Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-20 / 16. szám
1912. április 20. 5. oldal Evangélikus Lap. 16. sz. vény lép: „Szeresd (!) felebarátodat szociális értékének megfelelően ! Szeresd (!) népedet és az emberiséget jobban, mint teyimagadat /“ * Vannak gyenge lelkek, kik babonás tisztelettel viseltetnek minden iránt, ami a tudomány köntösében jelenik meg. Ezért lesznek sokan, akik nemcsak okulni, hanem „épülni“ is fognak ezeken a prédikációkon s a bölcsesóg Csimborasszójának fogják tartani azt a lapos, mélységek é9 magasságok nélkül való „világnézetet“, mellyel a monizmus akarja a keresztyénséget feleslegessé tenni. De azért egyelőre ettől a konkurrenciától kár volna megijednünk. A vallás létezését nem lehet kidisputálni a világból. Az is hiábavaló beszéd, hogy a vallásokat papi csalás és hatalomvágy tartja fenn s galvanizálja. A vallásnak az emberi lélekben kipusztithaiatlan qyökerei vannak. S minél tudományosabban, vagyis a tények előtt meghajolva kutat az ember, annál több megnyilvánulását fedezi fel a lélek vallásos érzéseinek. A vallásos világnézet másodrendűsógét is köny- nyű állítani, Ottó Rudolf** és Bonus Arthur*** pártatlan, józan s kérlelhetetlenül logikus vizsgálatai óta azonban nehéz bizonyítani. Mert az első kimutatta, hogy a vallásos világnézetnek a naturalisztikus világnézet mellett is meg van a maga létjogosultsága s mindaketten megállapították, hogy a „tudomány“ tulajdonképpen csak a tapasztalati tények régióiban büszkélkedhetik feltétlen igazságokkal. Azontúl épp úgy hypothezisekre s sejtésekre van utalva, mint akár a — szellem tudományai: a filozófia és a theologia. Ha a vallás a tudomány pozitív eredményeivel szembe nen\ helyezkedik, akkor ö hatolhat bele legmélyebben a „világrejtély“ ismeretébe. A tudomány nem pótolja a vallást. Igaz, hogy a monizmus úgy jelenik meg, mint „tudományos világnézet“, de éppen ez a legnagyobb — hibája. A „monista prédikációk“ tankönyvbe való olmefuttatásai, a technikának a „bölcsek kövévé“ való felmagasztalása s a józan oktató próza túlten- gése jellemző sajátosságai ennek a „vallásnak“. A szónoki szépségek hiányát leghamarabb megbocsátanék. Ragyogó szóvirágokban s puffanó frázisokban eléggé bővelkednek az egyházi prédikációk úgyis 1 A technikát azonban nehéz a „bölcsek kövének“ tartani. A természeti törvények felismerése és kiaknázása, az emberiség hasznára való fordítása csak külső, felületes haladás. A kultúrának az em* Jellemző e prédikációkra az a boszantóan mulatságos párhuzam, mely Jézus értünk való halálának a gondolatánál „sokkal, de sokkal“ magasabbra helyezi Jul. Robert Mayer felfedezését, az energia megmaradásáról szóló fizikai törvényt. ** Otto könyve: „Naturalistische u. religiöse Weltausicht.“ (Tübingen J. C. B. Mohr.) *** Bonusé : „Vom neuen Mythos.“ (Jena, Eugen Die- derichs.) béri lélek és érzések megnemesitése az igazi feladata. — Végül az iskolamesteri modor túltengése megfosztja ezt a „világnézetet“ még attól a vonzóerőtől is, ami a természet nagyszerűségét prédikáló és imádó naturalizmusban különben meg szokott lenni. Mi is prédikálunk. De nem ilyen középiskolai tudományt s kultursmokkoknak való „világnézetet“. A mi beszédeinket százféle korlát, szempont, megalkuvás és kényszerűség akadályozza szabad szárnyalásukban. A perikopa rendszer s az ünnepkörökhöz való alkalmazkodás kényszere a mindenkori témákat szolgáltatja, a homiletikai tradíció a boszéd kidolgozásának a módját írja elő, a hallgatók szellemi nívójának tiszteletben tartása pedig a szónak és gondolatnak szárnyait szegi. És a mi beszédeink mégis - mélyebben szántanak. Ostwald az Istenről csak annyit tud mondani, amennyi egy vérszegény értekezésben („az istenfogalom fejlődéséről“) elfér. Mi nem nyugszunk addig, mig a látszat dacára meg nem találjuk s le nem borulhatunk előtte.* A monizmus érdeklődése a fizikai világ tüneményeire s törvényeire korlátozódik s ezeket hánytorgatja tudományos komolykodással; — a mienk az emberi Boldogsága, nyomorúsága, múltja, jövendője foglalkoztatja szivünket, eszünket, tehát inkább arról beszélünk, minthogy „tudományos aprópénzt“ hozzunk forgalomba. Mert tudjuk, hogy nem mindenki édesvízi hajós, aki mindig part mellett csónakázhatik s ráér merengeni, nagyszerű „természeti törvényedben gyönyörködni. Sok embert viharzó tengerre vet a sors s mélységekbe dönt a balszerencse. Ezeknek reménység, erő, segítség kell. Lehet, hogy sem a mi, sem pedig a uionisták prédikációi nem sokat segítenének rajtuk. Sőt az egész monista „világnézet“ is csődöt mondhatna. A mienk nem. Az Istenben vetett hit az embert nem hagyja cserben sohal Csakhogy aztán az hit legyen ám ! Valóságon alapuló, tényekre épített, az igazságot éhező, élő hit. Sziklaszilárd meggyőződés, feltétlen odaadás! A mi beszédeink ezt a hitet erősitik s a legszebb emberideál képét megrajzolva annak követésére lelkesítenek. Ez a „szükséges dolog“. Tudást és hitet az egyéni meggyőződésben harmonikus egységbe olvasztani s a jóra, Jézus követésére törekedni — ez az igazi valláserkölcsi ideál, amit érdemes prédikálni. A vasárnaponként való tudománynópszerű- sitést s a monista vallást a maga egyoldalú s sokszor nyomorúságos mivoltában („szeresd felebarátodat szociális értékének megfelelően“) — szívesen átengedjük továbbra is a monistáknak. Szimonidesz Lajos. * V. ö. W. Bousset: „Unser Gottesglaube“ c. gyönyörű füzetét (Tübingen, J. C. B. Mohr).
