Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-11 / 7. szám
10. oldal Evangélikus Lap. 7 sz 1911. február 11. ref. és ág.), meghalt 70 egyén, úrvacsorával élt 666 lélek. Évi gyarapodás 54 lélek. Ezután előterjesztetett a számadás, mely 8862 K 10 fill, bevétellel, 6400 K 04 fill, kiadással s így 2462 K 06 fillér felesleggel záródott. Az 1911 évi költségvetést állapította meg a közgyűlés 8664 K 36 fill, bevétellel és 5710 K kiadással. Az egyház és hívei az elmúlt évben jótékony [célokra s könyör- adományokra gyámintézetre több mint 400 koronát adott. Az egyház vagyona készpénzben 338 K 21 fillérrel növekedett az 1910. évben. Egyházi adó nincsen: az egyháznak semminemű tartozás nem terheli. Vagyona (a templomon kívül mely értéke 160 ezer korona s a papi telken 34 kát. hold értéke 34.000 K) 115V2 kát. hold föld, mely ma 115.500 K értéket képvisel. Gyámintézeti tőkéje 800 kor. Örömmel vette a közgyűlés tudomásul, hogy Szabó Lajos igazg. tanítót a püspök úr Ö méltósága levitává nevezte ki. Isten segedelme legyen velünk továbbra is ! Kitüntetés. A pesti evang. egyház kebelében évtizedek óta áldásosán működő Tabitha jótékony nőegyesület érdemekben gazdag elnökét, Özv. Haberern Jonathánné úrnőt a király Ö Felsége az Erzsébet-renddel tüntette ki. A kitüntetés ezúttal valóban arra méltó, s áldásos munkában fáradhatatlan, szeretetreméltó- ságban kifogyhatatlan, nemeslelküségében páratlan egyháztagunkat érte. Az ö vezetése alatt a Tabitha vagyonban, tekintélyben, érdemekben hatalmasan meggyarapodott. A kitüntetett úrnőt ez alkalomból nemcsak az egyesület tisztikara, hanem a pesti ev. magyar egyház elnöksége is Wágner Géza felügyelő és Raffay Sándor lelkész által, a jótékonyság minden munkása és a tisztelők nagy száma üdvözölte. A magunk részéről is melegen gratulálunk a kitüntetéshez. Az „Evangélikus Családi Kör“ a budapesti egyházak Deáktéri iskoláinak dísztermében f. hó 4-én sikerült estét rendezett. A táncot megelőző hangversenyen Perényi Lajos felolvasással, Szentiványi Gézáné kedves szavalatokkal, Müller ]ózsa, Seltenreich Erna zongorakisérete mellett néhány igen szép dallal, Farkas Sándor pedig Babits Vilma zongorakisérete mellett operarészletekkel gyönyörködtette a termet zsúfolásig betöltő közönségét. A Családi Kör vezetői Majba Vilmos, Kayser Szilárd dr. és Seltenreich Kornél nemcsak ezzel az eredménnyel lehetnek megelégedve, hanem azzal a szereppel is, amelyben a Kör az ügyes vezetés mellett mindjobban erősödik. A keresztyén diákok konferenciája február első négy napján Budapesten tartatott meg A gazdag és változatos programm mindvégig élénk érdeklődésben tartotta a konferenciára az ország minden részéből felsereglett ifjúság figyelmét. Felolvasásokat a következők tartottak: Antal Géza, Raffay Sándor, Réz Mihály, Sebestyén Jenő, Viktor János. A konferenciát febr. 4-én este a skót miszió házában szeretetvendégség fejezte be. Antimodernista mozgalmak. Württemberg kultuszminisztere hivatalosan kijelentette, hogy az antimodernista esküt nem lehet szótlanul eltűrni. A pápa rendelkezése az egyetemek tudományos munkálkodásának kérdését nagyon is közel érinti. Az állam nem szolgáltathatja ki egyetemeit a tisztán felekezeti érdekek és szellem uralmának, s viszont az egyháznak is érdeke, hogy papjai a környező világ szellemi életével necsak megismerkedjenek, hanem abból táplálkozzanak is. — Mária legutóbbi ünnepén történt, hogy a pápánál a trónteremben a diplomáciai karból csak két követ jelent meg: a bajor és a porosz. A pápa különös melegséggel üdvözölte őket mintegy tüntetni akarván a németek mellett, nem-e meghunyászkodás ez a porosz követ minapi beszédjével szemben ? — A münszteri kath. theologiai fakultás tanári kara az antimodernista eskü letételét megtagadta Várjuk, hogy a budapesti állami egyetem kath. theol. fakultásának a tanárai is hasonlókép cselekesznek. — A badeni kormány tudatta az iskolák tanáraival, hogy amennyiben az antimodernista eskü letétele miatt kellemetlenségek érnék őket, számíthatnak az állam támogatására. — A bonni kath. theol. fakultás tanárai csatlakoztak a münszteriekhez, a müncheni tanári kar még ingadozik, a würzburgi kar pedig megoszlott, amennyiben négy tanár letette az esküt- — A pápa Fischer kölni érsekhez intézett levelében a többi közt ezt mondja:- „Ami a modernisták téves tanításait és az azok ellen előírt esküformulát illeti, megengedtük a rendelet enyhébb magyarázatát és kimondottuk, hogy a motu propriónk- ban előírt eskü letételére azok a papok ne köteleztessenek akik állami főiskolákon, mint theol. tanárok működnek. Ellenben távolról sem volt és nincs szándékunkban, hogy az eskü tételének kötelezettsége alól kivegyük azokat, akik bár nyilvános tanárok, de egyúttal mint prédikátorok vagy gyóntatok lelkészi funkciót is végeznek, lelkészi javadalommal bírnak, vagy bármilyen egyházkormányzati vagy lelkészbirói tisztet betöltenek. Ha azonban azok, akik kizárólag mint nyilvános tanárok működnek és ennélfogva az eskütételtől tartózkodhatnak, kileié meg is mutatják, hogy ezen engedéllyel szívesen élnek, ezzel nem keltenek ugyan gyanút tanításuk korrektségét illetőleg — azonban bizonyára sajnálatos módon kifejezését adják annak, hogy alárendelik magukat az emberek véleményének, mert gyáván meghajolnak azok tekintélye előtt, akik nem őszinte meggyőződésből, hanem a kath. vallás elleni gyűlöletből hangosan hirdetik, hogy az ilyen eskü az emberi ész méltóságát béklyóba veti és a tudomány haladásának útját állja. Ezért ebben az ügyben az általunk már jelzett eseten kívül további engedekenységet nem tanúsíthatunk. Egyébként meggyőződésünk az, hogy éppen akiknek az esküt elengedtük, azok lesznek az elsők, akik férfias jellemük bizonyságául azt lé fogják tenni és nem fognak visszariadni attól, hogy szükség esetén ezért gyalázkodást is viseljenek, stb,-‘ A német követ romái beszéde valóságos eseménnyé nőtte ki magát. Az összes lapok foglalkoztak vele s irányukhoz mérten bírálgatták el. Egy katholikus lapban megjelent a beszéd teljes szövege, amely lényegesen eltér a német lapokban közzétett szövegtől. Íme a beszéd az „Egyh. Közi." után: Midőn a múlt évben szerencsém volt önöket ebből az alkalomból itt üdvözölni, az az örömteljes remény és bizalom élt bennem, hogy a következő évben nyugodt és békés napokat várhatunk Németországban s a felekezeti béke terén. Ez a remény és bizalom nem teljesedett be. Kormányom és a Vatikán között való jó viszonynak ebben az évben olyan teherpróbát kellett kiállani, aminő nehéz nem volt az utolsó két évtizedben. Nagyon különös és titokzatos dolog valamely népnek a lelkét vizsgálni. IV. Henrik mondotta egyszer: „Sokat tanultam, és sokat tapasztaltam, de bensőm tanulmányozását sohasem tudtam befejezni“. Ha már az önismeret ilyen nehéz, mennyivel nehezebb egy népnek a lelkét megismerni. A mi német népünknél pedig kétszeresen és háromszorosan nehéz, mert nagyon komplikált néptesttel van dolgunk. Az észak pedáns, bürokrata, a dél vidámabb természetű, előitélet nélkül való, természetes és közlékeny ; a kelet agrárius, régi begyökeresedett családok által vezetett, a nyugat modern ipari életet mutat fel és felfelé törekvő munkásmozgalmat, mely a világ felett való uralomért folyik. Ezekhez az ellentétes elemekhez járulnak még a törzsi származás és az egykori politikai múlt különfélesége és mindenekelőtt a vallási különbségek. Mennyi tapasztalatra, körültekintésre és ismeretre van szükség, bogy ilyen nehéz körülmények között egy nemzet lelkét meg lehessen ismerni. Most olyan uralkodó áll élünkön, aki ennek a magas méltóságnak lehetőség szerint minden tekintetben meg látszik felelni. Még az oly gyakran megkritizált sokoldalúsága is különösen alkalmassá teszi a nehéz feladat megoldására. Annál inkább sajnálnunk kell tehát, hogy egy bizonyos sajtóban folyton azt állítják, hogy hazánkban a katholikus vallást üldözik, hogy a katolikusoknak még meg kell szerezni az őket megillető helyet. Aki ismeri hazánkat és a kormányt, valamint császárunk személyével közelebbi vonatkozásban állott, hamarosan helyesebb nézetet fog táplálni. Közöttünk van egy tanú, Mgr. Wilpert, aki a múlt ősszel Kasselben a császári udvarnál nemcsak mint tudós, hanem mint katholikus pap is a legmegtisztelőbb fogadtatásban részesült. Rá akarok mutatni császárunk beuroni beszédére is. aki az ő szavait megszívleli, az a felekezetközi viszonyokban a szétválasztó elemeket a háttérbe tudja szorítani, ha az egyesítő erők együtt működnének hazánk szellemi és kulturális javainak emelésére és egy
