Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-04 / 10. szám

1911. március 4

2. oldal. Evangélikus Lap. 10. sz.

viharai között fejlődött azzá, a mi. A küzdelmek árán szerzett és megtartott hit pedig protestáns felfogás szerint mindig van legalább is olyan értékű, mint bármely öröklött tulajdon vagy mint az a hit, mely mintegy mennyei malasztként száll az emberre. De meg mennyi szent vágy és őszinte törekvés olvasható e sorok mögött: „Az ismeretlen istennek!“ Vajha ne keresnénk soha másokon hitéletének iskolás ismeretét, egyházi cselekvényeknek gépies elvégzését, hanem keressük meg embertársainkat magukat igaz lelki igényeikben. Hiszen mindnyájan keresők vagyunk csupán s értékünk nem attól az elért vagy inkább csak képzelt eredménytől függ, hanem attól, milyen őszinteséggel folytatjuk a keresés munkáját.

*

Karácsonyeste van. Harangszó hív a templomba. Az oltár előtt gyertyafényben úszó karácsonyfa. Körülötte selyemruhás nők rakosgatják az ajándéktárgyakat. Megszólal az orgona, mire egy mellékajtón át a város szegényeinek hosszú sora vonul el az oltár előtt és feláll a karácsonyfa körül. Az orgona elhallgat; a lelkész arról a karácsonyi ajándékról beszél, melyet a szent éjjelen a mennyei Atya adott az embereknek. Ima, áldás, ének. Azután kiosztják az ajándékokat. Néhány megajándékozott kezet csókol, a többi siet ajándékával tovább, talán egy újabb terített asztalhoz. S én, aki szintén épülni jöttem, még nehezebb szívvel

TARCA.

Régi írások.

Mária Terézia és a protestánsok.

Eddigi közleményeink még mind arra vonatkoztak, hogy milyen volt a protestánsok helyzete Mária Terézia korában. A bemutatandó írásokat úgy választottuk meg, hogy mintegy egykorú képeken jelenjenek meg előttünk a Nagyasszony előszobája vagy fogadóterme s az attól távolabb majd közelebb váró, folyton kérni kényszerülő, de az akkor divatozó tömjénezés közepette is önérzetes s akkori hajladozó etikett mellett is szilárdan álló protestánsok. Egykorú kép reprodukciójával bemutattuk, hogyan készült akkor egy felségfolyamodvány ; megütöttük annak alaphangját; kilincseltünk a követséggel a közbenjárónál; láttuk a királynétól jövő benfentes emberünknek arcát, mely nem sck jóval biztatta a várakozó urakat. Ezek után a képek után most aztán hallgassunk meg egy egykorút, hogyan nyilatkozik általában Mária Terézia és a protestánsok viszonyáról. (Az írás ugyan szószerint inkább reformátusokról beszél, de egész szépen lehet együttesen protestánsokara érteni.)

távozom. Mintha hallanám a Megváltó szavát: „Mikor pedig te osztogatsz alamizsnát, ne tudja a te balkezed, mit cselekszik jobbkezed.“ És mintha hallanám Pál apostol szavát: „Nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket magatokat;“ — nem keresem gazdagságokat, de nem is keresem szegénységieket.

Martony Elek.

Gróf Zichy János nyilatkozata a protestánsok sérelmei tárgyában.

V.

Az ískolaügyí törvény. (1907 : XXVII. törve.)

(Sz—o) Arra a kérdésünkre, nem szándékozik-e a miniszter az 1907. évi XXVII. törvénycikket abból az indokból, mert az az egyházak autonómiáját szerfelett korlátozza és mert annak 35. §-a a vallásegyenlőségi elv ellen vét? a miniszter egy kathegorikus nemmel felelt, indokul adván, .,mért ezt a törvénycikket és annak 35. §-át nem szabad felekezeti, hanem a nemzetiségekre figyelemmel, országos nemzeti szempontból megítélni".

A felelet bár igen határozott, a kérdés lényegére nem felel. Mi ugyanis a hivatkozott törvénycikk nem azon rendelkezéseit találjuk egyházunkra nézve sérelmeseknek, amelyek a

„Minthogy ezen Hazában az Helvetica confessiot tartóknak sorsa és allapottya napról-napra alatsonyodik és a Clerus ’s Catholicus Statustól nyomattatik szükséges hogy a Reformátusok maguk dolgait jól rendbe vegyék; és sérelmeknek orvoslását a Felséges Udvar előtt sollicitállyák [serényen munkálják], E végre hasznos lenne:

1° A Thronusnak szivére tenni, hogy a Reformátusok, az Evangyéliomi tudomány, és vallások princi- piumi szerint igaz hívei a Királynak.

2° Hogy a Reformátusok szintén úgy a Statushoz tartoznak, ’s oly részei annak, mint a Catholicusok, ezt meg lehet bizonyítani, mind az Haza törvényeiből, mind az Királyi Diplomákból: mert ab anno 1606 tempore quippe Pacificationis Viennensis [a bécsi békétől], mind az Haza törvényében, mind az Diplomákban, valamint a Catholikusok, Status Catholicusnak, úgy ezek status Evangelicusnak neveztetnek; a Haza Törvényiben azon charakterekre [rangokra] és tisztességekre méltóknak ’s alkalmatossaknak declaraltatnak, mint a R. Catholicusok.

3° Sincere [őszintén] fel kellene fedezni okait; miért jutottak a Reformátusok illyetén alatsonyságra és el nyomattatott állapotra: minden bizonnyal nem azért mintha a Király egyarányu hivsegű Jobbágyi között