Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-09 / 10. szám
II. évfolyam. 10. szám. Budapest, 1912. március 9. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. SZTEHLO KORNÉL Főmunkatársak : Dr. MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR. IIOKNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELÖriZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., (éloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : Sztehlo Kornél : Az én álláspontom. — Sztchlo Kornél : A házassági elválás problémája. — Dr. Szeberényi Lajos Zs.: Prohászka. — Az egyházi társaskörök egyesületi jellege. — (Sz—o.): Belmisszió. — (Sz.—A.): A fővárosi evang. egyházak egyesítésének kérdéséhez. — Hírek. — Pályázatok. Az én álláspontom* Azokkal a támadásokkal szemben, amelyekkel az „Evang. Örálló“ külümböző cikkírói az unió kérdésének felvetése és a protestáns ifjakhoz intézett szózatomban elmondottak miatt provokáltak, azt feleltem, hogy én az „Evang. Örálló“ cikkíróival nem polemizálok. Ezen kijelentésemben többen megütköztek és azt mondják: „tessék cáfolni“. Ennek folytán ismétlem kijelentésemet és a következőkben indokolom meg azt: Az unió kérdésében nem polemizálok, mert nyitott ajtót döngetnek azok, akik az unió ellen annyira heveskednek Hiszen eltekintve attól, hogy a református egyházi lapok a kérdésre egyáltalában nem reagálnak, én sem tartom az uniót ezidöszerint megvalósíthatónak és az „Unió vagy Szövetség“ cikkemben éppen azért pendítettem meg a szövetség eszméjét, mert az uniót még megcsinálni nem lehet. Mire való tehát ez a heveskedés az unió ellen ? mely csak elkeseríti a kedélyeket mindkét oldalon. De nem polemizálok azokkal sem, akik az én szövetkezési törekvéseimtől, melyek — megengedem — a rideg felekezetiségről való lemondást kívánják meg, az ólutheránus egyház hitelveinek és szervezetének épségben maradását féltik és azokkal sem, akik a protestáns ifjúsághoz intézett szózatom miatt — amelyben a dog- matizmust elítéltem — megtámadtak. Ezekkel azért nem polemizálok, mert az az álláspont, amelyből ők kiindulnak az enyémtől egészen eltér és így soha sem fogjuk egymást megérteni. Az ö álláspontjuk az orthodox óprotestantizmus álláspontja, amely éppen olyan intra- zigens és türelmetlen, mint a katolicizmus, sőt alapelvére nézve ezzel egyezik. Ezen álláspont szerint a cikkíróknak teljesen igazuk van: nem találok tehát rajta cáfolni valót. Az én álláspontom a modern protestantizmus, amint az az előbbi által megnyitott és megtört pályán a tudománynyal kifejlődött és folyton fejlődik. Ez a modern protestantizmus korántsem áll ellentétben Luther protestantizmusával, sőt inkább annak alapvető gondolatain épült fel, azt valósítja meg. A hit nek nem külső tekintélyen, nem kijelentésen kelt alapulni, hanem szubjectiv meggyőződésen. Az Istent magunknak kell keresnünk és magunknak kell megtalálnunk. Ez a fődolog, a többi a dogmatikus sallang, a mellékes. Az emberi észszel fel nem ismerhető supranaturális dolgok felett ne tépelődjünk, ha megtaláltuk az Istent, bizzunk benne és a többivel ne törődjünk. Nyilvánvaló, hogy ez a gondolat nemcsak reformációja az othodoxiának, hanem reformációja a metafizikai eltévelyedéseknek is, és a mai korban a protestantizmusnak ez a fő feladata és főérdeme. Ezen álláspont szerint pedig nekem van igazam, és hiába veti szememre az „Örálló“ a theológiai dilettantizmust. A lekicsinylés nem
