Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-16 / 38. szám
1911. szeptember 16. Evangélikus Lap. 38. sz. 3. oldal tatott, hogy a n.-gerezsdi egyezségnek a két testvéregyház részéről már tervbe vett módosítása az egyetemes gyűlés utján megsürgetendő. Püspök bejelenti, hogy Valentinyi volt püspöki titkár helyét Bezeegh Sámuel oddigi püspöki másodlelkésszel, Bezzegh másodlelkósz helyét pedig Varsányi Mátyással töltötte be. Jóváhagyatok. Azon bejelentés, hogy Szeberónyi Zs. Lajos csabai lelkész a kerülettel szemben tanúsított tiszteletlenség miatt feddésre ítéltetett és hogy az ítélet jogerőre emelkedett, tudomásul vétetett. Az elnökség jelenti, hogy Kovácsy Kálmán rákospalotai lelkész, ki saját személyének és hitoktatói hivatalának megbántása miatt maga kórt önmaga ellen fegyelmi eljárást, felmentetett. A bányakerületi pénztár a felmentés folytán 480 korona perköltség megfizetésére köteleztetett, de Kovácsy bár erre kötelezve nem volt, a perköltségeket a magáéból megfizette. Püspök jelenti, hogy a Baldáesy-alap járuléka, amely eddig évenként 10.000 koronát tett ki 12.000 koronára felemeltetett. Második nap. A tegnapi határozattal kiküldött egyházkerületi tagok, számszerint negyvenen reggel 9 óra után Scholtz Gusztáv püspök és Csipkay Károly hely. kér. felügyelő vezetése alatt megjelentek Zsilinszky Mihály lakásán, ahol Scholtz Gusztáv püspök szívhez szóló érzékeny szavakkal búcsúzott a volt felügyelőtől, amire Zsilinszky Mihály a következőkben válaszolt: „Móltóságos Püspök Ur! Mélyen tisztelt Barátaim ! Mindenekelőtt hálás köszönetét kell mondanom azokért a meleg érzelmekért, melyeket a Püspök szíves volt kifejezni. Legyenek meggyőződve, lemondásomat nem csekély lelki küzdelem előzte meg. Kötele8sógórzetem állott harcban az egyházam iránt táplált szeretetemmel. Mérlegeltem a teendők folytonos növekedését és az ón erőmnek a természet rendje szerint való fogyását. Mérlegeltem a folytonos társadalmi haladás követelményeit, valamint a protestantizmus belső és külső szellemi és anyagi érdekeit, melyek nézetem szerint nem tűrnek mulasztást, mert különben ellentétbe kerülnénk legfőbb elveinkkel s egész történelmi múltúnkkal, mely a lelki szabadságot az emberiség haladásának követelményévé tette. Mérlegeltem a munkát, az egyház mostani körülményeit, kötelességeit, céljait s ezek arra intettek, hogy nem egy már kifáradt ember, hanem erőteljes, friss erő álljon a dolgok élére. Uraim, méltóztassanHk elgondolni, hogy egy félszázad nagy idő, mely alatt sok történik s én akkor léptem az ev. egyház szolgálatába, mikor a nemzeti ébredés és az egyházi téren a császári pátens elleni küzdelem folyt, mely tele volt idealizmussal és nemes törekvésekkel. Most pedig vén koromban azt látom, hogy az az alkotmányosság, melyért akkor lelkesedtünk, hogy úgy mondjam, a parlamentarizmus csúfjává lett. S emellett azt is tapasztaljuk, hogy a hazai protestantizmus szintén hanyatlásnak indult. Lehet, hogy csak én látom így a dolgokat, de ez a tapasztalás lehangolt- ságot és kedvetlenséget keltett lelkemben. Bocsássák meg tehát, hogy lemondó levelemben néhány keményebb kifejezést használtam, de szükségét éreztem rámutatni arra az eszményi magaslatra, mi előttem lebegett a múltból s reámutatni azokra a nehézségekre és kedvezőtlen viszonyokra, melyek az ón egyéni nézetem szerint akadályozzák a hazai protestantizmus boldogulását. Önök helyesen fogták fel intencióimat, midőn komoly aggodalmaimat nem vitték a nyilvánosság elé. Hiszen azért intéztem lemondó levelemet a Püspök úrhoz, hogy ő azokat az aggodalmakat saját hatáskörében közölje az esperessógek elnökségeivel és azokkal, akik egyházi ügyeink iránt érdeklődnek. Valljuk meg, hogy a közélet társadalmi fejlődésében sok diszharmonikus tünet van; hogy az evangeliomi egyház viszonya az államhoz és a római egyházhoz nincsen rendezve s ferde irányban fejlődik tovább. Népünk sok veszedelemnek és kisértésnek van kitéve, amit csak az evangeliomhoz való hű ragaszkodással lehet elhárítani. Letértünk az 1848. évi XX. t.-c erős alapjáról, mely teljes jogegyenlőséget és viszonosságot biztosít a törvényesen bevett vallásfelekezeteknek és a segélyezés koldusos útjára vonultunk, mely nem egyeztethető össze a hivatkozott alapelvekkel. Remélem, hogy ezután szigorúbban fogunk ragaszkodni törvényes jogainkhoz s nem erőszakkal, lármával, hanem az ügy fontosságához képest az összes protestáns testvérekkel egyetértőén harczolva, komoly érvekkel elérjük azt, ami bennünket megillet. De ez nem megy küzdelem és kitartó munka nélkül. Ha ez a küzdelem teherrel jár, azt osszuk meg ogymás között. Amennyiben pedig érdem és dicsőség, abban másoknak is legyen részük. Ezek az ón elveim, ezekkel és még fennmaradt kopott erőmmel együtt ajánlom magamat további szives jóindulatukba.“ A gyűlés 10 órakor pontban megynyittatván a kandidáló bizottság javaslata alapján egyházkerüloti tisztviselőknek mogválasztattak: Szmik Lajos, körül. ügyész, számvevő : dr. Pözel István; pénztáros, ellenőr maradnak.“ Egyházi főjegyzőnek Veress József és egyházi aljegyzőnek Sárkány Be'la, világi főjegyzőnek Dr. Liedemann Frigyest választották mog. Megválasztattak a korületi törvényszék, a kerületi választmányok és bizottságok tagjai, az újonnan megválasztott tisztviselők és törvényszéki bírák letették az esküt.
