Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-18 / 47. szám

1911. november 18.

Evangélikus Lap. 47. sz.

7. oldal

Hol van a komolyság ? Csak nem vagyunk olyan gyengék ? S a nagy lehangoltságban is még abban bizakodom: hogy nem! Keresem a szalmaszálat, melybe beléje fogódzhatik reménységem. S ez, az a gyenge hitem, hogy a legújabb idők vallásügyi mozgalmai között legjobbjaink még mindig keresik azt a bázist, melyre a változott viszonyok között helyesebb volna reáhelyezkodni.

Sztehlo Kornél ugyanis az „Evangélikus Lap“ 1911. évi 29-ik számában megjegyzi — bár gondolom, nem az ő nézete —, hogy „most arról van szó, hogy az összes keresztyének egyesüljenek a zsidó szabadkőmívesek ellen.*) Geduly Henrik pedig e kérdésben az „Evangélikus Urálló“ 1910. évi 28-ik számában Jancsuskónak adott válaszában azt írja: „térjünk vissza az országos evangélikus szövetség eszméjének egyszer már elejtett fonalához.“

Tehát az a kívánság merül fel, hogy tömörülésünkben mellőzzük a nem keresztyén elemet. S magam is, bár szívesen látom a zsidóságnak a kleri- kálizmus elleni, velünk parallel folytatott küzdelmei, mégis azt tartom helyesnek, ha tömörülésünk a zsidók nélkül történik, nem mintha Geduly szerint (?) ezzel inkább helyezkednénk hitvallásos alapra, — hiszen a keresztyónség körén belül is többféle a hitvallásos alap, — de mert mégis csak sokak előtt antipathikus a zsidósággal való szövetkezés s ezzel a klerikálizmusnak is hálás anyagot szolgáltatnánk a jelszó-politikához. Ezt pedig már taktikából is kerülnünk kell, nehogy keresztyénellenes törekvéssel vádolhassanak bennünket a könnyen félrevezethető, hiszékeny nép előtt.

Az országos „evangélikus“ vagy „protestáns“ szövetség pedig oly szűk körű tömörülésre vezetne, hogy szinte szőkébb felekezeti tömörülés látszatát keltené, amire azért nincsen szükség, mert ezt a közösséget úgyis felleljük a hivatalos egyházban s ezzel nem tömörithetnénk a kiérikálizmussal szembe helyezkedő, liberálisan gondolkozó katholikusokat sem.

Tehát sem a zsidókkal, sem a zsidók ellen, de sem kizárólag egy-egy felekezeti alapon, hanem az összes józanul gondolkozó keresztyénekkel a kleriká- lizmus ellen kell megalakítani a szövetséget: az anti- klerikális keresztyén szövetséget. Mert hiszen a hivatalos egyház mellett nem vallási tömörülésre van szükségünk, hanem a klerikálizmusnak egyház- politikai szervezkedésével szemben, hasonlóan oly közösségre, mely a kisebb egyházfelekezeteknek sérelmeit közösen reparálni, jogait közösen megvédeni, általában jogviszonyait közösen rendezni van hivatva; szóval közösen megteremteni azt az egyenlőséget és viszonosságot, mely az 1848. évi XX. t.-c.- ben van lefektetve.

De ezen közösség megteremtése céljából nincsen

*) Éppenséggel nem az én nézetem. (Szerk.)

szükségünk egy külön országgyűlési ,,néppártira mert az ellenkező szélsőségbe jutnánk, ha az ország minden ügyét speciális érdekünk szemüvegén át néznénk, hanem igenis, egy oly társadalmi szövetségre, melynek minden híve, legyen egyébként bármily testületnek vagy politikai pártnak tagja, adott alkalommal, bármely helyen is, a vallásegyenlőség és viszonosság nagy elvének szószólója lesz. Ez teszi nagyhatalommá, nőm a néppártot, de magát a kleri- kálizmust, mikor mindenütt vannak emberei, mint teszem, hogy csak a főbbeket említsem: Apponyi Albert a Kossuth-pártban, Zichy János a munkapártban, Polónyi Géza pártonkívül stb. A minisztériumokat, bíróságokat, iskolákat s különféle testületeket talán nem is kell említenem. De ez teszi számottevő faktorrá a társadalomban a szabad- kőmívességet is, mely kint az életben nem jelentkezik egy csoportban, hanem mindenüvé ügyesen elhelyezve pionnierjait, végzi a maga kitűzöttmunkáját.

És oly lehetetlenség volna az, hogy úgy a felekezeti, mint a felekezetnélküli szélsőséget elítélő s középúton haladó keresztyének egymásnak fele kezeti különbség nélkül való megbecsülése s ezért a destruktiv irányzatok ellen való küzdelem érdekében társuljanak ? Nem. Az „Országos vallasegyenlőségi szövetség“ alapszabályai elég jó csapáson vezetnek el minket, csak módosíttassák oda — fenn említett indok miatt — annak 2-ik §-a, hogy a szövetség célja a „keresztyén“ egyének és testületek munkaerejét egyesíteni s miután így a címe sem általánosíthat, ada8sék a szövetségnek új cím. De óva intek, ne vegyük azt felekezeti epithetonokból, de amikor a klerikálizmussal felvesszük a harcot, hogy megteremtsük a békét, gyerünk vissza a múltba, ahhoz a harchoz, mely pont 200 évvel előbb a szatmári békét hozta meg. S midőn a vallásszabadságért küzdő „szövetségesek1 ‘ fejedelmének, II. Rákóczi Ferencnek, hithű kathohkus létére is az volt a jelszava: „Concordia religionum animata libertate“, található-e felekezetiességtől teljesen ment, protestánsok és katholikusok előtt egyaránt rokonszenvesebb név, mint „Rákóczi-szövetségi? Antiklerikális keresztyén „szövetségesek“ Rákóczinak fejedelmi nevével szerencsés viszonylatok közt vennék fel a küzdelmet, mert Rákóczi Ferenc újabban a katholikus ifjúság elé is hithű és hazaszerető hősként állíttatván, ezek felekezeti gyűlölsége nehezebben volna felkelthető a „Rákóczi-szövetség“ ellen.

Megengedem, hogy másoknak másnemű nézetük lehet e kérdésről; szívesen is veszem, ha feltárják. De mindenesetre jöjjünk mielőbb dűlőre s ne altassuk el szégyenszemre az önmagunk felfújta ügyet. Ha Á-t mondtunk, mondjunk B-t is, nehogy mégis gyengeségre forduljon közönyünk, mert veszendőbe mehetne a komolyságunkba vetett hit.