Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-09 / 10. szám
8. oldal 1912. március 9. Evangélikus Lap 10. sz. azt a gyűlölet beoltásával lehetetlenné teszi és ismét állattá, eszközzé aljasítja az embert a párt szolgálatában : szavazó állattá! A szociális élet megjavításában ismét bizonyos tekintetben akadály a pápaság. A mostani pápa X. Pius az 1896-iki mantuai zsinaton „a privát alamizsnaosztás helyettesítését az állami szegénygondozással merényletnek jelentette ki a kereszténység szelleme ellen és merényletnek a tulajdonjog ellen“.* Merész és erősen a pápai felfogásba ütköző Prohászkának felfogása a filozófiáról, midőn azt mondja : „Minden filozófiában sok igaz elem van ; vannak ragyogó, káprázatos gondolatok, melyek űj irányokat törnek a művelődésnek s bár pusztítanak helylyel-közzel, de termékenyítenek is; föllépésük mindenkor nagy hasznára vált a gondolatnak. Ha pogány is, vagy dekadens az a filozófia, lesznek benne elemek, melyek a haladás erjesztő- jének csiráit rejtik magukban s ha a keresztény gondolkozásnak a nagy pogányok, Aristoteles és Plátó, több hasznot hoztak, mint kárt okoztak s más filozófiák pedig megint több kárt okoznak, mint használnak, abszolúte rossz s kizárólagos káros hatása talán egy filozófiának sem lesz, mert gondolataival megtermékenyíti a törekvő, de józan szellemeket is, kik túlzásait letörik s az igaz és hasznos magot tovább fejlesztik.“ Ez a felfogás valóban a magasságok felé vezethet; de csalódunk, a mikor a magasságban Prohászka három fő csúcsra vezet s s ezek: Assisi Ferenc, Szent Alajos és végre Loyola Ignác. Magasztosan szép lélek Assisi Ferenc. Önfeláldozása, szegénysége, naivitása megragadó. De a kolduló szegénység nem keresztény ideál s nem is lehet ami ideálunk. Bármily sokat is tett istenországában Assisi Ferenc és bármily különös szent is volt, mégis hazájának nagy kárt is okozott, amikor a népiélekbe beoltotta azt a ferde felfogást, hogy a koldulás és semmittevés nem szégyen !** Szt. Alajos — az őrgróf fia, ki lemond a vagyonról és méltóságról és jezsuitává lesz. A szűziesség eme példányképét ajánlja Prohászka paptársainak és az ifjúságnak. Különösen a fiatal papsághoz szól, azt mondva: „Szent Alajosnak nagy hivatása van az ifjú papság körül! Mily mély bepillantást engednek az Ur Jézus fájdalmas szivébe a szentségtörésektől romban heverő oltárok ... a régi papi erény dómjainak füstölgő szilánkjai. Egy rettenetes átok pusztít a szent helyen, a tisztátalanság kisértete . . . hallani a kitombolt, de ki nem elégített szenvedély tördelt panaszát.. . Elsuhognak gyászos árnyak gyanánt az elcsábított, fiatal, gyenge lelkek, . . . halotti sápadságban lézengnek a hajdan erőteljes eszmények ... óh élet hová lettél? . . . hová lel* Dr. A. Hoch : Papst Pius X. Ein Bild kirchlicher Reformtätigkeit. Leipzig. (85.) ** K. Hase: Kirchengeschichte. Leipzig (1890. II. B 395). kesülésed ? . . . mily fertőbe esnek rózsáid ? .. . mily szennybe temetted lelkedet, ... ott akarsz pihenni ?“ Úgy látszik Prohászka ismeri a coelibátus árnyképeit és mély sebeit. A szt. Alajosok nem mentik meg e részben a világot. A róm. kath. felfogás az emberi szentéletről talán nagyban hozzájárul ama fertő elhatalmasodásához, mely ellen Prohászka oly lelkesen küzd. Szüléink, anyánk szeretete jobban megóv a fertőtől, mint az olyan kificamodott lélek — ála Szent Alajos — és ezen rettenetes harcban az ideálok utáni törekvés — a munka legjobban meg fog őrizni a fertőtől. A harmadik magasságról már szólottunk cikkünk elején. A Loyola világnézet legjobban megösmerhető gyümölcseiről. A jezsuitizmus tönkretette Lengyelországot, megmenteni egyetlen nemzetet sem volt képes — de teljesen megmenti a magasságok felé törekvő remek műnek nem egy a katholikus, tiszteletre méltó, nemes nézetét a pápai átoktól. Dr. Szeberényi Lajos Zs. Az egyházi társaskörök egyesületi jellege. — Ügyészi vélemény. — Több oldalról kérdés intéztetett hozzánk, vájjon az egyházi társaskörök, ifjúsági vallásos egyesületek, valláserkölcsi közművelődésre irányuló protestáns estélyeket stb. rendező egyletek létesítéséhez kell-e hatósági engedély, kellenek-e alapszabályok és kell-e ezen alapszabályokat a hatóságnak jóváhagyás végett bemutatni? A kérdés aktuálissá vált azáltal, hogy az ilyféle egyházi egyesülések az utolsó években nálunk, evangélikusoknál is nagy mértékben keletkeznek és szaporodnak, ami bizonyságot tesz arról, hogy a műveltebb osztályok ezekben az egyesülésekben keresik azt a valláserkölcsi táplálékot, amelyet a mi elavult isteni- tiszteletünk nékik csak fogyatékos mértékben képes nyújtani. A róm. katholicizmus ebben jó példával jár előttünk és azt a kérdést, kell-e egyházi természetű egyesüléshez hatósági jóváhagyás, éppen az a körülmény vetette fel, hogy a hírhedt Mária Kongregációk, amelyek a jezsuiták vezetése alatt állanak, alapszabályaikat titokban tartják és azokat kormányhatósági jóváhagyás végett be nem mutatták. Erre azonban azt kell megjegyeznünk, hogy habár a mi egyesületi jogunkat állami törvény nem rendezi, az évtizedek óta fennálló jogszokás és miniszteri rendeletek megkövetelik, hogy minden egyesület, mely közcélnak szolgál, legyen ez a cél egyházi vagy világi, alapszabályokat köteles alkotni és ezen alapszabályokat a politikai hatóság útján a belügyminisztériumhoz jóvá
