Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-07 / 2. szám

2. oldal. Evangélikus Lap. 2. sz. Magyar evangélikus egyházunk is készül az ünnepre. A múlt évben felhívta a kerülete­ket, hogy az esperességektől a jubiláns ünnep­lésre vonatkozólag beérkezendő tervek alapján tegyenek javaslatot, hogyan és miképpen lehetne ez ünnepet valóban emlékezetessé tennünk? A beérkezett tervek közül különösen három érdemel nagyobb figyelmet. Mind a három a jubileum korszakos voltát akarja feltüntetni és megörökíteni. Az egyik terv egy országos evangélikus nőképző-intézet felállítása, .amely egyrészt a római katholikus egyház katholizáló intézetei­nek (Sacré coeur, Angol kisasszonyok, zárdák) igénybevételét tenné fölöslegessé, másrészt nem kényszerítené a szülőket arra, hogy ha diploma- szerzés nélkül akarják leánygyermekeiket ki­művelteim, kénytelenek legyenek őket külföldre küldeni. Vannak ugyan már kerületi leányisko­láink, de azok csak négy, legfölebb hat eszten­deig vezetgetik a leányainkat. S éppen akkor bocsátják el a kezeiket, amikor a legnagyobb szükségük volna vezetésre. Polgári- és felsőbb leányiskolában nem szűkölködünk, de igenis nélkülözzük a továbbképző-intézeteket. Azokat, amelyekbe a polgári és a felsőbb leányiskolák elvégzése után adhatnánk leányainkat. Aszódon van csak egy továbbképző tanfolyam, ahol gazda­sági és háztartási ismereteket közölnek. Tanítónő­képzőnk nincsen, általános műveltséget nyújtó, TÁRCZA. Az antímodernísta (ígazhítűség) eskü szövege, . Az igazhitüség esküje, melynek letételét a pápa az utolsó, motu proprio-kezdetű dekrétumában minden tanártól, theologustól, paptól és szentszéki alkalmazot­tól megköveteli, a „Neue Freue Presse“ szerint a kö­vetkezőleg szól: „Én N. N. tántoríthatatlanul vallom mindazon igazságokat, amelyeket az egyház csalhatatlan tanító- hivatala meghatározott, felállított és megmagyarázott, főleg pedig a tanoknak amaz alaptételeit, amelyek egyenesen a jelenkor tévelygései ellen irányulnak. Mindenekelőtt vallom, hogy Isten, minden dol­goknak kezdete és vége megismerhető és így biztos módon az ész természetes világossága, a megteremtett dolgok, tehát a teremtés látható müvei által, mint ok a hatásból kimutatható. Másodsorban megengedem és elfogadom a ki­nyilatkoztatás külső bizonyítékait, vagyis az isteni té­nyeket, köztük először is a csodákat és jóslatokat, mint a keresztény vallás isteni eredetének biztos jeleit. Ugyan­1911. január 7 de diplomát nem adó olyan intézetünk, amilyen Drezdában és Svájcban egymást éri, egyáltalán tervbe sincsen véve. Pedig ezekre volna szük­ség elsősorban. Leányiskoláink nagy hibája, hogy tanterv­ben és tananyagban nem a leányok lelkületét és kedélyvilágát, hanem a fiúiskolák szokásait és a továbbképzés igényeit tartják szem előtt. Minden iskolánk nem embert, hanem tudóst akar képezni. De ha ezt a félszeg szempontot a fiú­gyermekek vezetésénél valahogyan még el lehet is viselni, a leányoknál ezerféleképpen boszulja meg magát. A nőképzés roppant fontosságát eléggé igazolja az a döntő szerep, amelyet a nők az anyaság magasztos hivatásának körében az egész emberiségre gyakorolnak. Amilyen a nő, olyan a társadalom. Müveit, emelkedett lelkű, vallá­sos nők körében átalakul az élet, megnemesül a lélek minden vágya. Evangéliomi egyházunk a tulajdon szellemét az általa nevelt nők révén juttathatja diadalra a társadalomban. Ezért is egy országos evangéliomi nőképző-intézet fel­állítása mindenképpen méltó emlékműve lehetne a reformáció négyszázados évfordulójának. S ha mégsem annak létesítését határozta el az egyetemes egyház, annak oka nem a kér­dés fontosságának fel nem ismerése, hanem elsősorban az anyagiakban való szűkölködés, másrészt egyéb körülmények mérlegelése volt. azon bizonyítékokat úgy tekintem, mint amelyek az összes korok és összes emberek intelligenciájának s így a jelen kornak is kiválóan megfelelnek. Harmadszor: Erősen hiszem, hogy az egyházat, a kinyilatkoztatott ige megőrzőjét és tanítóját, az igazi és történeti Krisztus még életében a legközvetetlenebb módon személyesen alapította, és hiszem, hogy ez az egyház Péterre, az apostoli hierarchia fejére és utódaira az idők végéiglen van felépítve. Negyedszer: Őszintén fogadom el a hitnek tanítását, amint azt az apostolok és az igazhitű atyák reánk hagyták, elfogadom azt velük egyező értelemben és egyező ma­gyarázatban. Ezért feltétlenül elvetem a dogmák evolú­ciójának eretnek feltevését, amely szerint ezen dogmák értelme változnék, hogy más értelmet nyerhetnének, amely eltérő attól, amelyet először az egyház nekik tulajdoní­tott. Egyidejűleg elvetem ama tévelygést, amely abból áll, hogy az isteni hitkincs helyébe, mely Krisztus menyasszonyára és az ő éber őrére bízatott, bölcsészeti fikciót vagy az emberi lelkiismeret alkotását helyezik, amely hova-tovább az emberek munkálkodása folytán kiképződve, a jövőben korlátlan fejlődésnek volna kitéve. Ötödször: Teljes biztossággal azt tartom és őszin­tén vallom, hogy a hit nem holmi vak vallásos érzés,

Next

/
Oldalképek
Tartalom