Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-11 / 7. szám
I. évfolyam. 7. szám. Budapest, 1911. február II. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. SZERKESZTIK Szerkesztőség: Budapest,IV Deák-Ur 4, ahova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. Kiadóhivatal: Budapest. II , Fő utca 4. ahova a lap előfizetési és hirdetési dijai RAFFAY SÁNDOR felelős szerkesztő. SZTEHLO KORNÉL szerkesztő es laptulajdonos. küldendők AZ ELŐFIZETÉS ARA: Egész évre 14 korona, félévre 7 korona Egyes szám 40 fillér HIRDETÉSEK DIJA: Kóthzsibos egész oldal egyszeri hirdetésért 2ü kor., féloldal 10 korona, negyedoldal b korona Kisebb hirdetések (pályázatok) petit betűkkel minden szóért 4 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Gróf Zichy János nyilatkozata a protestánsok sérelmei tárgyában. — Egyetemes gyűlésünk. Ili. — Tárca: Dr. Szolár Ferenc: Régi írások. — B. L.: A protestáns orsz. árvaegylet és árvaház köréből. —' (Sz—o.l: A petrőczi ev. templom belseje. — Várnai: Vallásos esték. — — In. Egy érdemes tanító ünnepeltetése. — Szlehlo Kornél.: Quo ruitis? — Hírek. — Hirdetések. Gróf Zichy János nyilatkozata a protestánsok sérelmei tárgyában. II. (Sz - o) Nagy köszönettel tartozunk a miniszternek azon előzékenységért és azért a jóakaratért, amely abban a tényben nyilvánul, hogy ő a protestáns sajtó egy orgánumával szóba állott, amely előzékenységből azt a megnyugtató meggyőződést merítjük, hogy a miniszterben megvan teljes mértékben a jóakarat, minket nemcsak meghallgatni, hanem sérelmeinket a jogosság követelményeinek megfelelőleg az állami érdek sértetlenségének korlátái között orvosolni is. Ha mégis ezek előrcbocsájtása után a nyilatkozat egyes pontjaiban foglaltakra nézve aggályainkat kifejezzük és a jóakaratú válaszra jóakaratú bírálattal felelünk, ezt azért tesszük, mert azt tapasztaljuk, hogy a miniszter sérelmeink egynémelyikére nincs eléggé tájékozva, és ezért nem fogja nékünk rossz néven venni, ha a rosszul informált minisztertől a jobban informált miniszterhez apellálunk. Megjegyzéseink a következők: I. A vallásügyi törvény. Köszönettel fogadjuk a miniszter azon ígéretét, hogy az 1848: XX. törvénycikk végrehajtása tárgyában elkészült, módosítandó vagy újból elkészítendő törvényjavaslattal foglalkozni fog. Sajnálattal nélkülöztük ugyanis a kormány programmjában és a tavalyi trónbeszédben is ezen reánk protestánsokra nézve életkérdést képező törvényjavaslat meghozatalára való Ígéretet, a melyet még a koalíciós kormány tett, de beváltani elmulasztott, és ha egyebet nem értünk el akciónkkal, mint azt, hogy a miniszter figyelmét e tárgyra felhívtuk, az már eredmény- számba megy. Gondolkodóba ejt azonban a miniszter nyilatkozatának azon része, amely szerint „aktuálissá csak akkor válhátik a törvényjavaslat ügye. ha a parlamenti viszonyok egy ily irányú javaslat akadálytalan tárgyalását biztosítják Miféle akadályokat ért itt a miniszter ? Azt, hogy ez a törvényjavaslat a bankszabadalom meghosszabbítása, a budgettörvény és a véderő tárgyában tervezett törvényjavaslatokat megelőzőleg tárgyaltassék, senki sem kívánja, de miért nem lehetne azonnal az egyházak képviselőinek meghallgatása után a törvény- javaslatot benyújtani? Ami pedig az érdemleges tárgyalást illeti, nem is említve azt, hogy a kormány hatalmas többség felett rendelkezik, nem képzelhető, hogy ez a törvényjavaslat a magyar parlamentben bármely párt részéről komoly ellenzésre találna. A parlamenti viszonyokra mint akadályra való utalást tehát nem találjuk indokoltnak. Megnyugtat azonban a miniszternek a 2-ik és 3-ik kérdésre adott azon Ígérete, hogy a törvényjavaslat tárgyában a protestáns közös bizottság kiküldötteinek véleményét még a folyó év folyamán kérni fogja. Mi úgy értjük a miniszter ezen Ígéretét, hogy a bizottság kiküldötteit ankétra fogja meghívni és észrevételeinket közvetlenül ő maga fogja meghallgatni. Valamely írásbeli véleménytől ugyanis, amelyről aztán az ügyosztály előadója referálna a miniszternek, semmit sem várunk. Ilyen vélemények már garmadaszámra fekszenek a minisztérium irattárában, anélkül, hogy azok tartalmáról — amint majd látni fogjuk — a miniszter maga tudomást szerzett volna.
