Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-27 / 22. szám
1911. május 27. Evangélikus Lap. 22. sz. 9. oldal kezet nem nyújtok, de sőt azokat legjobb tehetségem szerint megóvni igyekszem; az általa hozott törvényeket és’rendeleteket megtartom, az általa rendelt elöljárók, mint felsőbbségem iránt tiszteletet és engedelmességet tanusitom. Isten engem úgy segéljen! Az egyházközségi felügyelő esküje. Én, N. N., mint a . . . törvényesen megválasztott felügyelője, esküszöm az élő Istenre, ki Atya, Fiú és Szentlélek, hogy egyházamra és iskolájára híven felügyelek, törvényesen biztosított önkormányzati jogát és szabadságát tántorithatatlanul védelmezem és fentartani igyekszem. Egyházközségem jogainak, érdekeinek és vagyonának, valamint az egyházközség, a lelkész és a többi egyházi tisztviselők tekintélyének hű őre és védője leszek A békét egyházam tisztviselői és minden tagja között tehetségem szerint ápolom és fentartom. Kiváló kötelességemnek tartom az egyházi vagyont gyarapítani, kellő gyümölcsöztetéséről is gondoskodni és minden kártól megóvni. Egyáltalán összes felügyelői tisztemből kifolyó kötelességeimet egyházam törvényei, törvényes rendszabályai és jogérvényes határozatai értelmében pontosan és lelkiismeretesen teljesítem. Isten engem úgy segéljen! (Folyt, köv.) HÍREK. Báró Bánffy Dezső. Ö a mi halottunk is, gyásza van az egész magyarprotestantizmusnak. Mint a két evangélikus egyház közös bizottságának elnökével volt alkalmunk vele együtt dolgozni és fényes tulajdonságait — melyeket mindenkor az igazi liberalizmus és az előítéletektől ment, felvilágosodott protestantizmus érdekében hasznosított — csodálni. Mi Bánffyban, nem a politikust, nem az állam- férfiút, hanem a magyar protestantizmus erős oszlopát gyászoljuk. Nagy vesztesség az ő halála nékünk, mert kevesen vannak és mindinkább fogynak azok, akik világi uraink közül protestáns egyházunk ügyét oly melegen szivükön hordoznák, mint azt Bánffy Dezső tette. A két testvéregyház közötti Unió eszméjének igaz barátja volt, nem egyszer nyilatkozott előttünk ilyen értelemben és sajnálta, hogy épen a reformátusok vannak ellene. Nagy feladat várt még reá az 1848: XX. törvénycikk végrehajtására irányuló akcióban. Éveken keresztül ernyedetlen buzgalommal fáradozott ebben a munkában, és végre is nem láthatta befejezve müvét és másnak kellett átadnia a vezetést Megnehezült'az idők járása felettünk! mondotta ő, midőn a magyar protestantizmus egén a vészfelhőket tornyosulni látta és most mi ugyanazt mondjuk, midőn közös vezérünket távozni látjuk. Az örök világosság fényeskedjék neki! Segédlelkószi Kongrua A vallásügyminiszter azt a 20,000 koronát, amely a múlt évi költségvetésben az evangélikus egyház részére segédlelkészi Congruára beállítva volt az egyetemes pénztárba a múlt héten befizette és az egyetemes felügyelő ezt az összeget négy részre osztván mindenik kerületnek 5—5 ezer koronát már megküldött. Ezen összeg a segédlelkészi kongrua végleges megállapításának nem prejudikál sőt Ígérve van, hogy a jövőben ennél jóval nagyobb összeget fogunk kapni Az egyetemes egyház pénzügyi bizottsága f évi május hó 22-én báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő és Baltik Frigyes püspök elnöklete alatt ülést tartott. Mindenekelőtt a Róth—Teleki ösztöndíj kiosztása iránt intézkedett és miután az alapítvány jövedelmeiből az eddigi ösztöndíj, mely egyénenként 70 koronát tett ki, a tartalékalap kiürülése folytán eddigi nagyságában ki nem osztható az 65 koronára lett redukálva Hatvan ösztöndíjas kap tehát egyenként 60 koronát. — A theologiai tanárok az iránt folyamodtak, hogy fizetésük addig is, míg az erre kért államsegély meg lesz adva, az egyetemes egyház által az 191 i re felemelt államsegélyből egészít- tessék ki A pénzügyi bizottság többek hozzászólása után elhatározta, hogy méltányosnak tartja a theológiai tanárok fizetésének felemelését arra az összegre, amelyet a jogakadémiai tanárok élveznek, miután azonban a tanárok ezen fizetésemelést közvetlenül a minisztertől is kérték és miután ezidőszerint még az államsegély fel emelve nincs és azt vájjon nem köti e meg az állam a segély felemelt részére nézve az egyetemes egyház ren delkezési szabadságát, tudva nincs ; a kérvényt az ősszel az egyetemes gyűlés előtt megtartandó pénzügyi bizottsági ülésen fogja érdemben elintézni. A Luther Otthon belső szervezetére (kosztnak saját regiebe való átvételére) vonatkozó átalakítási és beszerzési költségére 5000 korona szavaztatott meg. A tanügyi bizottság előadójának évi tiszteletdíja 1000 koronában lett megállapítva. Az egyetemes egyház Geduly püspök indítványára 100 koronával az orsz. evang. tanártestület alapító tagjai közzé belépett. Nulla dies sine — Barkóczy Az Újság múlt vasárnapi száma „a kongrogációk és az iskola“ címen megbotránkoztató dolgokat közöl Barkóczy vallásügyminiszteri tanácsos ur működéséről. Az ..Alkotmány“ koholmánynak mondja a közölt eseteket. De ha ezek valótlan rágalmak miért nem indít a kir. ügyész ezek miatt sajtópert ? Azt olvassuk továbbá a lapokban, hogy Barkóczy P. Buzs S J jezsuitarendi főnök társaságában Pécsre utazott és ott avatja a Kongreganistákat. Sajátszerű, hogy egy nagy munkával terhelt állami tisztviselőnek erre is ideje akad! Úgy értesültünk külömben igen hiteles helyről, hogy Barkóczy ur legközelebb menni fog, aminek a Kongregációk csak örülhetnek, mert akkor ez a szent férfiú egész idejét az ő ügyöknek fogja szentelhetni. A Protestáns Országos Árvaegylet f. hó 20-án tartotta Kovácsy Sándor dr. elnöklésével 52. rendes közgyűlését, amelyen a tagok igen nagy számmal jelentek meg. Ott voltak többek között: Teleki Tibor gróf, Vámossy Károly udvari tanácsos, Elek Pálné, Haberern Jo- nathánné, Ballagj Aladár egyetemi tanár, Szőts Farkas, Szontagh Félix dr. és a közgyűléssel kapcsolatos Laky- emlékiinnepély alkalmából Laky Adolf egész családja. A közgyűlést Bilkei Papp István imája nyitotta meg.
