Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-18 / 20. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 20. sz. 1912. május 18. A hívek azon lelkészkörhöz tartoznak, amelynek területén laknak. A nem magyar nyelvű híveknek azonban joguk van, amennyiben azon lelkészi körben, ahová ők területileg tartoznak, az egyházi functiók az ő anyanyelvükön nem végeztetnek, azon lelkészi körhöz csatlakozni, amelyben az ő nyelvüknek megfelelő functiók végeztetnek. Ezen csatlakozás csupán a képviselőtestület hozzájárulásával történhetik meg és annak közelebbi feltételei szabályrendeletileg álla- pitandók meg. 3. § A Budapest területén létező egyházak egyesítésével egyidejűleg az azoknak tulajdonát képező s az iskolai szükségletek fedezésére szolgáló ingó és ingatlan vagyon az egyesitett anyaegyház-község tulajdonába megy át és az ingatlanok az anyaegy- ház-közsóg nevére telekkönyvezendők, azoknak egyházi (cultus) szükségletei fedezésére szolgáló vagyona azonban azon lelkészi kör külön vagyonát fogja képezni, amely lelkészi körbe az illető egyház beosztatott. Ezen külön vagyon jövedelmei fognak elsősorban szolgálni az illető lelkészi körnek a képviselőtestület által megállapított (cultus) szükségleteinek fedezésére. Az összes vagyon és jövedelem központilag kezelendő ; épugy a központi pénztár kezeli az ösz- szes alapítványokat is, amelyek azonban az alapítólevélben foglalt rendeltetéstől el nem vonhatók. Az anyaegyház teljesiti továbbá az egyháztagok nyilvántartását, az egyházi adó kivetését és beszedését és a különböző állami és más segélyeknek bevételezését. Amennyiben az egyes lelkészkörök külön vagyonának jövedelme a lelkészi kör egyházi szükségleteinek fedezésére nem elegendő, azt az anyaegyház az összes jövedelemből költségveté- sileg kiegészíti, a mennyiben pedig a külön vagyonból jövedelem felesleg marad, a felett az anyaegyház rendelkezik. 4. § A Budapest székesfővárosi ág. hitv. evang. egyházközség kormányzati és képviseleti hatósága: a) az egyházközségi közgyűlés, b) az E. A. 48. §-ban meghatározott hatáskörrel megalkotandó képviselőtestület, c) az egyháztanács. 5. § Az egyházközségi képviselőtestületben és az egyháztanácsban úgy a hivatalból való, valamint választott tagok tekintetében mindegyik lelkészkörnek arányos képviselet biztosítandó. 6. § Az egyes lelkészköröknek, a jelen törvény és az annak alapján alkotandó szabályrendelet által szabályozott önkormányzat keretében, kormányzó és képviseleti hatósága a lelkészköri közgyűlés és a lelkészköri egyháztanács. 7- § A lelkészköri közgyűlés önkormányzati hatásköre kiterjed a lelkészköri tisztviselők választására. A köri lelkész és segédlelkész választása azE. A. és a lelkészválasztási szabályrendelet határozmá- nyainak megtartása mellett szintén a lelkészköri közgyűlés hatáskörébe tartozik, azonban a kijelölési jog a képviselőtestület hatáskörébe utaltatik. Meghívás esetében szintén a képviselőtestület előleges hozzájárulása szükséges. hisz mint Flammarion mondja: az anyag a halottnál is ugyanaz, mint az élő lénynél. Igaz, hogy mind a spiritalizmust támogató jelenségekkel szemben ismét ott van az a tény, hogy a kulturember is csak épp oly fejlődési processzus eredménye valamely geol. korszakban, akárcsak az ázalék. Ha tényleg kiválósággal bírna, miért vannak nála az állatéval teljesen azonos élettani folyamatok, kiválasztás stb. S miért keletkezett oly későn az állatvilág után ? Erre már Baumann mutat reá. Ősember, vadember s állat között nincs “is oly nagy különbség. Nem lehetne e kérdést is felvetni: Nem évezredes belenevelés okozza-e csupán, hogy Istent, lelket ma is felveszünk s e fogalmakat nem akarjuk mellőzni ? A mi Istenfogalmunk a primitiv nép Istenfogalmából ered s annak csak újabb, tisztultabb alakja. A spirituális álláspont azonban ezzel szemben felhozza azt a tényt — mire Ihmels és Weiner mutatnak reá — hogy a vallás lényegét szem előtt tartva, tapasztalhatjuk, hogy a vallásos ember és az ősember az Istenfogalmához nem a filozofáló ész nyomán jutott, hisz az igazi jámbornak régente s ma is a bánatban van szüksége Istenére. Ez tehát az igazi istenfogalom s nem az, amelyet félelem, démonok hite, természeti jelenségek szülhettek az emberősben. A materializmus vagy mellőzi a végső okok utáni kérdést, avagy az anyagot istenítik; isteni, rendszerető tulajdonsággal ruházzák fel. A spiritiz- mus e végkérdéseket Istenben találja meg. Ha mondjuk is, hogy a tudomány haladása érdekében nem szabad sehol sem megállanunk s szellemmel magyarázni a megfoghatatlant, az emberi ész — szerintünk — mégis mindig kényszerítve lesz dönteni e két felfogás között. S a döntés oda fog irányulni,, ahol több az érv. Szerény véleményünk a spir. álláspont mellett több érvet lát és a materiáliz- must határozottan felületesnek mondja. Ugyanezt látjuk, ha a lélektani érveket vetjük egybe s végre — mielőtt a vallásról való felfogásunkra térnénk át — a fejlődés célja után kérdezősködünk. A spiritualizmus megbékül azon felfogással is, hogy az állati s emberi lélek között csak fokozatbeli különbség van. Az emberben levő szellemi rész ugyanis más is egyúttal: a lelki nyilvánulásoktól — amelyek az agyban vannak — megkülönbözte- tendő állomány. Már az előbbi fejezetben — meg-
