Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-18 / 8. szám

1911. február 18. Evangélikus Lap. 8 sz 3. oldal A párbér ugyanis ellenszolgáltatás (praeces laboris) azokért az egyházi és iskolai szolgála­tokért, amelyeket a lelkész vagy tanító az egy- házhoz tartozó híveknek nyújt. Ezeket az egy­házi szolgáltatásokat sohasem élvezi a föld, nincs tehát semmi értelme ezeknek ellenértéké­vel a földet terhelni. Ha pedig az egyháztag elköltözik, vagy az egyházból kilép, megszűnik az egyházi szolgáltatás — a labor — is, amelyért eddig a párbér fizettetett. Arról pedig, hogy a jövedelemcsökkenést szenvedett lelké­szek existenciája biztosíttassék, gondoskodott az állam a kongnia és a tanítói fizetések rende­zése által. Ezzel tehát a méltányossági tekin­tetnek is elég van téve. Ha a vallásügyminiszter ezen kérdésben addig is, amíg a törvényhozás nem oldja meg a kérdést, az 1791 : XXVI. t. c. és az 1848 : XX. t.-cikk 2. §-a értelmében intézkedni akar, csak egy módja van az intézkedésnek, amely némileg kielégítő. A kormánynak és pedig a belügy­miniszternek rendeletet kell kibocsátani, amely­ben a közigazgatási hatóságok utasittatnak, hogy oly esetekben, amidőn bármely vallásfeleke­zethez tartozó lelkészek vagy tanítók más val­lása lakosoktól (a zsidókat is beleértve) pár bért vagy hasonló természetű egyházi szolgáltatást követelnek, tagadják meg a hatósági segélyt A kormány ilyetén intézkedése nagyjából megszüntetné a zaklatásokat, de gyökeres meg­oldást nem képez, mert fenmarad még a birói út. Ezen útnak a lehetőségét sajnos, fentartotta a m. kir. Curiának 1881. évi 31. számú dönt­vénye, amelyben a Curia elösmerte ugyan, hogy a protestánsok az 1791. évi XXVI. t.-c. által a kath. egyház joghatósága alól teljesen feloldat­tak és a kath. lelkésznek teljesített párbér- szolgáltatások alól feltétlenül felmentettek; hang­súlyozta azt is, hogy a törvényhozásnak határo­zott nyilatkozatával szemben ki sem fejlődhe­tett oly általános jogszokás, melynek alapján a párbér, tekintet nélkül a parochiális kötelé­kekre, ingatlanokhoz kötött dologi teher termé­szetét vette fel, de hozzá tette, hogy ezen álta­lános elvi szempont nem zárja ki azt, hogy a párbér egyes esetekben szerződés és más jog­alkotó tények folytán ingatlanokhoz kötött dologi teherré nem válhatott. A m. kir. Curia ezen döntése jogászilag fenn nem tartható, mert a párbérnek, mint köz­jogi vonatkozáson alapuló kötelemnek, termé­szetét fel nem ismerte és azt, tévesen, egyszerű magánjogi kötelemnek minősítette. Következ­ménye ezen döntvénynek az volt, hogy a róm. kath. plébánosok a canonica visitatioról felvett jegyzőkönyvekben keresték a magánjogi szerző­dés jogcímét és erre alapították párbérkövetelé- sciket. A judikatura pedig sajnos, nékik sok gyünk többen lönál. A’ panaszink és szorongattatá- saink is ollyanok, hogy mindnyájunkat egyaránt érnek. Ollyan Kegyelmes Uram a’ Juramentumnak [eskünek] dolga, ollyan a’ szegény Jobbágyok és egész Községtől elvett Templomoknak dolga, kit a’ Földes Urak, vagy tsak a’ Tisztartók tselekedtek; hogyan lehessen immár szegény Jobbágynak a’ Földes Ura ellen panaszt tenni, avagy a’ ki fogságban van, annakis feljönni ? Azt is tapasztalhatja Excellentiád, hogy in communi ekkoráig sok supplicatiónk vala, még sem látjuk semmi orvos­lását ? Hány Templomunk elfoglaltatott? egyet sem térítettek meg Inprivato is sokan recurráltak Fölséges Udvarhoz, leg közelebb pedig halhatatlan Lévai Casus- ban mitsoda Satisfactiójok lett? Ekképpen Kegyelmes Ur, nem kell szegény hiv és engedelmes Evangelicus F. Királynénk Jobbágyinak élesebb fegyver, melly által véglenvégig megölettessenek, hanemha megnem hal - gattatnak. Ezt vegye. Ezt vegye K. Ur Excellentiád szivéhez. Mink tovább is nagy alázatossággal deciarai­juk magunkat [kinyilatkoztatjuk], hogy hatsak annyira jutott a’ Sorsunk, hogy Fölséges Királynénk Kegyelmes Thronusától ki kell lennünk rekesztetteknek, a’ gene­ralis Instantiánktól nem recedalhatunk [az általánosság­ban való folyamodástól nem állhatunk el], attól tartván, hogy a’ Principálisaink ezért megköveznének. Készebbek vagyunk hazatérni, az egész Világnak innotescal [jelzi] Kegyelmes Ur, hogy meg nem hallgattatunk. Továbbá is nagy alázatosan és a’ Krisztusért kérjük Excellenciá- dat vegye keserves Ügyünket szivéhez, és magát mel­lettünk hathatósan interponálja. A kancellár: A Lévai Casust elő hozza Kegmetek, a’ mint az eránt való Inquisitióból kitettzik. aztat Cal- vinista Uraimék magok okozták, mert opponálván ma­gokat, fegyvert is fogtak; mitsoda Satisfactiót kíván­hatnak ? Ottlik András : Kegyelmes Uram ! Lévai Templom occupáltatott Felséges Királynénk híre, és akaratja nél­kül, az penig Országunk világos Törvénye ellen. Noha Kmes Úr, a’ midőn a’ Templom elfoglaltatott, talán egy Férfi sem vólt odahaza, hanem mezőből megtérvén magokismét visszafoglalták Másszor rajta menvén a' Nemes Vármegye Tisztjei cum Gentibus [katonáikkal] erőszakkal ismét elfoglalták, és a Templomnak falait fundamentomig ledöntötték: azt tartom Klmes Úr ha- fegyvert is fogtakvolna Lévaiak, a’ kit nemtselekedtek, semmit sem vétettek vólna. Mert az Inquisitio a’ Nemes Vármegye részéről ugyanmeglett: demivel az Inquiren sek [vizsgálók] mind Bírák Testisek [tanúk] és perse- cutorok vóltak, mit lehet reményleni abból mast, ha­nem hogy az Igazság megnyomattatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom