Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-07 / 2. szám

2. oldal.

Evangélikus Lap. 2. sz.

Magyar evangélikus egyházunk is készül az ünnepre. A múlt évben felhívta a kerületeket, hogy az esperességektől a jubiláns ünneplésre vonatkozólag beérkezendő tervek alapján tegyenek javaslatot, hogyan és miképpen lehetne ez ünnepet valóban emlékezetessé tennünk?

A beérkezett tervek közül különösen három érdemel nagyobb figyelmet. Mind a három a jubileum korszakos voltát akarja feltüntetni és megörökíteni.

Az egyik terv egy országos evangélikus nőképző-intézet felállítása, .amely egyrészt a római katholikus egyház katholizáló intézeteinek (Sacré coeur, Angol kisasszonyok, zárdák) igénybevételét tenné fölöslegessé, másrészt nem kényszerítené a szülőket arra, hogy ha diploma- szerzés nélkül akarják leánygyermekeiket kiművelteim, kénytelenek legyenek őket külföldre küldeni. Vannak ugyan már kerületi leányiskoláink, de azok csak négy, legfölebb hat esztendeig vezetgetik a leányainkat. S éppen akkor bocsátják el a kezeiket, amikor a legnagyobb szükségük volna vezetésre. Polgári- és felsőbb leányiskolában nem szűkölködünk, de igenis nélkülözzük a továbbképző-intézeteket. Azokat, amelyekbe a polgári és a felsőbb leányiskolák elvégzése után adhatnánk leányainkat. Aszódon van csak egy továbbképző tanfolyam, ahol gazdasági és háztartási ismereteket közölnek. Tanítónőképzőnk nincsen, általános műveltséget nyújtó,

TÁRCZA.

Az antímodernísta (ígazhítűség) eskü szövege,

. Az igazhitüség esküje, melynek letételét a pápa az utolsó, motu proprio-kezdetű dekrétumában minden tanártól, theologustól, paptól és szentszéki alkalmazottól megköveteli, a „Neue Freue Presse“ szerint a következőleg szól:

„Én N. N. tántoríthatatlanul vallom mindazon igazságokat, amelyeket az egyház csalhatatlan tanító- hivatala meghatározott, felállított és megmagyarázott, főleg pedig a tanoknak amaz alaptételeit, amelyek egyenesen a jelenkor tévelygései ellen irányulnak.

Mindenekelőtt vallom, hogy Isten, minden dolgoknak kezdete és vége megismerhető és így biztos módon az ész természetes világossága, a megteremtett dolgok, tehát a teremtés látható müvei által, mint ok a hatásból kimutatható.

Másodsorban megengedem és elfogadom a kinyilatkoztatás külső bizonyítékait, vagyis az isteni tényeket, köztük először is a csodákat és jóslatokat, mint a keresztény vallás isteni eredetének biztos jeleit. Ugyan1911. január 7

de diplomát nem adó olyan intézetünk, amilyen Drezdában és Svájcban egymást éri, egyáltalán tervbe sincsen véve. Pedig ezekre volna szükség elsősorban.

Leányiskoláink nagy hibája, hogy tantervben és tananyagban nem a leányok lelkületét és kedélyvilágát, hanem a fiúiskolák szokásait és a továbbképzés igényeit tartják szem előtt. Minden iskolánk nem embert, hanem tudóst akar képezni. De ha ezt a félszeg szempontot a fiúgyermekek vezetésénél valahogyan még el lehet is viselni, a leányoknál ezerféleképpen boszulja meg magát.

A nőképzés roppant fontosságát eléggé igazolja az a döntő szerep, amelyet a nők az anyaság magasztos hivatásának körében az egész emberiségre gyakorolnak. Amilyen a nő, olyan a társadalom. Müveit, emelkedett lelkű, vallásos nők körében átalakul az élet, megnemesül a lélek minden vágya. Evangéliomi egyházunk a tulajdon szellemét az általa nevelt nők révén juttathatja diadalra a társadalomban. Ezért is egy országos evangéliomi nőképző-intézet felállítása mindenképpen méltó emlékműve lehetne a reformáció négyszázados évfordulójának.

S ha mégsem annak létesítését határozta el az egyetemes egyház, annak oka nem a kérdés fontosságának fel nem ismerése, hanem elsősorban az anyagiakban való szűkölködés, másrészt egyéb körülmények mérlegelése volt.

azon bizonyítékokat úgy tekintem, mint amelyek az összes korok és összes emberek intelligenciájának s így a jelen kornak is kiválóan megfelelnek.

Harmadszor: Erősen hiszem, hogy az egyházat, a kinyilatkoztatott ige megőrzőjét és tanítóját, az igazi és történeti Krisztus még életében a legközvetetlenebb módon személyesen alapította, és hiszem, hogy ez az egyház Péterre, az apostoli hierarchia fejére és utódaira az idők végéiglen van felépítve.

Negyedszer: Őszintén fogadom el a hitnek tanítását, amint azt az apostolok és az igazhitű atyák reánk hagyták, elfogadom azt velük egyező értelemben és egyező magyarázatban. Ezért feltétlenül elvetem a dogmák evolúciójának eretnek feltevését, amely szerint ezen dogmák értelme változnék, hogy más értelmet nyerhetnének, amely eltérő attól, amelyet először az egyház nekik tulajdonított. Egyidejűleg elvetem ama tévelygést, amely abból áll, hogy az isteni hitkincs helyébe, mely Krisztus menyasszonyára és az ő éber őrére bízatott, bölcsészeti fikciót vagy az emberi lelkiismeret alkotását helyezik, amely hova-tovább az emberek munkálkodása folytán kiképződve, a jövőben korlátlan fejlődésnek volna kitéve.

Ötödször: Teljes biztossággal azt tartom és őszintén vallom, hogy a hit nem holmi vak vallásos érzés,