspöki jelentése az 1912. évi közgyűlésre. — Baltik Frigyes püspök jelentése a dunáninneni kerület közgyűléséhez. — Kakas E. József: „Circumdederunt me“! — Kirchner Rezső: A lelkészi értekezletek szervezése. — Levél a szerkesztőhöz. — Evangélikus sajtóiroda. — Belélet. — Pályázatok. Reflexiók a lelkészi korpótlék felett. Olvastuk gróf Tisza Istvánnak az „Evangélikus Örálló“-ban közzétett levelét, amelyben „illetékes helyről“ kapott felhatalmazás alapján megerősíti azt, amit a debreceni protestáns lapnak a korpótlékról írt és azt is írja, hogy ez fedi a tényállást. Tisza ezen nyilatkozata szerint minden protestáns pap megkapja a korpótlékot, még a rákospalotai pap is, akinek állítólag 3000 koronát meghaladó jövedelme van, sőt megkapja azt a pestbelvárosi római katholikus plébános is, akinek a jövedelmét már évek előtt 25.000 forintra becsülték, amiből ha túlzás címén le is vonnak valamit, marad elég a korral növekedő kiadások fedezésére. Gróf Tisza István nyilatkozata előtt természetesen meghajlunk. Tényként kell elfogadnunk, hogy „illetékes helyen“ így határozták el a lelkészek segélyezését és azt véljük, hogy nem csalódunk, hogy a rendezés azért történt így, mert gróf Tisza István ezt így akarta Azt is tudjuk, miért akarta így gróf Tisza István ü perhorreszkálja a kongruakiegészí- tést az azzal járó jövedelem nyomozás, talán az ezzel járó visszaélések miatt is Nem törődik azzal, ha egyik-másik lelkésznek nincs is szüksége a korpótlékra — a református papok nagy többsége bizony rászorul erre (bizony a mi papjaink többsége is) — kapjon mindenki korpótlékot egyaránt. Nem tudjuk, kit ért gróf Tisza István azon „illetékes hely“ alatt, ahonnan felhatalmazást kapott. Valószínűleg a pénzügyminisztert, akinek a főrendiházban elmondott nyilatkozatát magyarázta, helyesebben korrigálta. A pénzügyminiszter tehát hajlandó azt az összeget megadni, amely arra szükséges, hogy minden oklevéllel bíró pap a korpótlékot megkapja. De a pénzügyminiszter nem csinálja meg a törvényt. Ezt a vallásügyi miniszter csinálja meg, illetve megcsinálják a vallásügyi minisztérium illető osztályában. Ott pedig és ezt Tisza nyilatkozatával szemben is fentartjuk, másként akarják vagy akarták a dolgot. Ott abban a nézetben vannak, hogy az állam a korpótlékkal azoknak a lelkészeknek anyagi helyzetét akarja megjavítani, akiknek jövedelme a megélhetéshez nem elegendő. Nem látják át, miért juttasson az állam javadalmakban dúslakodó némely római katholikus plébánosnak vagy a debreceni és nyiregy- házi püspöknek korpótlékot, amikor a nyomorral küzdő szegény lelkészek segélyezésére sincs elegendő pénz? El kell ösmernünk, hogy ebben az érvelésben van valami igazságosság és humanitás De egy másik szempont is lebeg a törvény szerkesztésével megbízott közegek előtt. Kívánatos és az 1848: XX törvénycikk szellemének is megfelel, hogy a lelkészek jövedelme lehetőleg egyenlővé tétessék Ez a szempont vezérli a Lombos-féle tervezet szerkesztőit is.