Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-18 / 8. szám
Evangélikus Lap. 8. sz. 1911. február 18. 6 oldal kedve előbb főesperes, majd püspök lett. Munkásságát mindig patriarkális szellem, szerető jóakarat, szelíd böl- cseség jellemezte. Székács József halála után 1872-ben egyetlen szavazaton mult a püspöksége Szeberényi Gusztáv halála után azonban egyhangú megválasztással fejezte ki iránta tiszteletét a bányai egyházkerület. S tizenöt esztendei püspöksége alatt hűséggel, jósággal, bölcse- séggel igyekezett ellátni a gyülekezetek s különösen lelkészei dolgát. A mai bonyolultabb közigazgatási viszonyok azonban kifárasztották és elkedvetlenítették, úgy hogy hat évvel ezelőtt, erőinek teljes birtokában leköszönt püspöki tisztéről. Általános tisztelet és sajnálkozás kisérte őt jól megszolgált nyugalmába, melynek örömeit családja tagjai igyekeztek fokozni és állandóvá tenni. Jó hazafi, hűséges magyar ember volt, akivel együtt sírt a nemzet Kossuth Lajos ravatalánál. Egyházi és társadalmi munkásságának elismeréséül a király előbb nemesi előnévvel, utóbb a Ferenc József rend csillagos középkeresztjével tüntette ki De legnagyobb kitüntetés az a tisztelet és szeretet, amelyet vele szemben polgártársai, gyülekezete, kartársai, egyházának vezérei mindenkor éreztek és meg fognak őrizni. Nemeslelkű, szerető felesége szintén papi család sarja, Stúr Dániel lelkésznek leánya. Vele együtt kedves és vonzó lelki harmóniában igyekezett gyermekeiben az egyháznak és a hazának hasznos, tiszteletreméltó, munkás tagokat nevelni. Hat élő gyermeke közül Jenő, vezérkari őrnagy a honvédelmi minisztérium egyik legfontosabb osztályának vezetője, Béla kecskeméti lelkész, pestmegyei alesperes, kerületi főjegyző, Ernő pomázi főszolgabíró. Leányai közül Etel Mikola László ügyvédnek, Ilona Riecsánszky Endre bényei lelkésznek, Jolán pedig Bróser Mór ipari felügyelőnek a felesége. Rajtuk kívül számos unoka és egy szépunoka is gyászolja a jóságos családfát. Temetése Pilisen, febr. 17., d. u. 3 órakor történt. A temetés idejére Pilisről és vidékéről összegyülekezett óriási néptömeggel a templom zsúfolásig megtelt. Ez is mutatja azt a nagy tiszteletet, amely Sárkány Sámuelt körülvette és meg is illette. Annál lehangolóbb volt, hogy mig a református testvéregyházat is négy ember: Mády Lajos esperes, B. Pap István theol. igazgató, Takács József tanácsbíró. czeglédi lelkész és Mády István monori hely. lelkész addig az evangélikus egyetemes egyházat csak Gyurátz Ferenc püspök és Wágner Géza dr. egyetemes tanügyi biz. elnök, a bányai egyházkerületet a fungáló püspökön kívül csak Szelényi Aladár dr. kerületi főjegyző és Doleschall Lajos bánsági főesperes képviselte. A pestmegyei esperességből Földváry Elemér felügyelő és Kralovánszky Lajos dr. törvény- széki bírón kívül részt vettek a temetésen még az aszódi, alberti, czinkotai, galgagyörki, gyóni, irsai, kecskeméti, kiskőrösi, péterii, rákoskeresztúri, tápió- szelei egyházak lelkészei és küldöttei, továbbá a budapesti magyar egyház és az aszódi leánynevelő-intézet képviselői. A templomban Scholtz Gusztáv püspök méltatta Sárkány érdemeit, a temetőben pedig Raffay Sándor mondott búcsúztatót. Mindkét helyen az irsai dalárda énekelt gyászdalokat, útközben pedig a pilisi és környékbeli tanítók énekeltek. Az Úrnak egy igaz szolgájával és jó emberrel kevesebb van a földön! Emlékezete legyen áldott örökké! Raffay Sándor. A tiszai ev. egyházkerület kialakulása. Magyarország tiszáninneni részeiben a XVI. század hatvanas éveiben nagyobbára megtörtént a reformáció helvét irányához pártoltaknak a luteránusoktól való elszakadása. Azonban míg a Perényi Gábor és Schwendi Lázár erélye őrködött a protestánsok egysége felett s mindketten egész befolyásukkal útjába állottak a helvét reformáció terjedésének, ez aligha ölthetett olyan arányokat, hogy az összes református elvűek kivonták volna magukat a közös kormányzat alól s mindnyájan az önálló szervezkedés munkálói közé állottak volna. Csak az ő szereplésük letünte után, de ekkor hamarosan, még a hetvenes években majdnem teljessé lett a magyarság zömének református, akkor sacramentárius, majd orthodoxus egyházzá alakulása. Uj lendületet adott terjeszkedésüknek a Formula Concordiae iránt maguk között a lutheránusok között keletkezett ellenszenv. Az a nagy vita, mely ennek következtében az u. n. kryptocalvinisták és a merev lutheránusok közt kiváltképpen a tiszáninneni részeken folyt, ismét sokakat vitt át a református táborba, még nem is kizárólag magyar ajkuakat, mint máskülönben az ország legtöbb részében Ám azért szép számmal maradtak az evangélikus confessionalismus hívei is, akik espereseik igazgatása alatt független egyházi életet folytattak egyházmegyénként, meglehetősen elszigetelve egymástól. Ez az egyébként sok tekintetben előnyös helyzet természetszerűleg jókora hátránnyal is járt együtt a világi hatóságok és a többi felekezetek irányában való magatartás és eljárás szempontjából. Ezen akart segíteni a szepesváraljai zsinat, mikor élni kezdett az 1608. évi koronázás előtti első törvénycikkben adott felhatalmazással, kimondatván ugyanis e törvényben, hogy mindenik felekezet választhat magának superintendenseket, ettől fogva az evangélikus egyház előkelőségei kiváló buzgósággal karolták fel az önálló és végleges szervezkedés ügyét. Ezért tartotta Thurzó György a zsolnai zsinatot, mely 1610-ben három tót, két német és egy magyar felsőbbrendű egyházi testületet szervezett a dunáninneni részek számára, de a német és magyar inspektorátusokat némileg alantasabb és szűkebb jogkörrel, mint a tót supe- rintendentiákat. így hívott össze az ő, mint nádor, beleegyezésével közeli rokona: Thurzó Kristóf, Szepes és Sáros vármegyék főispánja a már említett Szepes- váraljára szintén zsinatot azzal a céllal, hogy a kormányzata alatt álló két vármegye területén fekvő evangélikus egyházközségek fölé a katholikus püspökségnek megfelelő egyházfői hivatalt állítson. Áz 1614. évi január 22-én és 23-án tartott eme zsinat két superin- tendiát alakított; az egyiket a két vármegye területén lévő szabad királyi városoknak és a velük régtől fogva egy igazgatás alatt álló Kassa városának egyházai részére, a másikat a két vármegyében létező s ekkor összesen hét egyházmegyét képezett többi egyházközségek részére. Egyszersmind meg is választották mindkettőnek a püspökjét: amabba az addigi esperest: Zabler Péter lőcsei lelkészt, az utóbbiba Xylander (Holtzmann) István szepesváraljai lelkészt s a szepesi huszonnégy királyi város esperesét. Csakhogy ez utóbbinak a megválasztása bajt okozott. Szepesváralja a lengyel uralom alatt zálogban levő városok közé tartozott s így Xylander
