Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-11 / 7. szám
8. oldal Evangélikus Lap 7. sz. 1911 február 11. lehetős eredeti módon veszi vizsgálatba, hogy miként lehetne a nagyváros népeinek Istent megmutatni. Erkölcsi látókörét kell — úgymond — emelnünk s megmagyaráznunk előtte, a bűn és bűnhödés mindeneket kötelező erejét. Így jutunk el Jézus fogalmához. Nem konkrét személyiséghez persze, hanem csak annak a sorsnak megértéséhez, mely a reformáló hőst gyűlöletből és büntetésből környezetéből kivetve a másokért való szenvedésbe dobja bele. minden reformer, aki régi bűnökkel szembeszáll, megannyi Jézus, kit fajának bosszú - szomja üldöz. Ebben az értelemben ő is vállaira veszi a nép szenvedéseit s üdvözítővé lesz. Csakhogy szerzőnek élesebb különbséget kellene tennie az ilyen megváltók és az ártatlan bűn nélküli Jézus közt, amit nem tesz, ellenben Krisztus egyszeri engesztelő feláldoztatá- sának dogmáját megkövesedettnek jelenti ki. De mindegy, a fődolog az, hogy felfogása szerint a nép így alkothat fogalmat magának az üdvözítő szenvedéseiben való bűnrészességéről, így juthat el a keresztyén üdvözítő megértésére és végre a töredelmes bűnbánatra. Ismételjük, nem theologiai, hanem szociális értelemben kell vennünk a fejtegetéseket. Moralpedagógiai szempontból fontosnak tartja a szerző azoknak a világ- megváltó egyéniségeknek megválasztását, kiknek példáiból ki akarjuk mutatni, hogy a világ bűneit magokra vették, mert minden hőskultusz ellenére számolnia kell ebben a tömegek kritikájával is, amelyek nagyon könnyen nyomára jöhetnek az ilyen megváltók gyarlóságainak, még ha Marx, Lassalle, Stadthagen, Zetkin Klára is ezeknek a neve. Szó sincs róla, a szerző egy kissé túlbecsüli ebben az erkölcsfilozofálás hatását a népre. A módszertani eszköz, amellyel a szerző ezeket az eszméket a nép közé vihetni reméli, a vita, amelyet a nyilvános vitaestélyekből, lehetőleg törvényes rendszer útján akarna szervezni. Ez a módszer feltétlenül sok jót eredményezhet, valamint az a másik tanács is, melyet a szerző ad, hogy t. i. keresztyének mindenütt ott legyenek és képviseltessék magokat, ahol vallásos dolgok fölött, tehát a vallás ellen is nyilvános diskusszió folyik. Ezzel sok elvetett rossz magot lehetne csirájában elfojtani. A nyilvános vitaestélyeknél a szerző kétféle ellenséggel számol akiket ártalmatlanná kell tenni. Ezek közül a szociáldemokrácia támadásait a spiritisztákat, buddhistákat stb. tárgyias érvekkel kell — úgymond — lefegyverezni, a pietista hivőket pedig általános oppo- zicióval riasztani el. Amennyiben azonban az az utóbbi minősítés az egyházi tekintetben pozitivistákra vonatkozik, kérdés, vájjon oportunusnak nevezhető-e, az egyházi vitát a térítési munka terére vinniök s oly módon különböztetni meg, hogy az egyház tagjait, akik utoljára mégis csak keresztyének, csak úgy „en canaille“ kezeljék, míg az egyház tulajdonképpeni ellenségeivel komolyan és tárgyilagosan szóba álljanak. Ezt a gyülekezetben az egyház gyöngesége jelének foghatnók föl, mint a következményektől való vísszarettenést s az egész olyan benyomást keltene, mintha nem keresztyénekről lenne szó. Minden pártatlanság mellett is nehéz belátni, hogy a buddhizmus, spiritizmus, monizmus stb. hívei mért részesüljenek kivételesebb bánásmódban mint az egyházzal híven kitartó ó-hitüek. Szabadelvű theologus ezt alá nem Írhatja, mert ellenkezőleg józan érzéke inkább arra tanítja, hogy annál nehezebb a tömegeket az egyház számára megnyerni, minél inkább úgy tüntetjük fel azt, mint egy töredező organizmust. Annál jobban megszívlelendő ellenben az a tanács, melyet a szerző irata végére tartogat. S ez röviden ebből áll: menjetek a munkások közé lakni! Lelkészek és művelt keresztyének keressék a mindennapi életben az érintkezést a munkásokkal s tárják eléjök életök példájával : milyen egy igazi keresztyén. Valóban ez a leg- egyháziasabb cselekvés és munkakör, mely napjainkban lehetséges. Várnai. Egy érdemes tanító ünnepeltetése. Lélekemelő, magasztos ünneplésnek a színhelye volt febr 2-án a budai ev templom, mikor a budai ev. egyház ünnepélyes közgyűlés keretében ünnepelte leányiskolájának jeles tanítóját Gärtner Rezsőt, működésének 25-ik évfordulója alkalmából. A templomot zsúfolásig töltötték meg jelenlegi és volt tanítványai, a szülők, jó barátok és az ünnepelt tisztelőinek nagy száma. Hivatalosan voltak képviselve: a bányai ev. egyházkerület, a budapesti esperesség, a kir. tanfelügvelöség, a Deáktéri ev iskola, a várbeli községi iskola, a magyar tanítók turista-egylete és a budai dalárda. Az ünnepeltet az egyház nevében lelkes szép elismerő szavakkal üdvözölte Scholtz Gusztáv lelkész-püspök. Üdvözlő beszédében különösen jellemző ténykép kiemelte, hogy Gärtner iskolájában a beiratás a kalmával az első nap első két órájában megtelik a létszám s ha a szülőket, kik emiatt panaszt emeltek, szóló más kitűnő iskolákra tette figyelmessé, azt felelték igen sokszor: szívesen megtennők, de ott nincs Gärtner Rezső. Tanítványai rajongó szeretettel csüggenek mesterükön, mert ő édes anyjának ápolásán kívül ez elmúlt 25 esztendő alatt nem ismert más feladatot és célt, mint tanítványainak nevelését, oktatását. Egyházunk mindig méltányolta kiválóan áldásos működését s ha szegénysége nem akadályozta volna, bizonyára már régen levette volna válláról a négy osztály tanításának súlyos terhét Egyházunk a mai alkalomból hervadatlan érdemei elismeréséül 500 korona ünnepi tiszteletdíjat ajánlott fel; a bányakerület püspöke is, legteljesebb elismerésének ad kifejezést és átadja neki a Zsedényi Ede alapítvány 200 koronás ösztöndíját Végül megemlíti, hogy volt tanítványai körében mozgalom indult meg egy Gärtner Rezső alapítvány létesítésére iskolai célokra. A gyűjtés eredménye 700 korona. Ezt átadva, kéri az ünnepeltet az alapítvány fölött való rendelkezésre. A budapesti esperesség nevében Kaczián János üdvözölte a jubiláns tanítót, kiemelve, mily magasztos a jó tanító munkája, aki szívben jó, lélekben nemes, embert és hazát szerető tagokat nevel a társadalomnak. A kir. tanfelügyelőség részéről dr. Mosdóssy Imre tanfelügyelő mondott szép elismerő üdvözletét. A Deák-téri isk. tantestülete nevében és a magyar tanítók turista-egylete nevében Mikolik Kálmán üdvözölte az érdemes tanítót, különös hatást keltve üdvözletének azon részével, melyben mint volt tanítványát üdvözli Gärtner Rezsőt. A budai tantestület nevében Wichmann Ede üdvözölte a hű kartársat, a volt tanítványok nevében pedig Krén Gizella főv. tanítónő szólt. A jelenlegi tanítványok dallal, köszöntővel és egy-egy virágszállal fejezték ki hálás szeretetüket tanítójuk iránt. Ezután az ünnepelt tanító mondott a meghatottságtól elfogódott
