Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-01 / 1. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 1. sz. 1911. január 1. hatalma alá kerülnek semmi szín alatt igénybe nem vesszük és visszautasítjuk. Ezen törvénnyel szemben mi is aláírjuk azt, hogy, inkább szenvedjünk és tűrjünk, de autonómiánkat ne engedjük csorbítani és ha ezen elv folytán szegényebb egyházaink tanítói, kiknek fizetését maga az egyház kiegészíteni nem tudja, nyomorogni fognak, inkább csukjuk be az iskolákat, mintsem hogy autonómiánk csorbítását megtűrjük. Mindebből azonban nem következik, hogy a minket jogosan megillető állami segélyt teljes mértékben ne követeljük, csakhogy a segély rendszeresítésénél caveant consules, hogy az új törvények ne megint a tanítói törvény mintájára készüljenek. Nézetünk tehát az, hogy az államsegélyt nemcsak kérni, hanem követelni kell, az oly államsegélyt pedig, amelyet autonómiánk csorbításától feltételezetten ajánlanak fel, tisztelettel vissza kell utasítani. Zelenka Pál. 1839-1910. Zelenka Pál püspök december 4-én bekövetkezett ha'ála nagy veszteséget jelent egyházunknak és hazánknak. Mindkettőnek nagy tehetségű, hatalmas energiájú, puritán jellemű önzetlen munkása volt. Saját érdeméből emelkedett a legelőkelőbb állásokba Mindenütt épített, avagy új szellemet vitt be régi intézményekbe. Erről tanúskodik a miskolci egyház, melyet 1866 óta anyagi és szellemi tekintetben a fejlődés magas fokára emelt. Ezt mutatja a hegyaljai esperesség, melyet mint főesperes, 1886—1890, erélyes és tapintatos kormányzásával az ország egyik első esperességévé fejlesztett. A templomok mellett iskolák, szegényházak, nőegyletek stb. alapítása kulturális és szociális érzékéről tesz bizonyságot. Főesperesi diszteletdíját a szegény lelkészek és tanítók segélyezésére fordította, saját költségén vett részt az egyetemes és más egyházi gyűléseken, aránylag csekély fizetéséből és jövedelméből fedezte 1889-ben a missziói körök berendezése tárgyában Jett országos kőrútjának költségeit. Az volt az elve, hogy az egyházi jövedelemnek közcélokat, kulturális és szociális feladatokat kell szolgálniok, ezzel szemben a személyes kiadásoknak egy minimális mértéket meghaladniok nem szabad. Sajnos, a milieu nem engedte meg, hogy ezt az elvet következetesen keresztülvigye. Azt a jótékonyságot és a közügynek önzetlen szolgálatát, melyet maga oly buzgón gyakorolt, tágabb körben intézményileg az egyetemes evangélikus egyházi gyámintézet által óhajtotta megvalósítani. Már annak szervezésénél segítőtársa volt nagy mesterének, Székács Józsefnek 1862-ben. Azután pedig mint jegyző, majd mint elnök fejlesztette és nagy virágzásra juttatta ezt az áldásos intézményt. „A protestantizmusnak Magyar- országban annyi értelmi és erkölcsi gazdagsága s irígy- lésreméltó belső szabadsága mellett is sínylődő állapotát két föokban keresem: vagyon és közszellem hiányábanu — írja a gyámintézet „Múltja és Jelene“ című alapos monográfiájában. Ez a vagyon és közszellem azonban, melyeknek hiányát Zelenka 25 évvel ezelőtt panaszolta, ma sincs meg egyházunkban s ennek tulajdonítható, hogy e nagy férfiú nem tudott sokkal többet alkotni, mint amennyit a kedvezőtlen viszonyok között is alkotott. Érdemei elismeréséül 1890-ben a tiszai egyház- kerület püspökévé választotta. Hívei ekkor különösen azt emelték ki, hogy ritka egyéni kiválóságai mellett is szerényen félrevonul és a világi elemet engedi az előtérbe. Emberei megválasztásában azonban gyakran optimista volt. Feltette mindenkiről a jobbat, míg az ellenkezőről nem győződött meg. így történhetett azután, hogy érdemetlenekre pazarolta jóságát, kik azután hálátlanul, pálma helyett tövist hintettek az útjára. Főbb püspöki alkotásai közül megemlítjük az egyházkerületi pénztár újjászervezését, a kormányzó pénzügyi bizottság alakítását, az egyházkerület tőkéinek gyümölcsöztetését, ami azután lehetővé tette a rozsnyói árvaház és kerületi leányiskola hathatós támogatását, illetve újjáépítését, főleg pedig az egyházkerület eperjesi Collegiumának fejlesztését és egy díszes Theol.-Otthon építését. Eredetileg maga is a theol. tanári pályára készült és mint püspök mindent elkövetett, hogy a theologusok helyzetén javítson, szakoktatásukat a modern követelmények színvonalára emelje. Kiváló munkatársával, Gyürky Pál főesperessel együtt az eddigi hittanintézetet egyetemes theol. akadémiává fejlesztette s a jogakadémiával együtt, úgy az egyházkerület, mint az egyetemes egyház részéről évi segélyben részesítette. Még közvetlenebb hatást gyakorolt a közegyházra az 1891/04. évi zsinaton, melynek alelnöke és szakavatott előkészítője volt. Szerényen igénytelennek nevezett „javaslatában“, mely óriási és alapos munkának az eredménye, felölelte mindazt, ami az egyházi élethez tartozik és keresztülvitte, hogy a tanügy és a háztartási ügy is törvényes rendezést nyert, bár ezekre a zsinati előkészítő-bizottság munkálata nem terjedt ki. Hogy egyházi jogunk kodifikációja teljes lett, hogy az egyház züllött vagyoni állapota, pénzügyi kezelése ren- deztetett s a számvevőszéki intézmény minden fokozaton megvalósíttatott: az nagyrészt Zelenka érdeme. Mint püspöknek is a népuralom és a népfenség voltak vezérlő eszméi. Egyrészt azt javasolta, hogy az egyház tisztviselői, miután bizalmi-állást töltenek be, minden fokozaton csak 6 illetve 12 évre, ne pedig életfogytukig választassanak és az elvet, bár az a püspöki ti^tségre nézve nem fogadtatott el, magára nézve meg is valósította. Másrészt pedig a protestantizmusnak azt az elvét is, hogy egyéni meggyőződést semmiféle felülről jövő nyomással befolyásolni nem szabad, az egyház összes tisztviselőire nézve óhajtotta megvalósítani. Azt akarta, hogy minden meggyőződés érvényesülhessen az egyházban, amely az egyházi tagok erkölcsi érdekeit akarja szolgálni. Zsinati javaslatában is hangoztatta azt, hogy „az egyéni jog mind ott, ahová a hívőt az egyház közbizalma tényező gyanánt rendeli, nyerjen a legteljesb mértékben érvényt.“ Ilyen szabadelvű szellemet és nagy politikai kvalitást árulnak el a főrendiházban az egyházpolitikai törvények tárgyalásakor 1894 május 10 és junius 21-én tartott beszédei is. Hazafias örömmel fogadta a kormány és a képviselőház nagy reformmunkáját, mert azt tartotta, hogy amennyiben az állam a protestantizmus elveit az egyházpolitikai törvényekkel meg akarja valósítani —
