Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-08 / 23. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 23. sz. 1912. junius 8. Lelkes, fáradhatatlan és megbecsülhetetlen munkásságéi theologiai írónk, dr. Szlávik Mátyás, aki a külföldi theol. irodalmi mozgalmakról hazánkat s a házai theol. irodalmi mozgalmakról a külföldet híven s alaposan tájékozza már évtizedek óta, ismét egy becses s valóban hézagpótló könyvecskével gazdagította szegényes irodalmunkat. Mint a götdngeni theol. fakultás kiváló tanárának,'a jeles polemikusnak s dogma-történetirónak f dr. Tschackert Pálnak hálás tanítványa, részint kegyeletből, részint theol. hallgatóink szellemi szükségleteinek élénk átérzésétől indíttatva lefordította volt tanárának egyik legsikerültebb művecskéjét: Rövid Tanulmányi Kalauzát s azt előbb a Prot. Szemlében közölve, most külön füzetben is kiadta, egyrészt, hogy theol. hallgatóinkat, másrészt, hogy műveltebb közönségünket tájékozza a theol. tudomány rendszerében. Magyar theol. irodalmunk efajta művekben talán a legszegényebb. Eltekintve ugyanis Hagen- bach1. A theol. tudományok enciklopédiája és methodo- logiája c. jeles művéből, amelyet még bold. Révész Imrénk fordított magyarra s amely ma már nem is igen kapható és dr. Bartók Gy.: Theol. tudomány és lelkipásztori képzés (1906) c. szintén igen tartalmas művétől, e téren más hasonló irodalmi terméket hamarosan nem is tudnék megnevezni. Olynemű munkánk azonban, mint éppen a Tschackerté, egyet- , len egy sincs. Ez a kis munka ugyanis (s ezt legfőbb érdemének tudom be), alig 66 lapra szorítva bevezeti a kezdő theologust a theol. tudomány egész rendszerébe és alaposan tájékozza őt úgy annak lényege, feladata, tanulmányozási módja, valamint különböző s egymással szervesen összefüggő ágazatai iránt. Rábigernek a maga nemében páratlan Theolo- giájától főként abban különbözik, hogy inkább a kezdő theologust tartja szem előtt s éppen azért mellőzi a theologia fejlődésének, uralmának történetét s az egyes disciplinák lényeges tartalmának ismertetését, ami különben is inkább a theologia történetébe és az u. n. theol. reálenciklopédiákba való dolog. Ez a kis mű szerényebb feladatra vállalkozik, nem akar sem több, sem kevesebb lenni, mint egyszerűen bevezetés, tájékozás azon a mezőn, amelyre a fiatal theologus lépett. Azért szólok röviden a theol. tárgyáról, önállóságáról, vallásos jellegéről, szabadságáról, egyháziasságáról, a többi tudományokhoz s ezzel kapcsolatban a művészethez és műveltséghez való viszonyáról, rövidesen érintve a theologia tagozódását s az egyes részek szerves összefüggését, megismerteti szintén csak úgy nagy vonásokban az egyes tanszakokat, közelebb a bibliai, a történelmi és az elméleti (rendszeres és gyakorlati theologiai) tanszakokat. S szól végre a függelékben az evangélikus paedagogikáró), az egyetemi tanulmányozás módjáról és a iheol. képzettségnek az általános műveltséghez való viszonyáról. Az iro-/ dalomtörténeti adatokból szándékosan vajmi keveset nyújt, mert azt tartja, hogy a szakirodalmi ismeretek közlése az előadásokra tartozik. Amit azonban e részben úgy ő, mint a tudós fordító (utóbbi a ma- gyar théoTVszákirodalmi adatöLTbTemlitéséveTTny újt, az/lT továbbtanuhhanyüzás szempontjából a legjobban megválogatott adat mind7 " 'Szerző theol. 'álláspontja pozitív történeti tudományos álláspont. A keresztyénsóget a teljes isteni kijelentés Történeti tényének tekinti és azt lényege szerint önmagából tartja egyedül értelmezhetőnek, j Azért a vallásbölcsészetet és vallástörténetet nem is állítja be a theologia szerves egészébe, hanem csak melléktudománynak tekinti. S mig egyfelől a theologia önállóságát s tudományos jellemét erősen hangsúlyozza, másfelől »feltételekhez nem kötött tudományt« egyáltalán nem ismervén, szigorúan megköveteli, hogy a theologia, mint tudomány is, határozottan egyházias jellemű legyen, de (s ez megint elismerésre méltó szép vonás róla) az egyházi hitvallás kötelező erejét csakis valláserkölcsi s nem egyszersmind jogi szempont alá helyezi. Emelkedett evangeliomi felfogásának legszebb bizonyítéka ama kijelentése, hogy a »theologia emberi munka s nem az üdv feltétele«, hogy »hit és nem theologia által üdvözülünk«. Bizonyos ingadozás azonban kétségtelenül észlelhető nála az elvi álláspont megalapozásáénál, ami különösen is kitűnik műve 14-ik lapján, j ahol a theologiának a hitvalláshoz való viszonyát tárgyalja. E fejtegetésekből megállapítható, hogy Tschackert, mint közvetítő theologus inkább a ortho- doxia felé hajlik. A theologia felosztására vonatkozó nézeteihez sok szó férne, de nem lehet célunk itt vele polémiába bocsátkozni. Egy dolog azonban bizonyos s ez az, hogy úgy ő, mint a fordító és a revideáló üdvös és érdemes munkát végeztek s hogy ezt a kis könyvet úgy a kezdő theologusoknak, mint általán miveit közönségünknek a legmelegebben ajánlhatjuk. A mü kiállítása a Hornyánszky céget dicséri. Dr. Masznyik Endre. T ökéletesség. Csak azt az embert tartom keresztyénnek, aki eltanulta Jézustól a tökéletesség titkát s akinek minden tette rá is vall erre. Björns on. Valamikor az iskolában tanultuk sok mással együtt, ezt a mondást a tökéletességről: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.“ Akkor csodálkoztunk azon, hogy mily sokat kívánnak tőlünk. Mivel azonban a további oktatásnak az volt a célja, hogy megszilárdítsa bennünk azt a meggyőződést, mennyire képtelenek vagyunk mi
