Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-15 / 29. szám
. 6. oldal Evangélikus Lap. 29. sz. 1911. julius 15. jára az államok közt felmerülő peres esetekben is egy a különböző államok képviselőiből alakult intézményes bíróság döntsön. A minél szélesebb körben folytatott propaganda minden igaz bókebarátnak elsőrendű kötelessége: ezt bárki szabadon űzheti, tekintet nélkül nemére vallására, nemzetiségére, rangjára s foglalkozására. Az asszonyokat anyai és hitvesi minőségükben mintegy maga a természet látszott a béke apostolaivá avatni, de lelki, szellemi és anyagi eszközeik révén nem kevésbbé fontos hivatás hárul az egyház szolgáira, a tudományok és művészetek képviselőire, a politikusokra és államférfiakra, a sajtó munkásaira és a pénzvilág előkelőségeire. Hogy azonban ez az egyetemes propaganda termékeny és termékenyítő legyen, önmagunknak is szeretni kell az eszmét, bízni és hinni kell benne. Mihelyt az emberekben meglesz] a hit a nemzetközi jogrend lehetőségében, szeretni és akarni is fogják azt. A hittel párosult akarat pedig mindenható. Rosenberg Auguszta úrnő egyszerű, világos előadása, a meleg lelkesedés, mely szavain át érezhető volt, oly általános hatást gyakorolt az intézet nagy termét teljesen megtöltő közönségre, hogy valóban mindannyian a békeegyesület barátainak vallot- tuk magunkat. A következő napon a növendékeknek ritka műélvezetben volt részük. Az intézet dísztermében ugyanis Kneisel Antal párisi hegedűművész és leánya: Adeline Germaine zongoraművésznő hangversenyt rendezett. Nagy, mély művészetük annyira hatott az örömtől csillogó szemű növendékekre, hogy lelkesedésüknek valóságos tapsviharban adtak kifejezést, minek eredményeként a nagy művészek értékes műsorukat több számmal még meghosszabbították. Májusban és junius elején az intézet nagy leányai két tanulmányi kirándulást tettek, az elsőt Bécsbe, a másodikat, mely három napig tartott, a Vág völgyébe. Az ifjú lelkek sok tanulságos benyomással, a természet és művészet sok örök szépségének élvezetével, sok felejthetetlen emlékkel gazdagodtak. Becs palotái, templomai, szobrai, múzeuma, Schönbrunn parkja, pálmaházai, állatkertje, — továbbá a Vág völgyének változatos szépségei, Csejte, Temet- vóny, Beczkó, Váralja, Bittse, Trencsén, Budatin, Lietava vára, Zsolna város, Rajecz-, Pőstyén-fürdő képe mind elvonult a lányok szeme előtt; hisszük, hogy még késő korukban is híven megőrzik majd e szép órák emlékét. Nagy kitüntetés érte a leánynevelő-intézetet junius 16-án, amidőn azt Izabella kir. főhercegnő, herceg Eszterházy Antal Miklósné és gróf Pálffy János magas látogatásával kitüntette. A fenséges vendég a legnagyobb érdeklődéssel járta be az épületet, megszólításával tüntette ki a tantestület minden tagját és sok gyermeket s a látottak felett való legmagasabb tetszésének ismételten meleg kifejezést adott. Az intézetben az évzáró vizsgálatok junius 20— 22-én a kerület püspökének dr. theol. Baltik Frigyes elnöklete mellett és számos vendég jelenlétében tartattak meg. A vizsgálatok rendesen a nehéz munka napjai, de az intézetben ünnepnapoknak érezték azokat mind a növendékek, mind a tanítónők. A magas, hűvös, szépen díszített tornaterem, a vidám, bátor, szépen felelő gyermeksereg, a barátságos tanítónők, a jóságos elnök, ki mindenkor biztató, bátorító szóval fordult a tanulókhoz, mindez biztosította a vizsgálatok ünnepi hangulatát. A szép zenevizsgálatok, a tornavizsgálat, mely azt bizonyította, hogy mily nagy gondot fordítanak ez intézetben a lánykák testi fejlődésére is, mind élénk érdeklődést keltettek. Végül pedig e napok a záróünnepben méltó, lélekemelő befejezést nyertek, amidőn a püspök úr szép szavaival a vizsgálatok szép eredményét a hűséges munka gyümölcseikért méltatta. Könny lopódzott a jelenlevők szemébe, midőn az ősz főpásztor a leánykákat szívből jövő meleg szavakkal megáldotta. — E jó hírnévnek örvendő intézet Brand Vilma igazgatónő vezetése alatt áll s hogy mind szélesebb körben válik ismertté bizonyítja az is, hogy a jövő tanévre az internátusbán már minden hely be van töltve és még mindég sokan jelentkeznek, kiket már felvenni nem lehet. Ez intézet valóban kerületünknek dísze. —9• IRODALOM. Krisztus vagy Róma? Néhány szó az anti- modernista kényszereskühöz. Irta Ébert András kath. hittanár. Elek nyomda, Budapest, V., Dorottya-utca 14. 42 oldal. Ára 40 fillér. Szerző az ismert róm. kath. hittanár, aki egyedül tagadta meg a magyarországi róm. katholikus papok közül az antimodernista eskü letételét és aki ezért állását vesztette és most tud- tunkkal állás nélkül néz eléje a bizonytalan jövőnek. Kívánatos, hogy röpiratából, melyből külömben most már a negyedik ezeret nyomtatták, némi jövedelme legyen, mert Magyarországon senki sem rendez gyűjtést antimodernista papok segélyezésére, úgy amint ezt külföldön teszik. A röpirat népszerű nyelven van megírva, nem tudományos munka, hanem támadó irat, amely kíméletlenül és történelmi adatokkal erősen felszerelve ostorozza Róma zsarnokságát, hatalmi vágyát és a lelkek elbutítására irányuló törekvését. Párhuzamot von Róma parancsai és Krisztus urunk tanítása között és élénk színekben ábrázolja, mikép rontotta meg Róma a keresztyénséget és miként csinált a keresztyén egyházból szellemi kényszerintézetet. Erősen idéz Prohászka műveiből. Ezek persze támadásának a legerősebb érvei, valóságos schlagerek gyanánt szolgálnak. Hosszabban foglal-
