Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-11 / 19. szám
Evangélikus Lap. 19. sz. 3. oldal 1912. május 11. Zsinati előmunkálatok* A zsinati nagybizottság f. hó 7-én báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő elnöklete alatt folytatta tárgyalásait a zsinat elé terjesztendő javaslatok felett. Jelen voltak az elnökön kívül Gyurátz és Scholtz püspökök, Szentiványi Árpád és Zsigmondy Jenő kerületi felügyelők, Sztehlo Kornél e. ügyész, Gyürky, Händl, Kund, Terray, Veres esperesek, Haviar, Kéler, Wagner bizottsági tagok, dr. Szelényi Aladár jegyző. Első tárgynak dr. Kéler Zoltán, mint előadó, az egyházi tisztviselők összeférhetetlenségéről a következő javaslatot terjesztette be: .Egyházi tisztviselő, alkalmazott, tanár, tanító, egyháztanácsi, képviselőtestületi tag nem lehet: a) aki nem magy ar állampolgár; b) aki nem ág. hitv. evang. vallású: e) aki egyházi hivatal viselésére jogerős Ítélettel időhöz kötötten, vagy véglegesen képtelennek nyilvánittatott; d) akinek hitestársa nem ág. hitv. evang. vallású ; e szabály nem terjed ki az egyháztanácsi és képviselőtestületi tagokra és azokra, kiknek hitestársa protestáns vallású, mindaddig, míg a viszonosság e tekintetben a többi protestáns felekezeteknél is fennáll; e> akinek házassága egyházilag megáldva nincs; fj aki oly megegyezést létesít, hogy gyermekei — nemökre való tekintet nélkül — más valláson levő hitestársának vallását kövessék, illetőleg abban neveltessenek; g) aki szabadkőműves; h) aki tagja oly titkos vagy nyilvános társulatnak, mely a vallás, egyház, haza és a társadalmi rend ellen tör.a Ezen javaslatnak b), d) és g) pontjait, mint türelmetlenségre valló, retrográd irányúakat többen kifogásolták, különösen az egyetemes ügyész, de az elnök is kifejezést adott nézetének, hogy a javaslatban elfoglalt álláspont nem egyeztethető össze azon testvéri viszonnyal, amelyet a református egyházzal szemben ápolnunk kell. A javaslat több pontjáról kimutatták, hogy az már benne van a zsinati törvényekben, külön szakaszban való szabályozásra tehát szükség nincs. Több szövegezési kísérlet után végre a bizottság Sztehlo Kornél indítványára az egész szakaszt elvetette. Következett a törvényjavaslat a Budapest székesfőváros területén alkotandó ág. hitv. evang. egyházközségről.*) Ezt is dr. Kéler Zoltán szerkesztette és adta elő. A javaslat kezdeményezője a pesti magyar egyház volt, amely, miután a német és tót egyházakkal az évek óta tervezett egyesülés nem sikerült, a zsinat által alkotandó törvénnyel kívánja ezt a megegyezést keresztülvinni. A kényszer útján való egyesülést az óbudai egyház is ellenzi és így a budapesti öt egyház közül három van ellene. A javaslat ellen elsőnek Sztehlo szólalt fel, •) Ezen törvényjavaslat szövegét az „Evangélikus Lap“ múlt évi 14. számában közöltük. az embernek és a Mindonségnek isteni alapja van. Spencer is monista, akinek egységes nézőpontja: a fejlődés törvénye, amely minden — úgy anyagi, mint szellemi jelenséget — ural. Hugo Viktors nagy költőnk, Komjáthy Jenő szerint a Mindenség élet. Ez is monizmus. Haeckel azonban minden természet- felettit kizár s szerinte csak anyag létezik, ha úgy tetszik: élő anyag. (Hylozoizmus.) Pantheizmusnak is vallja tanát, amoly szerint Isten és a világ egyHaeckel filozófiája is, mint minden, szükségszerűen lett. A tudományok története a renaissance óta egy folytonos emancipálás a theologiától. Fordulatot csak újabb időben észlelünk. Galilei hirdeti, hogy természetfeletti okok felvételével megfejteni semmit sem tudunk. Giordanó Brúnó és később Spinozza levonják a tételből a világnézetre vonatkozó következtetéseket. így létesül a kauzális világfelfogás, amely mindent természetes okokra vezet vissza. A encykopédisták a XVIII. században a kauzális világnézetből az egyházra vonatkozva vonják le a következtetéseket. Mindennek természetes folyamata, hogy Charron óta az etika is elkülönül a theologiától. A filantropisták az elsők, akik a paedagógiára is alkalmazzák a nézeteket s megvalósitják a fele- kezeten kivül álló erkölcstant. Majd jön Kant Ima- nuel és kimutatja, hogy a theológia fogalmai nem tartoznak a tudomány körébe s hirdeti az erkölcs autonómiáját. „Erkölcs, mondja Kant, ha a törvényt saját magunkénak valljuk“. Tehát független az erkölcs mindentől. Erkölcsös lehet az atheista is. Az igazi erkölcs nem az: engedelmeskedni a törvényeknek; a jót tenni, mert Isten akarja, hanem szintén egyéni, mint a vallás, a jót azért teszem, mert én akarom. E mondatot igazságnak kell vallanunk szerény nézetem szerint s ez egy cseppet nem befolyásolja vallásoságunkat. Nem az én dogmám tehát. Kiemeli Kant — mint később Nietzsche — hogy az ethika nemcsak odaadás, de egyúttal az erő érvényesülése. A theologiától ment etika ismét Spencerben nyert betetőzést. Természetesen, hogy mindez az erkölcsi világrendet, az emberi felelősséget tetteiért s az Istenlétet nem zárja ki, csupán azt mondja, hogy az erkölcs más, mint a metafizikai meggyőződés.
