Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-16 / 11. szám
1912. március 16. 5. oldal Evangélikus Lap. 11. sz. alakulást egy ember, egy korszak el nem végezhet; nem lehet tehát befejezett dolog maga a reformáció sem. Luther is csak korának gyermeke volt, bár lelke tele volt isteni erővel, de abból a dogmatikus világnézetből, amely az akkori kort uralta, természetes, hogy nem tudta magát ő sem teljesen emancipálni. Ami rejtve maradt az ő szemei előtt, meg kell világítani azt az utókor gyermekének. S ez lesz az igazi s méltó ünneplése Luthernek. * * * Az unióról is sok szó esik. Ezzel kapcsolatban fölújul lelkemben a marburgi kollokvium, ez első egyesitési kísérlet. Olt áll előttem Luther és Zwingli glóriás alakja, de lelkembe markol a kérdés is: I ram Isten, ha más lett volna a kollokvium eredménye, mily más volna a protestantizmus sorsa és jövője e világon. De bármily imponáló, tiszteletet ébresztő is előttem Luther rideg, visszautasító magatartása, sziklaszilárd meggyőződése s elvhűsége, nem tartózkodom azt sem kimondani, hogy fenségesebb s vonzóbb színben tűnik föl előttem Wartburgban a köny- nyes szemű Zwingli, aki lelkében és testében megremegve mondja: „Nincsenek a földön olyanok, akikkel inkább óhajtanám az egyezséget, mint a witten- bergiekkel“. Nem titkolom ugyan azt a nézetet sem, hogy a lutheri megközelíthetetlenség s ridegség jelenleg inkább református testvéreink körében vert gyökeret, de viszont óhajtandó és kívánatos volna mindkét egya dicséret a mai jogállapotokra nem illik, sőt én merem megkockáztatni azt az állítást, hogy sok válópernek gyakran az az okozója, hogy a magyar jog mostohán bánik a nőkkel. Elég ha ráutalok arra, hogy a nő nem követelheti vissza hozományát, sem, közszerzeményi osztályrészét a házasság felbontása előtt. Az a nő már most, aki talán vallásos meggyőződésből, vagy gyermekei érdekéből irtózik a válástól, kénytelen válópert indítani, hogy férjétől vagyonát visszakapja. Es hány válóper maradna el, ha a törvény nem állítana fel egy hat hónapi elévülési időt a kereset beadására? így a sértett fél sietni kénytelen, mert megszűnvén a kereseti jog a bontásra, megszűnik a hozomány és közszerzemény követelésére vonatkozó jogigény érvényesítésének lehetősége is. Az is szaporítja a válóperek számát, hogy a nem vétkes fél csak válóperben érvényesítheti a vétkes féllel szemben a gyermekeknek nála való elhelyezését. Válóperen kívül az árvaszék határoz ezekben a kérdésekben és ez — eltekintve a szülők erkölcstelen életmódjától — azzal a kérdéssel, hogy szülők közül melyik okozta a különélést, nem törődik és a fiúkat az apának, a leányokat az anyának házra nézve, ha annak a léleknek az ereje működne közöttünk s vonna bennünket egymáshoz, amely a marburgi kollokvium végeztével könnyes szemeiben tükröződött. 1529 és 1912 között évszázadok tűntek le. A mai kor gyermeke nem fúlhat a dogmák özönébe s áldatlan vitákat célul maga elé nem tűzhet s a hit normájául — legalább a reformáció szellemében — kényszerzubbonyt a lelkekre nem alkalmazhat. A reformáció történeti igazságait nézzük elfogulatlanul s viseltessünk irántuk kegyelettel, de élni mégis már csak a huszadik században akarjunk s ne a középkorban s éljünk egyénileg szubjektive, mint amily életet élt a mi Példaadónk, a mi nagy Mesterünk: Jézus. Sajnos, hogy azt a benső, egyéni életet, amely egyéni élet adja pedig meg mindenkinek az értékét,megélni sokan nem akarják, vagy ha titkon élik is, hiú, kicsinyes célok szem előtt tartásával vagy rút opportunizmusból meghazudtolják önönmagukat. A reformáció legnagyobb érdeme, hogy a lelki bilincseket lerázta s a szellemet fölszabadította, a hitet egyénitotte s ezzel útját vette az igazi fejlődésnek s az igazi vallásosságnak. Már most ha ünnepre készülünk, a reformáció nagy ünnepének méltó megünneplésére, nem ünnepelhetünk szebben és igazában, mintha mindenki szivének, lelkének legtisztább, logegyénibb s legszentebb érzéseit s megnyilatkozásait viszi áldozatul kénytelen átadni. Számtalan esetem volt, hogy az anya csak azért indított válópert, hogy a fiúgyermeket megtarthassa. Miután a válópöröket legtöbbnyire gazdasági okok és vagyoni differenciák okozzák, no csodálkozzunk azon, hogy a válóperek száma az utolsó években ijesztő módon szaporodott. Amig abban a korban, amikor még az egyházi bíróságok a házasságokat állítólag derüre-borura felbontották, alig haladta meg Magyarországon az esetek száma az eze- ret, a statisztikai évkönyv kimutatása szerint 1909-ben a felbontott házasságok száma már 6294-et tett ki. Hogy ezen magas számot az a körülmény is okozta, hogy 1907-ben meg lett szüntetve a válóperek hiva- talbóli revíziója, az kétséget nem szenved, de a válóperek szaporodásának jmás okai is vannak, amelyek között nem kis szerepet játszanak az erkölcsi felfogásnak megromlása a társadalomban és a nő jogainak a törvény által való meg nem védése. A feministák hasznos munkát végeznének, ha politikai jogok után való törekvés helyett, ebben a kérdésben iparkodnának a nők részére jogvédelmet követelni. (Vége.)
