Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-04 / 18. szám
1912. május 4, 7. oldal Evangélikus Lap. 18 sz. ■ H . ■■■■■■■ ■- ■■ - - TTT lődóst mechanikusan fogja fel a darwinizmus kiválás elmélete (létért folyó harc, alkalmazkodás a viszonyokhoz, a jobb fegyverek fenmaradása s átöröklése, a gyakorlás útján fejlesztett szervek) alapján. Újabb időben különösen az ember eredetének kérdése vetett fel nagyobb hullámokat. 1894-ben ugyanis Dubois Jenő holland orvos Jáva szigeten oly leletekre akadt, amelyeket több anthropologus a majom és ember között álló őslényhez tartozóknak tartott, mások ismét majomnak vagy emberleleteknek. Ezzel kapcsolatban a neandertáli koponyát és újabb leleteket is vizsgálat alá fogták s ez előbbit Schwalbe anthropologus a darwinizmus alapján bírálta el. A kérdés természetesen megoldva ma sincs. A fejlődés mechanikájának egyéb kérdéseivel is újabban szép eredményre jutottak. Loeb, amerikai tudós petéket mesterségesen is indított fejlődésnek s kimutatta, hogy a pete oszlását nagyfokú oxidáció idézi elő. Friedenthál a fajok rokonságát az úgynevezett vérpróbával mutatta ki, amely amellett tanúskodik, hogy az emberi vér és az anthropoid majmok vére vegyi hasonlósága nagyobb, mint például az ember s a többi emlősöké. Ezek mindenesetre szép eredmények s ma igazán naivság volna, Mózes kozmogéniájával Darwin tana ellen harcba indulni. Ámde modern theologus ezt már nem is teszi. Mózes tanítása monda, teljesen naiv geocentrikus vonásokkal, amelyet a természettudománynyal összeegyeztetni lehetetlen. A nap és a csillagok az égen világitó lámpák e felfogás alapján. Már az, hogy kétféle elbeszélés van róla is igazolja mondái voltát, nem is szólva arról, hogy Adám már nem vad ősember, de mai ember s Évát bordájából alkotja az Ur. Kain pedig más városba megy, hol emberekre talál. Ha a napok korszakok, úgy a szombatnap — mikor az Ur pihent — is az volna. Dodel Arnold szerintem jogosan követeli, hogy vagy ne tanítsuk Mózes kozmogéniáját vagy mondjuk meg, hogy mondái tartalmú az elemi iskolában s az igehirdetésben is. S mi hozzátesszük, hogy fontos a főgondolat: minden az Istentől lett, mert ő a világ kormányzója s a mi szerető Atyánk. A származástant ma majdnem minden természetbúvár elfogadja. Kivételt alkot Fleischmann Albert erlangeni tanár, aki tagadja. Ámde, hogy ő a fajok keletkezését hogyan magyarázza, ha nem származással, azt nem mondja meg. Szerintem máskép nem is lehetséges megmagyarázni. Az valóban kalandos s Istenhez méltatlan magyarázat volna, hogy Isten minden néhány százezer óv elmúltával új fajokat teremt a semmiből. Az Isten folytonosan ható s övéivel folytonosan törődő személyi erő. Darwin kiválástanát — a tiszta mechanikus keletkezést — ugyan sokan tagadják. Reinke a származást csak természetfeletti erők mellett véli lehetségesnek, Kassowitz és Goebel szerint a kiválás tana nem magyarázza meg az új fajok keletkezését, csak a kiirtását. Platz Lajos, aki Haeckel utódja Jenában, ismét azt mondja, hogy a kiválás elmélete ma is megáll s például a mimikri csak vele magyarázható meg: Vries a mutáció elméletével azt tanítja, hogy az új fajok a régiekből hirtelen megváltozás folytán jöttek létre. Mig például Weissmann csak a kiválás tanát vallja, addig Francé inkább lamarkista elveket (alkalmazkodás) vall. Wasmann jezsuita páter ismét az egyház álláspontjával igyekszik a származást kiegyeztetni. Szerinte azonban a származás csak egyes körökre vonatkozik. (Folytatjuk.) Egyveleg. Az új miniszterelnök álláspontja a protestánsegyházak segélyezess kérdésében. Lukács László, amikor még pénzügyminiszter volt, szerkesztőnk által megkér- deztetvén, nem volna-e célszerű az államnak a felekezetek részére adott évenkénti segélyezését egy egyszer s mindenkorra adandó tőkével megváltani? Erre igenlő- leg válaszolt. ,,Ö ezt már kombinációba is vette, csak várja azt az időt, amikor a pénzpiac egy nagyobb összegű koronajáradék elhelyezésére alkalmas lesz.“ Jelenleg erre nézve persze a pénzpiac helyzete felette kedvezőtlen, de jó lesz a volt pénzügyminiszter álláspontját ad notam venni, addig pedig csak emelgessük a járadékot, hogy a megváltási összeg mennél nagyobb legyen. * Az elégületlenek. A sorsával elégületlen embernek rendszerint az a szokása, mást okozni azért, hogy dolga jobbra nem fordul. Papjaink közül sokan azért, hogy a miniszter az egyház fejeinek adott Ígéretét be nem váltotta, az egyházfőket okozza. Erélyesebb fellépést követelnek. Vájjon hogy képzelik ezt? Talán ordítson a küldöttséget vezető elnök, vagy sztrájkkal fenyegesse a minisztert, ha nein lesz fizetésemelés? Nem a vezetőkben van a hiba, hanem mindnyájunkban. Miért toltuk a koalíció szekerét, amely azt a gyönyörű egyenlőségi elvet érvényre juttatta, hogy a róm. katholikusokat az 1848. XX. törvényeik alapján ép úgy kell segíteni, mint a protestánsokat ? Miért választunk oly képviselőket, akik a protestáns lelkészek érdekei mellett a parlamentben fel nem szólalnak? Ha a parlamentben csak 20 protestáns képviselő akadna aki a minisztereknek megsúgná, hogy nem engedi a vallásügyi tárca költségvetését tárgyaltatni, mig abba a protestáns lelkészek dotációjára néhány millió fel nem vétetik, meg volna az eredmény. E helyett cikkeket írnak az urak és vádolják az ügyükben fáradozókat, hogy a „méltóságos“ címekkel hagyják magukat lekenyerezni. Az ilyen hebe-hur . . . fel
