Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-16 / 38. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 38. sz. 1911. szeptember 16. Szmik Lajos kerül, ügyész referál a néh. Mokry Sámuel által tett alapítványról, amely a végrendelet egy kétséget fenhagyó rendelkezése folytán a reformátusok részéről vitássá tétetett. Ezen alapítvány 4090 K és 40 fillért érő ingóvagyonból és két budapesti ház feléből áll. A házak értéke 120.000 korona, de jelzálogi kölcsönnel vannak terhelve, úgy, hogy az egész alapítvány csak 60—70.000 korona értéket képvisel. A társtulajdonos az ingatlanoknak az alapítványt illető fele részéért 65.000 koronát ajánl fel. Az ügyész kéri az elnökséget az eladásra felhatal- maztatni, a mi határozatba ment. A reform, egyház beleegyezett, hogy az alapítványt a bányai egyház- kerület kezelje. Püspök jelentést tesz a küldöttség eljárásáról, amely a lemondott felügyelőnél távozása alkalmából eljárt. Tudomásul vétetik. Megválasztattak az egyetemes gyűlésre kiküldöttek : a világiak közül újonnan dr. Lelbach László, Zsilinszky Mihály. Az egyháziak közül új: Wagner és Sárkány Béla. A tanárok közül: Mocskonyi ésRácz. A horvát-szlavon esperesség dolgában a jogügyi bizottság azt javasolja, hogy a horvát-szlavon kérdésben ne hozassék határozat, miután a felterjesztett egyház- megyei határozat konkrét indítványt nem tartalmaz. Scholtz püspök és Wagner bácsmegyei esperes ismertetnek egy névtelenül német nyelven megjelent memorandumot, amely botrányos módon megtámadja a magyar protestáns egyházat, azt zsarolással, erőszakoskodással és a püspököt félrevezetéssel vádolja. Wagner felhívja a jelenlévő horv.-szlavon esperest, nyilatkozzék vállalja-e ezen röpirat tartalmával a szolidaritást. Abaffy főesperes kijelenti, hogy a röpi- ratot ismeri, de ahhoz hozzá nem járul és nem vá- lalja a szolidaritást. A jogügyi bizottság indítványa ezután elfogadtatott. A jogügyi bizottság javaslata alapján az orosházai evang. egyház szabályrendelete, amely módosítások céljából az egyháznak vissza lett küldve. Bikády, Sztehlo, Zsigmondy, Veress, Kruttschmitt, Bulla, Wagner Géza hozzászólása után némi módosításokkal helybenhagyatott. Módosíttatott az a rendelkezés is, hogy a lelkész országgyűlési képviselővé nem választható, abban az irányban, hogy a lelkész az egyházi képviselőtestület beleegyezése nélkül képviselőséget nem vállalhat. Zsolnay, mint a jogügyi bizottság előadója referálja a mezőberényi egyház szervezeti szabályrendeletét. Helyben hagyatik. Némely kisebb jelentőségű ügyek elintézése után az ülés 1 óra után berekesztetett és folytatása más napra halasztatott. A harmadik napon a gyűlés végzett; a részletes tudósítás folytatása a következő számban. Idegen vallásuaknak az evang. iskola építési költségeihez való hozzájárulási kötelezettsége. Az 1868. évi elemi iskolai törvény 45. §-ának nem eléggé határozott szövege már sok vitára szolgáltatott alkalmat arra nézve, hogy mennyiben tartoznak az iskolát látogató idegen vallásé gyermekek szülői a hitfelekezeti iskola költségeihez hozzájárulni. Az Evang. Lap 26. számában már foglalkozott ezzel a kérdéssel és két közigazgatási bírósági ítéletet is közölt, a melyek ezen kérdésben tájékozást adnak. Az eddigi esetekben többnyire abban nyilvánult ránk nézve a sérelem, hogy evang. vallásé szülők köteleztettek a gyermekeik által látogatott katho- likus iskola építési költségeihez hozzájárulni. Most megfordítva az evangélikusok panaszkodnak, hogy ők nagy költségekkel berendeztek egy elemi iskolát és az építkezési költséget egyedül nekik kell viselni, holott az iskolát látogató gyermekek többsége róm. kath. vallásé. Az eset a következő: Ferenczy losonctamási ev. lelkész a következő panasszal fordél hozzánk: Nagyságos Főszerkesztő s Ügyész úr 1 Tekintettel arra, hogy az „Evangélikus Lap“ mindig szeretettel foglalkozott egyházunk nehezebb s kényesebb természetű jogügyeivel is és mindenkor szives tanácscsal szolgált egyes tagjainak is; ez úttal én is bátorságot vettem magamnak, hogy egy ilyen ügyben kérjek tanácsot Nagyságodtól. Patakaljai leányegyházamban e nyáron tanítói lakot renováltunk és új tantermet építtettünk a hívek által ingyen végzett munkán és anyagon kívül körülbelül 12000 K. értékben. A nevezett községben más iskola miénken kívül nincs, sőt mondhatnám a helybeli zsidó korcsmároson kívül más val- lású sincs. Van azonban a községnek egy földes ura gr. Forgách Antal személyében, akinek cselédei legnagyobb részben róm. kath. lóvén iskolánk tanköteleseit is több, mint fele részben ezek képezik (52 tanköteles közül 34). Addig míg tandíjkötelezettség volt, szívesen fogadtuk Őket, habár akkor csekély számú híveinknek nagy megterheltetésére is. Most azonban a legégrekiáltóbb igazságtalanság keseríti híveinket. A legszegényebb zsellér is 100— 150 koronát fizet a közig. biz. által ránk oktrojált iskola építési költségekre. A gróf úrra, akár vagyon, akár lélek, akár tankötelesek száma arányában 6700 K volna kivetendő, mi azonban csak 500 K ajándékot kértünk tőle, de ő ebbeli kérésünket a legridegebben visszautasította, kijelentve, hogy ő egy fillért sem ád lutheránus iskolára, mivel ő katholikus. Adjuk át az iskolánkat az államnak, avagy községnek, akkor adóarányában fizet annyit, amennyire a törvény kötelezi. Ezen rideg visszautasítás után én alkalmilag felmentem a vall. és közoktügyi minisztériumba s elpanaszoltam a dolgot, ahol azt a feleletet kaptam, hogy a gróf úr a törvény értelmében „valószínűleg“
