Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-09 / 50. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 50. sz 10U»' deeember;9. Katholíkus egyház. A Jatho-eset katholikus szempontból. Hogy a berlini Spruchcollegium Ítélete a klerikálisoknak mennyire kapóra jött, mutatja az örömmámor,-amelyben Németországban a klerikális lapok úsznak. Most nálunk is megnyilatkozott az örömnek ez a kitörése. Az „Egyházi Közlöny“- ben Simoncsik Ede 0. S. B. két hosszú cikkben tárgyalja a Jatho-esetet. Bírálatából a következőket emeljük ki: „Jatho esete tehát első sorban a katholikus eszmék diadala és bár indirekte, de mégis azt hirdeti, hogy az evangélikus egyház a pápasággal Istenrendelte vezetőjét vetette el magától... ... „azt a bíráknak is be kellett látniok, hogy maga Luther volt az, ki a lelkiismeretet, vagyis a szubjektivizmust állította fel a hit és hitbeli kételyek normájául, egészen úgy, mint Jatho. És «ez az individualizmus a reformáció vallási hagya-* téka s egy isteni adomány» erősiti Rade tanár (Christi. Welt 1911. 644. 1.) Nehéz, nagyon nehéz tehát Jathot elitélni anélkül, hogy egyúttal hűtlenek ne legyenek Luther szelleméhez is. Jatho esete azonban egy kérdőjel a protestánsok számára. Válaszúton állnak. Lelketlen kufárok legszentebb érzelmeiket, legdrágáb kincsüket árul- gatják a modern pogány filozófusoknak. Ha tovább haladnak ez úton, el kell órniök mielőbb a legdurvább panteizmushoz. Vagy visszatérnek s akkor csak egy út van számukra: Róma felél“... ... „fejlesztése a protestantizmusnak csak az lehet, amire úgy két évvel ezelőtt Ruville a katholikus egyház kebelébe visszatért hallei egyetemi tanár mutatott rá, midőn igy irt: „A pozitív és igazhivő protestantizmus ha becsületesen fogják fel és ha következetesen fejlesztik tovább — csak a kathofc likus egyházhoz vezethet vissza“. A pápai motu proprio egy őszinte kritikája. Amikor a legújabb motu proprioról a hirt először liberális lapok közölték, az ultramontán „Heidelberger Centrumblatt(i ezen mód nélkül meg- botránkozott. Őrült eszmének mondotta, hogy a pápa, ha ilyen rendeletet hozott volna, azt első sorban nem a katholikus papokkal, hanem a liberális újságírókkal közölte volna. „Ettől eltekintve — Írja a klerikális újság — a közlés esztelensége minden gondolkodó embert kell, hogy visszatartson attól, hogy más gondolkodó emberrel az ilyet mint eszes embertől származót elhitessen. Bezzeg megnyúlt aztán a Centrumblatt szerkesztőjének az orra, amikor az altala „esztelenségnek“ minősített motu proprio hivatalosan közölve lett. (Deutsch Evang. Correspondenz.) . A keresztény intelligencia:j Y j Glattfelder Gyula, a felette szimpatikus és felette intelligens római katholikus püspök a kath. nagygyűlésen elmondott hatalmas beszédében mély fájdalommal állapítja meg, hogy katholikus intelligenciánk távol tartja magát a katholikus mozgalmaktól. Ennek okát abban találja, hogy katholikus intelligenciánk nem ismeri igazában a kereszténységet; másik oka pedig az, hogy a katholikus intelligenciát tervszerűen idegenítik el a kereszténységtől és az egyháztól. Ha ez lenne csupán az ok, akkor Glattfelder annak a tanitó-egyháznak, amely egész erejével reávetette magát újabban, évtizedek óta az ifjúság nevelésére és amely a jelenleg fórfikorát élő nemzedéknek kétségtelenül nevelője volt, nagy szegénységi bizonyítványt állít ki, mert akkor vagy a nevelők nem tették meg a kötelességüket, vagy nevelésük iránya "olyan, hogy azt a nagyobb látkörrel biró kultur- ember intelligenciája be nem veszi. Mi tudjuk, hogy az utóbbi feltevés a helyes és azért nem félünk attól a mesterségesen felfújt nagy katholikus mozgalomtól. Nem félünk, mert a katholikus intelligencia velünk marad. Zsigmondy Jenő. Szívből üdvözöljük a bányakerület újonnan megválasztott felügyelőjét. Az impozáns többség amellyel megválasztatott a legfényesebb tanúbizonysága annak, hogy mennyire szeretjük evangélikus egyházunkban Zsigmondy Jenőt. Azt mondják, hogy a közügyek terén kifejtett odaadó munkásságunk hálára nem számíthat. Zsigmondy megválasztása kivétel ezen szabály alól. Az ő évtizedeken keresztül az evang. egyház érdekében végzett önfeláldozó, sikeres munkáját megjutalmazta a kerülete azzal a kitüntetéssel, hogy őt csaknem egyhangúlag vezérévé választotta. Mindnyájan örülünk ennek a kitüntetésnek, az örömpohárba csak egy csepp üröm vegyül. Ez az egyetemes egyház vesztesége, amely Zsigmondy Jenőben kitűnő főjegyzőjét vesztette. Csak Zsigmondy távozása után fogjuk megtudni, hogy ki volt Zsigmondy az egyetemes főjegyző. De elvégre az, hogy valaki becsületesen végzi az ő munkáját, nem lehet ok arra, hogy ne állítsuk oly hegyre, hol szűkebb körben bár, de nagyobb önállósággal és intézkedési körrel járó munka vár reá. Meg vagyunk győződve, hogy a hűséges sáfár ezt a munkát is a legjobban fogja elvégezni egyházunk javára és isten dicsőségére. Úgy legyen! Az új felügyelőnek életrajzi adatait a következőkben ismertetjük.
