Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-01 / 1. szám
1911. január 1. Evangélikus Lap. 1. sz. 7 oldal. minthogy az állam ereje nagyobb mint az egyházé s ennélfogva azt jobban tudja tenni mint az egyház — ilyenkor az egyházaknak vissza kell vonulniok az állam elől. Abban, hogy az állam az oktatást szekularizálni akarja, a maga részéről egyházának a sérelmét nem látta, sőt a maga felekezeti iskoláit Miskolcon átengedte az államnak, a miért nemes törekvéseit egészen meg nem értve, egyháza meg is neheztelt rá. Az egyházat általában nem tekintette öncélnak, hanem alárendelte a nép érdekének, a közérdeknek s midőn azt látta, hogy a nép érdekét, a közérdeket az egyháznál jobban tudja szolgálni az állam, akkor önzetlenül támogatta az utóbbit. Mert Zelenka azt vallotta, hogy egyházunk Janitó és liberális egyház, mely a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget nemcsak eszméjében, hanem az életben, a valóságban is fenn hordozza, hogy ez az egyház nem szólhat a kormány ellen, de örül rajta; hogy az evangélium szerinti eszmék e hazában is diadalra jutnak . . . ami egyházunk nem beszél önérdekből, hanem magasabb szempontból, az államnak szempontjából*. Még nagyobb csodálattal leszünk Zelenka püspök emléke iránt, ha tudjuk, hogy mily érzéke volt a társadalmi mozgalmak iránt, hogy a szocialismussal szemben is oly megértést tanúsított akkor, mikor hazánkban szocializmusról alig hallottunk beszélni, amilyent mai egyházi embereinknél is alig találunk. Bár látta, hogy a szocializmus ellensége az egyháznak, de rámutatott arra, hogy ezt a mozgalmat, „a vörös zászlót nem az idő, nem a civilizáció, nem a megátalkodottság és istentelenség, hanem a hivatását be nem töltött egyház emelteti öntudatlanul is magasra(1892/97 évi napló, III. 2670). Ezek egy mélyen gondolkodó, az igazságot kutató elmének megszívlelendő kijelentései. Ez volt Zelenka Pál: egyházának, hazájának főembere, kit nemcsak itthon, hanem a külföldön is ismertek, becsültek, szerettek. Prófétai lelkének földi élettüze oly korán lobbant el és oly sötétséget hagyott maga után . . . Avagy talán maga is elkívánkozott már e földi térekről, hol az éltetadó eszméknek és érzelmeknek is csak az a sorsuk, hogy — megmerevednek és megfagynak . . . Temetése december 7-én ment végbe Miskolcon az egyetemes ev. egyház, a kormány, a testvéregyházak, az ev. egyházkerületek, tanintézetek, állami, megyei, városi és katonai testületek képviselőinek, nagyszámú lelkész, theol. hallgató, óriási közönség jelenlétében. Az elhunytat meghatóan búcsúztatták el, Gyurátz Ferenc dunántúli püspök, Terray Gyula, Gyürky Pál főesperesek, Geduly Henrik, Csók György lelkészek, gyászdalokat a helybeli dalárdák és az eperjesi theologusok zengtek, kiknek az elhunyt „Otthont“ teremtett, elsiratták mindazok, kiknek az otthonát az ő távozása gyászba borította, a közelebbi és távolabbi hozzátartozói, barátai, tisztelői. Áldás emlékére! Dr. Obál Béla. A modernista eskü és a szemínarísták olvasmányai. (Sz—o.) Programmunkban megígértük, hogy élénk figyelemmel fogjuk kísérni azt a nagy mozgalmat, amely nyugaton a felvilágosodott római katholikusokat foglalkoztatja és amelyet a római Curia, olajat öntve a tűzre, mindenáron megrendszabá- lyozni akar. Ezen rendszabályok közé tartozik az úgynevezett modernista eskü kivétele és a szemináristáknak a lapolvasástól való eltiltása is. Mi a modernista eskü hiteles szövegét meg akarván szerezni, illetékes helyről azt a választ kaptuk, hogy: „Nicht erschienen !“ és a „Das neue Jahrhundert“ című német modernista lap egyik cikkéből megtudjuk, hogy a szöveget még mindig titokban tartják. A „Kölnische Zeitung“ november 11-iki számában az eskü tartalmát mégis közli és azt írja, hogy a papok és a theologiai tanárok igazhitüségük bizonyítása céljából megesküdni kötelesek, hogy nemcsak az összes eddigi egyházi és pápai hittani döntéseket, beleértve a Pascendi Encyklikát is, őszintén és fentartás nélkül elfogadják, hanem főképpen azt a nézetet, mintha a a katholikus kutatóban a történetíró, vagy kritikus a hívőtől elválasztható lenne és hogy a történetírónak joga lenne a hittel ellenkező dolgot előadni, vagy, hogy ha csak « dogmát magát nyíltan nem támadja meg, joga legyen premisszákat felállítani, amelyek aggályos, a dogmára nézve hátrányos következtetésekre vezetnek, — elvetni fogják. Meg kell továbbá esküdniük, hogy el fogják vetni azt a téves állítást, mintha a tudósnak, aki történeti, vagy theologiai kérdésekkel foglalkozik, először is amaz előítéletről kellene lemondania hogy a katholikus tradíció természetfölötti eredetű, vagy hogy az egyháznak a kinyilatkoztatott igazság megőrzésére isteni támogatás biztosíttatott és hogy az egyházi atyák iratai tekintet nélkül szentesített tekintélyükre, egyedül a tudomány elvei szerint és az ítéletnek azzal a függetlenségével volnának magyarázandók, amelyet világi iratok tanulmányozásánál alkalmazni szokás. Az is kétséges volt, hogy kiktől fogják a modernista eskü letételét követelni ? Az erre vonatkozólag feltett kérdésekre a római Curia az Acta Apostolicae Sedis hivatalos közlönyében, mint a pápa személyes döntését közli, hogy az esküt az egyházi javadalom birtokában levő minden pap, minden gyóntató pap, hitszónok, az ordinariatusok minden papi alkalmazottja 1910 évi december 31-éig, az újonnan alkalmazottak hivataluk elfoglalásakor kötelesek.letenni Aki december 31-éig az esküt a neki az Ordinariatus részéről kézbesített minta aláírásával le nem teszi, Rómába feljelentendő. Le kell továbbá tenniök az esküt minden tanév kezdetén a szemináriumoknál alkalmazott theologiai tanároknak, beleértve a szerzetrendek theologiai tanintézeteinek a tanárait is. Ezen tanárok felolvasásaikat évente a püspöknek bemutatni kötelesek. A „Motu proprio“ című rendeletben, amely a modernista esküt kötelezővé teszi, az a tilalom is foglaltatik, hogy a szemináriumi hallgatóknak semmiféle újságot sem szabad olvas- niok. Ez ellen a mi hercegprímásunk Vaszary Kolos a pápánál előterjesztéssel élt (Éljen!), mire a pápa a Congregatio consis- torii titkára Lai kardinális által ellenjegyzett levélben, mely az „Acta apostolicae sedis“ november 10-én kelt 21. számában jelent meg, azt válaszolta : hogy a pápa megmarad azon akaratnyilvánításánál, hogy újságok és folyóiratok, amelyek aktuális még el nem döntött társadalmi vagy tudományos kérdéseket tárgyalnak, az alumnusok kezébe nem adandók Ez nem zárja ki. hogy a szemináriumok elöljárói a növendékek számára alkalmasaknak látszó cikkeket, fel ne olvassanak, vagy fel ne olvastassanak. Oly folyóiratok azonban, melyek vitás kérdésekkel nem foglalkoznak. hanem vallásos újdonságokat, a szentszék, vagy a püspök rendeletéit és efféléket, vagy más a hitre és kegyességre hasznos olvasmányt tartalmaznak, az elöljárók engedelmével a tanulmányokra szánt időn kívül olvashatók. A római pápa ezen döntése szerint tehát a szemináristáknak még az „Alkotmányt“ sem szabad olvasniok
