Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-17 / 33. szám

6. oldal. Evangélikus Lap. 33. sz. 1912. augusztus 17. vány 666 61 K-t tesz ki. Fájdalom, van 12,000 K nyi építkezési teher a házon, melyből 7000 K-t egy alapít­ványból vettünk kölcsön, 5000 K-t pedig előlegezett nekünk az egyházkerület 5 évi kamatmentes kölcsönként. Az alapitótagok sorába 100 K tagsági díjjal be­léptek a következő jóltevők: báró Vojniis István (Szabadka), özv. Scultéty Jánosné (Szabadka). 200 K tagsági díjjal beléptek : Ráth Arnold és neje Budapesten. Őszintén bevalljuk, anyagi eszközeink kimerültek — pénz nélkül vagyunk s igazán rászorulunk a meleg érdeklődésre és adakozó kezekre. Szükségünk van a tagoknak növekedő körére, kiknek rendes évi járulékai az intézetnek erős financiális alapot adnak. Szükségünk van alapító tagokra, kik szegény gyermekek számára ingyen helyeket létesítenek, mert ezeket talán eszköz hiányában nem tudnánk felvenni .... Minden, még a legszerényebb szeretetadományért is, melyeket kérjük az ágost. hitv. ev. lelkészt hivatal­hoz vagy Tauster Frigyes pénztáros úr címére küldeni, hálás köszönetét mondunk előre is azon óhajjal: az Úr fizesse meg most itt a földön s egykoron odafent az égben! A bizottmány nevében: Torzsa (Bácsmegye) 1912 év junius havában, Famler G. A. s. k., evang lelkész, bányakerületi gyámintézeti egyh. elnök, Tauster Fri­gyes s. k., pénztáros, Hüttenberger Károly s. k. II. elnök. Az Evangélikus Lap is szívesen átvesz adomá­nyokat a torzsai Konfirmándus Otthon részére és azo­kat nyilvánosan nyugtatja. (Szerk.) A trencséni egyházmegye rendkívüli köz­gyűlése. Ezen egyházmegye augusztus ötödikén tar­totta meg rendkívüli közgyűlését Trencsénben. melyben egynek kivételével valamennyi egyház képviselve volt Ezen gyűlésünkön dr. Stúr Károly esperességi felügyelő és Krizsán Zsigmond esperes, akiknek mandátuma lejárt és akik az egyházmegye általános bizalmával újból megválasztattak, hivatalukba be lettek iktatva. Az esperességi felügyelő és az esperes szép beszéddel nyitották meg a gyűlést. Az esperes többi közt ezt mondotta: „Ezen általános bizalom, mely engem meg­lepett, távolról sem vezet arra, hogy talán sokat gon­doljak magam felől, hanem arra vezet, hogy itt az Úr színe előtt alázatossággal megvalljam: „Kisebb vagyok minden jótéteményeidnél és igazságodnál, melyet csele­kedtél a te szolgáddal“. I. Móz. 32. rész 10. v. Az a bizalom arra serkent, hogy a jövőben annál lelkiisme retesebben és szorgalmatoabban végezzem hivatalom dolgait, élénkebb őre legyek Sionunknak, mert — fáj­dalom — egyházunk helyzete nemcsak hogy nem javul, hanem rosszabbodik. Törekvésem az lesz, hogy úgy az egyes egyházakban, mint általában mindenek rendben és ékesen menjenek. Munkálkodásomnál vezérem lesz a nagy Pál apos­tol, aki nemcsak nekem, hanem mindnyájunknak így szól: „Kérlek azért titeket, hogy járjatok úgy mint illik a ti hivataltokhoz,, mellyel hivattattatok minden aláza­tossággal és szelídséggel és lelki kegyességgel, elszen­vedvén egymást a szeretet által, igyekezvén megtartani a léleknek egységét, a békességnek kötele által“. Eféz. 4, 1—3. Mindenekfelett vezérem lesz a Jézus Krisztus, aki mondja: „Erről esmérik meg mindenek, hogy én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek“. Ján. 13, 35. A székfoglalás után megválasztattak az egyházmegye többi tisztviselői és különféle bizottságai. Bálent István alesperesnek, Palicz János egyházi jegy­zőnek, Jánoska trencséni ügyvéd világi jegyzőnek, aki letette az esküt. Bodicky Cirill kisszaniszlói lelkész esperességi pénztárnoknak, Jeszenszky János báni ügyvéd ügyésznek, dékánoknak Kiss Mihály zsolnai, Bálent István beckói, Varga Emil felsőozori lelkészek, gyám­intézeti pénztárosnak Sztanek felsőzárosi lelkész újból megválasztattak. A bizottságokba részint régi, részint új tagok választattak be. A választások megejtése után az esperes beter­jeszti a tanítók választására vonatkozó szabályrendeleti javaslatot, melyet Palicz jegyző adott elő. Az esperességi gyűlés azonban, tekintettel arra, hogy minden hatalom az egyháztól jön és az egyházak nem tárgyalták, mert az esperességhez későn érkezett be, a javaslatot nem tárgyalta hanem felkérte a Pozsony­ban tartandó kerületi gyűlést, hogy annak tárgyalását odázza el s magát a javaslatot alkotmányos tárgyalás végett az egyházakhoz idejekorán terjessze be. Végül tekintettel arra, hogy a miniszter az állami elemi népiskoláknál, még azon községekben is, melyek­nek lakossága túlnyomó részben evangélikus vallású, római katholikus vallású tanítókat vagy tanítónőket alkalmaz, amint most is az augusztusi tömeges kineve­zéseknél történt, az esperességi közgyűlés meghagyta a községekben lakó evangélikus híveknek, ott ahol többségben vannak, hogy állami iskolák létesítése és tanítók kinevezésekor kötelességüknek tartsák arról gon­doskodni, hogy evangélikus vallású tanítók vagy tanító­nők kinevezését maguknak előre kikössék és ebbeli jogaikat biztosítsák. Talán ezzel is közelebb jutunk a vallásegyenlőségi elv és jog érvényesítéséhez. Bánluzsány. Vitéz Lajos. ev. lelkész. Tudomásul. Az Evangélikus Lap f. évi 30. szá mában „A tiszai egyházkerület közgyűlése“ cím alatt megjelent közleményre vonatkozólag több oldalról ki­fogások tétettek, melyek természetesen a tudósító számlájára jegyeztettek fel. Ezzel szemben ki kell jelentenem, hogy a nevezett közlemény elejétől végig teljes szószerinti egészében nem a tudósító, hanem a lap szerkesztőségének műve, ép azért a felelősség és a kifogások is teljes egészében nem a tudósítót, hanem a megjelent közlemény íróját illetik. Mégis az igazság érdekében meg kell jegyeznem, hogy a hazai theol. akadémiák egyesítésének tárgyalá­sánál a közbeszóllásokra tényleg elhangzott a kifogásolt „csőd“ szó s más szavakkal ugyan, de majdnem ugyanaz az értelme dr. Szlávik javaslatában közölt ezen szavai­nak: „A hazai theol. akadémiák egyesítésének sem elvi, sem gyakorlati szempontból barátja nem vagyok. Elvi szempontból azért nem, mivel a theol. tanügy központo­sítása ev. egyházunkban a tudomány decentralizáló követelményébe ütközik s végzetes veszélyeket rejt magá­ban.“ — Éppen ez az, amiért e kérdésben nem érthe­tünk egyet s nemcsak a tátraaljai, hanem a hegyaljai egyházmegye is az egyesítés mellett hozott határozatot

Next

/
Oldalképek
Tartalom