Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-13 / 2. szám

3. oldal 1912 január 13. Evangélikus Lap. 2. sz. Az „Örálló“ a kálvinisták ellen. Az „őrálló“ folyó évi 1. számúban folytatja a „nagygerezsdi egyesség ós a pótegyessóg“ tárgyában a szélmalmok elleni időelőtti harcát. Miután nagy hanggal konstatálja, hogy az albizottsági ülésen az általam kidolgozott tervezetet (tehát most már terve­zet), nékem mint előadónak dr. Kéler Zoltán ,,alapos kifogásáé' folytán átdolgozás céljából visszaadták (ami nem igaz), most kíméletlenül neki megy a kálvinis­táknak ós az egész nagygerezsdi egyesseget fel akarja bontani, mert abból az evangélikus egyházra igen kevés haszon, ellenben igen nagy kár háramlik. Indokul felhozza, hogy a református testvérek önzők, a testvéri szeretetről mit sem tudnak, velünk mint lenézett és tűrt idegenekkel bánnak, híveinket erő­szakosan megadóztatják és ezért a nagygerezsdi egyességre nincs szükség! Sajnos, hogy most, midőn a protestantizmus­nak hazánkban a világ minden részéből idetóduló klerikális ellemek ellen való védekezés céljából a legnagyobb egyetértésre és a testvéri érzés fokozott ápolására égető szüksége van, akad egy evangélikus lap, amely a gyűlölséget szítva doronggal megy neki a testvéregyháinalc, és teszi azt abból az alkalom­ból, hogy épen a reformátusok egyetemes Conventje gróf Tisza István indítványára felhívta a ini egye­temes gyűlésünket, hogy válasszunk közös bíróságot azon vitás kérdések elintézésére, amelyek a nagy­gerezsdi egyesség által rendezett viszonyokból fel­merülnek. Tény az, hogy panaszaink voltak némely refor­mátus egyházközségeknek külömben csak szórvá­nyosan előfordult túlkapásai miatt és hogy ezek a panaszok a református főhatóságoknál meghallga­tásra nem találtak. De a legnagyobb elösmerés kell, hogy illesse a református egyház vezető köreit, midőn az emiatt tett előterjesztéseinkre proponálták, hogy ezen vitás kérdésekben sem az egyik sem a másik fél hatósága, hanem egy mindkét fél által választott bíróság döntsön. Hogy indokolt és tapintatos-e ezen loyalis eljá­rással szemben gyűlölködést szítani, azt evangélikus híveink Ítéletére bízom. Református testvéreinket pedig arra kérem — és ez az ami felszólalásomra késztet — ne tekint­sék az „Őrálló“ cikkét az ág. hitv. evang. egyház nézetnyilvánulásának, mert téves a „Debreceni Pro­testáns Lap- 1. számában tett az a feltevés, hogy az „Orálló“ az evangélikus egyház hivatalos lapja. Ez a lap nem hivatalos lap, tisztán magánvállalat és nem az evang. egyház hanem, kizárólag Noszko István rákoskeresztúri lelkész lapja. Sztehlo Kornél. Egyházi külső élet Zólyomi Wagner Géza dr. egyházmegyei felügyelő beiktatása. A budapesti ág. hitv. ev. egyházmegye f. évi január 6-án Sztehlo Kornél hely. felügyelő és gáltak a termei, délután az udvara játékra szolgáljon. Az udvar legyen tágas és néhány tornaszerrel fel­szerelt. Eleinte felügyelőt is lehet melléjük állítani. Később hozzászoknak a gyerekek, hogy maguk vigyázzanak a saját testi épségükre. Nem kell attól tartani, hogy nyakukat vagy lábukat törik, mert a fiúk megismerik képességeiket és nem engedik a gyengébbeket, hogy olyan mutatványokkal próbál­kozzanak, amihez nincs elegendő erejük. A tanítás anyaga, a közlés módja is más a nagyvárosban. Arra kell törekedni, hogy annak bizo­nyos helyi színezete legyen. A nagyvárosi gyermek nincs ráutalva arra, hogy például a hazai történetet könyvből tanulja. Ott áll az a nagyváros utcáin szobrokban emlékoszlopokon, épületeken, emléktáb­lákon, megörökítve. A képzőművészetet is az utcán, képtárakban, kiállításokon, palotákon ismerheti meg. Természetrajzi ismereteit az állat- és növénykertben ós a múzeumokban gyarapíthatja. A nagyobb üzletek kirakatai feltárják előtte a külső országok termékeit A mezőgazdasági múzeum a föld- és erdő- mivelés eszközeit, a halászat ós vadászat szerszámait és módjait; a néprajzi múzeum a hazai ós külföldi nópfajok jellegzetes vonásait, szokásait, életmódját, ruházatát, lakását ismertetik meg vele. A közleke- kedósi múzeum, meg a nagy pályaudvarok, ahonnan a világ minden részébe indulnak vonatok, a közle­kedés fejlődését és fejlettségét mutatják be neki a valóságban. Az ipart a nagy gyártelepeken szemlél­heti. A légszesz- és hajógyárak, a vasgyárak, szövő­telepek, stb., mind a könyvnélkül való ismeretszer­zést szolgáltatják. Padban persze kényelmesebb a tanítás. A ki­rándulásokat, a szemléltető és imeretszerző látogatá­sokat nehéz beosztani a tantervbe, sőt. a legtöbb­ször nem is lehet az osztálycsere miatt. Nincs rávaló idő, le van foglalva tanító tanítvány egyaránt Kis segít­séggel, némi jóakarattal könnyen bele lehetne ezeket is illeszteni a tantervbe. Sőt úgy kellene már előre elkészíteni a tantervet, hogy a hét egyik napján jó idő esetén, bármikor mehessenek kirándulásra. A dolgot meg lehetne könnyíteni annyiban, hogy a múzeumok berendeznének egy-kót szobát, ahol a tanító, tanár mindjárt megbeszélhetné tanítványaival a látottakat. így lehetne hozzászoktatni a gyerme­keket a múzeumok látogatásához. így nevelve, fel­nőtt korukban is eljárnának oda, hogy tudásukat felújítsák, gyarapítsák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom