Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-09 / 10. szám
1912. március 9 Evangélikus Lap. 10. sz. 5. oldal egyház szegény papjainak — a paritás, pártatlanság, egyenlőség kedvéért. Az Apponyi-féle népoktatási törvényben kiváltságos helyet biztosit a szerzeteseknek. A nagy közjogi harcok idején Róma ügyesen zsákmányolt. Apponyi rövid minisztersége alatt elévülhetlen érdemeket szerzett magának a római katholikus egyház érdekei szolgálatában. A római katholikus egyház tekintélye ma nagyobb hazánkban, mint volt egyeduralkodása idején. A harc ma már nem is folyik a római katholiciz- mus és protestantizmus, hanem a római katholicizmus és a modern zsidóság között, mely ma Európában éppen hazánkban a legerősebb, mert sehol sem uralja a mozgó tőkét, az irodalmat, a sajtót annyira, mint nálunk. E modern zsidóság ellen szervezkedik politikailag nálunk a római katholicizmus.* A mi helyzetünk a legsiralmasabb. A két küzdő ellenség a mi mezőinken vonul át. Mi céltalanul és tervtelenül állunk a nagy küzdelemmel szemben. Megpróbálkoztunk szervezkedni — de szégyeltük még a nevünket is — és az egész mozgalom halva született gyermeke: a vallásegyenlőségi szövetség, mely nem jutott tovább a nevénél A hazai protestantizmust megbénította a politika, mig a római katholicizmusnak ez adott életet. A protestantizmus gyengülésének okait nem kivá-------------- I * Csak türelem ! Ha ezeket legyűrte, majd ránk is kerül a sor (Szerk.) nőm jelen cikksorozatban kutatni. Most az ellenfél egyik kiváló harcosáról akarok megemlékezni. Minő jó volna, ha a római katholikus egyház kiváló férfiai nem volnának ellenfeleink. Ha lehetséges lenne a megértés, hogy a más táborban küzdők is egy szent ügyért küzdenének: a Krisztus diadaláért. Ha mi el is ismernők a szövetséget,* Róma lehetetlenné teszi az egyetértést, mert mi az ő szemében mindig eretnekek, szakadárok leszünk. Mi elismerjük azt, amit a pápaság a XVI. századig a keresztyénség érdekében tett, (? Szerk.) ők sohasem fogják elismerni Luther és a reformáció érdemeit. A római katholikus világi elemmel szimpatizálhatnak — a római klérussal sohasem. 1 A római katholikus püspöki kar — ha összehasonlítjuk más országok római katholikus püspöki karával — ma ez első helyen áll. Sok arisztokrata van közöttük — s egy egészen polgári származású, aki meg a szellem arisztokratái között foglal helyet, Prohászka Ottokár, a székesfehérvári püspök. 1905-ben igen fiatalon lett püspökké, 42 éves korában. A néppárt agilis tagja volt, egy Ízben képviselőjelölt is. 1903-ban a budapesti egyetemen theologiai tanárnak nevezték ki. Püspöki kinevezésekor a „Vasárnapi Újság“ azt irta, hogy a fiatalabb papság rajong érte és sokat vár tőle, • Nem kérünk belőle. (Szerk.) ság nem lesz többé a társadalmi cél elérésére alkalmas szerv és igazat kell adni az államnak, ha az ily viszony felbontását megengedi, de a társadalomra nézve nem az a döntő kérdés vájjon jogsérelmet szenvedett-e az egyén, hanem az vájjon beállott-e az az állapot, hogy már most a házasság megszűnt lenni a férj és feleség közötti benső viszony, amely nélkül a házasság mint társadalmi intézmény meddő, sőt káros tényező. A társadalom szempontjából nem azt kell vizsgálni, mily súlyos volt a sértés, melyet az egyik fél okozott, a másik elszenvedett. Hiszen ez a sértés többnyire nem is oka a házasság megrontásának, hanem okozatja annak, hogy a házastársnak kebeléből az összekötő kapocs — a hitestársi szeretet kihalt. A társadalomra nézve tehát az a főkórdés, megvan-e még ez a szeretet ? és ha ez megvan, a sértés és kötelességszegés bármily súlyos lett legyen az, eltörpül és számba nem jön. Az unitárius házassági jog tehát — amelylyel különben ezen elvi alapra nézve a protestánsok házassági jogát is szabályozó József-féle nyílt parancs is megegyezett — a kérdés velejét ragadta ki, midőn a házasság felbontását az engesztelhetlen gyülölségre alapította. Azt vetik ellen, hogy az engesztelhetlen gyűlölet, mint az érzelemnek szubjektív nyilvánulása nehezen bizonyítható és gyakorlati alkalmazásban oda vezet, hogy egy puszta akaratnyilvánítás elég a házasság felbontására. De kérdem, több garanciát nyujt-o a jelenlegi törvényben megállapított jogos ok nélküli elhagyás, nem e szintén szubjektív akaratnyilvánításon alapszik-e ez is ? A dolog lényegére nézve nem mindegy-e az, ha azok az egymással megférni nem tudó házasok a bíró elé állanak és ismételve kijelentik, hogy egymást gyűlölik és azért egymástól szabadulni akarnak, vagy ha amint azt a törvény és a törvénykezési gyakorlat most megengedi, a házastársak, széjjel mennek, az egyik a másikat forma szerint, de a legritkább esetben őszintén visszahívja, a másik vissza nem megy és a bíróság azután a legrövidebb és legsommásabb utón a házasságot felbontja. (Folyt, köv.)
