Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-20 / 3. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 3. sz. 1912. január 20. A ref. papságból pedig mintegy másfélezeren a pécsi rom. kath. gyűlés visszhangja képen szeptember 18-án Budapesten a szekularizációt proklamálták: „Legyen jelszavunk: — így szól a határozat — felosztani az óriási papi birtokokat, a magyar nemzet hű fiai között, hogy legyen az forrása a megélhetésnek, és egy jobb, boldogabb jövő megalapozásának. Vagyis mindent a nemzetnek — a nemzetért.“ November második felében a tiszántúli ref. kerület már örömmel üdvözölte a szekularizáció megindítását, melyet a sajtó is nagyban támogatott. A felekezeti villongás javában folyik. A protestáns fővezéreket, kik politikai pártszefnpontból védték a kormányt mindenütt súlyos vereség érte. Az akkori ev. egyetemes közgyűlés e tekintetben fényes bizonyítékokat szolgál. A harcias protestánsok két fővezére, Zsilinszky Mihály és Sztehlo Kornél ez évben elévülhetetlen érdemekre tettek szert a protestáns érdekek hatalmas védelmezésével. Főleg Zsilinszky Mihály ki a gyűléseken és a sajtóban két kézzel forgatta erős érvelésével velőkig ható pennáját, mellyel transscendentálisnak vallom. A szellemi fejlődés magasabb foka s az emberben lévő haladásképesség s fogalomalkotás szintén természetes folyamat, bár az önálló szellem léteiét nem tagadom, de ezt egyéb spiritualis jelenségekben, továbbá a zsenie csapongá- sában stb. látom megnyilvánulni. A leszármazástan ellen felhozzák azt is, hogy egy bizonyos állat petéjéből más állat nem válhat. De hát ez természetes, a fajokra való elkiilönödés a petében is kell, hogy mutatkozzék. Ha az állat más faj, a pete is az. Persze azt sem tagadom, hogy sok kérdésnél a származástan is tanácstalanul áll, pl. már a sokféle színű állatok, a mimikri létrejötte is titok. Az apologetikai törekvésekben kétféle irány küzd- egymással: az egyik elfogulatlan, amely elismeri a modern természetfilozófia vívmányokat, a másik elfogult, fanatikus s a fennálló rendszereket gyakran az éles gondolkodás feláldozásával védi. Én minden irányban elfogulatlan vagyok és így az ember állati eredetét természetesnek vallom. Ha az egész állatvilág származás utján lett, miért alkotna az ember kivételt? S még lehetne ezt hinni, ha nem volna ott az a tény, hogy az ember oly későn jött e földre s köz vetlen elődei nem éppen emberszabású majmok len nének. így azonban csupa önkény állati eredetét tagadni. A tényeknek előre felállított tanokhoz való egyszerre ütötte az ellenséget s keltette életre a szunyadozó protestáns öntudatot. A sajtó határozottan a protestánsok oldala mellé állott. Különösen „Az Újság“ ostorozta keményen Apponyi jezsuitikus politikáját. A többek között az 1848. XX. t.-c. alatt írt közleményét így végzi be: ,,Mit látunk most?“ Kerülő utón, népszerű jelszavak alatt tolják a klerikalizmus érdekeit előtérbe, hogy a papi birtok ne az államé hanem örökre a papoké legyen. Vigyázzunk! Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak. „Isten óvja e csapástól mi szegény hazánkat.“ A Pesti Napló szintén egyike a prot. érdekeket védő napilapoknak „Nyakunkon a reakció“ cim alatt többek között így.ir: „Kúszva, áluta- kon, az éj misztikus csöndjében közeledett felénk a sötét szellem és most egy egész országot látunk mélységes aggodalommal, keserű csalódással eltelve.“ Majd Apponyira térve ezeket mondja: „De fájdalommal kellett látnunk, mint lép előtérbe az ő közoktatásügyi politikájában a felekezetiesség szelleme, mint lép előtérbe odailleszkedése. Az állati eredet ellen felhozott az a tény, hogy hogyan lehetséges, hogy az ősember a sokkal hatalmasabb állatokkal szemben védekezhetett s fenmaradt (Erőss is említi), nem szólhat az állati származás ellen, hisz már a majmok — akiknek testalkatuk sem volt erősebb az ősemberénél — is védekezhettek. S ezzel Wassmann áldarvinizmusára is kimondottam a véleményemet. Nem tagadható, hogy a spirituális felfogás is sok nehézséggel küzd s vannak dolgok, amelyek az anyagelviséget látszanak támogatni. Főnehézsége, hogy felfoghatatlan az önálló lélek s a természetfeletti lény fogalma. Ugyancsak Isten is. íme : személy, mégis öröktől fogva van, mindenütt jelenlevő s mindenttudó. A lélek minő „anyag“-ból áll? Ámde az ismeretelmélet tanít arra, hogy eszünk nem mértéke az igazságnak. Ha a végcél a gonoszok büntetése s a jók jutalmazása, vájjon a lelki betegekre áll-e ez? Ugyancsak a spir. ellen látszanak szólani az agy- és emlékezeti betegségei. Ideiglenes megszűnése, mikor a gyógyulás után ismét kezdetét veszi a rendes lelki működés. Egy már meghalt idegzet is működésbe lép vérbefecskendezés után. Ez azonban érthető, mert a lélek s test között a halál után rövid ideig van összeköttetés. Nyílt kérdés ez is: Miért kellett oly hosszú s célta'an geológiai átalakulások-
