Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-17 / 33. szám
1912. augusztus 17. Evangélikus Lap. 33. sz. 3. oldal kathoükus iskolát, erre nem fogjuk sajnálni az állam pénzét. Kíváncsiak vagyunk, hogy az a méltó elkeseredés, amelyet a kormány eljárása protestáns körökben gerjesztett, fel fogja-e rázni a mi protestáns országgyűlési képviselőinket letargiájukból és iparkodni fognak-e az 1848: XX. törvénycikk szellemének ezen meghamisítását megakadályozni? (Fenyőháza.) Sztehlo Kornél Az igazságot mindenek felett! „A deáktéri templom újraépítése“ címen a „Buda pesti Hírlap“ folyó évi julius 23 ik számában egy cikk jelent meg, mely több helytelen állítást és elferdítést tartalmaz s azért rektifikációra szorul. Ha az ember ezen cikket olvassa úgy látja, hogy tendenciózus közlemény. Célja: a közvéleménynek a pesti evangélikus egyház javára való preokkupálása. Az ilyen eljárás mindennek csak testvériesnek nem mondható. Világos dolog, hogy a cikket a magyar egyház valamelyik vezérembere sugalmazta vagy ami nagyon valószínű, irta. De nézzük közelebröl a cikket. Cikkíró azt mondja: „Régóta folyik ebben az ügyben a tárgyalás, mely most végre azzal az elhatározással végződött, hogy a templomot lebontják és hátrább építik a Sütő-utca és a Károly-utca által határolt háromszög alakú telken, melyen most az egyháznak két bérháza van és az új templom tervére valószínűen már a legközelebbi jövőben kiírják a pályázatot.“ Az igazság az, hogy a magyar és a német egy egyháznak közös képviselőtestülete a deáktéri telektömb ügyében memorandumot intézett a székesfővárosi tanácshoz még 1910-ben, de választ eddig nem kapott. Tehát lebontásról vagy tervpályázat kiírásáról a legközelebbi jövőben szó sincs. A cikkíró folytatja: „A magyar egyház már régóta igyekszik azon, hogy a különválást keresztülvigye, illetve a német egyházat rábírja a közösségből való kilépésre és ez a törekvés már eddig meglehetősen gyakran idézett elő élesebb természetű ellentéteket. A templom lebontásával minden bizonnyal el fog következni az óhajtott különválás, mert a magyar egyház csak ezzel a feltétellel hajlandó az újraépítést megkezdeni. Mivel azonban a német egyház még mindig vonakodik békés megállapodás és a vagyon egyenletes felosztása kapcsán beleegyezni az elválásba, az ügy a legközelebbi Egyetemes Zsinat elé kerül, mely aztán végérvényesen kimondja a különválást s a magyar egyháznak ítéli meg a helyet, ahol a templom és az egyházi ingatlanok vannak, ami igazságos is, mert hiszen a templom és az egyház annak idején valóban kizáróan magyar volt, magyar családok alapítása s csak később alakult ki és vált külön belőle a német.“ Azzel szemben az igazság a következő: A magyar egyház már évtizedek óta nem a különválás, hanem az egyházak egyesítésének keresztülvitelére törekszik. Ezen egyesítési törekvések természetesen ellentétes véleményeket hoztak felszínre, mert a német egyház ősrégi jogait és autonómiáját megvédte, ami pedig szent kötelessége is volt és lesz. A német egyház a magyar testvéregyháztól semmiféle a deáktéri templomra vonatkozó megkeresést nem kapott s így nem is lehetett abban a helyzetben, hogy ez ügyben bármily irányban állást foglaljon s így beleegyezésről vagy vonakodásról szó sem lehet Az Egyetemes Zsinat azt hiszem a templom ügyével nem fog foglalkozni, mert hiszen ezen ügy nem tartozik oda, nem is a zsinat hatásköre, hogy afölött döntsön vájjon a Deák-téren a magyar vagy a német egyház építsen templomot. Ez a Két egyháznak autonom belügye s ha nem tudnak megegyezni, az egyházi törvényszékek fogják eldönteni, kié legyen a deáktéri telek. Az egyház — amint a történet és történeti okmányok bizonyítják németnyelvű volt, melyből későbben, 1837-ben — kialakult a magyar egyház. A történet és történeti okmányok igazolják, hogy a német egyház volt az anyaegyház. Eleinte évente csak négyszer volt magyarnyelvű istentisztelet. Kalchbrenner József lelkész hivataloskodása alatt megszaporitották a magyar nyelvű istentiszteleteket; 1837-ben, midőn boldog emlékezetű Székács József lett az első magyar pap, rendszeresítették a magyar nyelvű istentiszteleteket. Az első anyakönyvek 1787—1850-ig a német egyházban vannak, ez is igazolja, hogy a német egyház az anyaegyház. Cikkíró azt is mondja, hogy a főváros területén hat evangélikus egyház, van és pedig a budai, az óbudai, a két deáktéri, a fasori s a kőbányai egyház, pedig csak öt van budai, óbudai pesti magyar, pesti német és pesti kerepesi-úti. A pesti magyar egyháznak három lelkészi köre van: deáktéri, fasori és kőbányai lelkészi kör. Igen üdvös és szükséges dolog, hogy a napi sajtót egyházunk ügyeivel és viszonyaival megismertetjük, ezzel egyházunknak nagy szolgálatot teszünk. De ezen ténykedésben is vezessen minket mindig a pártatlan igazságszeretet. Amicus veritatis.
