Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-18 / 47. szám
I. évfolyam. 47. szám. Budapest, 1911. november 18. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL AZ ELŐFIZETÉS ÁBA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. Főmunkatársak: Dr MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, HORNYÁNSZKY ALADÁR. HIRDETÉSEK DIJA: Kéthasábos crősz oldal enyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, ncgyedoldat 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) petit betűkkel minden szóért 4 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: A munka eredménye. — Az egyetemes gyűlés. — Lombos Alfréd: Hol a komolyság? — Tárca. ür. Horváth Károly: A modern nő. — Az egyetemes levéltári bizottság jelentése. — Hirek. — Szerkesztői mondanivaló. — Pályázatok. — Hirdetések. A munka eredménye. Idegfeszítő nehéz munka volt, amelyet evangélikus egyházunk vezető emberei a múlt napokban az egyház érdekében végeztek. Egy héten keresztül nap-nap mellett délelőtt, délután bizottsági ülések, négy napon át az egyetemes gyűlés, mely szombaton délelőtt négy, délután öt órát vett igénybe, emberfölötti munka. Az oroszlánrész ebből egyetemes felügyelőnket és a jegyzői kart, különösen egyetemes világi főjegyzőnket illeti meg, kik jóformán minden bizottsági ülésen ott voltak és az egyetemes gyűlés óriási munkáját irányították és elvégezték. Ideje lesz arról komolyan gondolkozni, hogy az egyetemes gyűlés munkakörét valamivel leszállítsuk. Igen-igen sok ügy kerül oda, amely nem igényli feltétlenül azt, hogy az egyetemes gyűlésre felvitessék, mert a kerületekben is elintézhető. Sok oly ügy van, amely elnökileg lenne elintézhető. Ez áll különösen a kellően elő nem készített, vagy az előiratokkal fel nem szerelt ügyekről. Ilyen ügyekben gyakran egy órán keresztül vitázunk és végre is vissza kell adni az ügyet felszerelés végett. Ezen megjegyzések jogosultságát mindenki elismeri, és az állapot bizonyára csak azért tűrhető még, mert egyetemes felügyelőnk bámulatos munkaereje és szívóssága és egyetemes főjegyzőnk fáradságot nem ismerő kötelességtudása meg tud birkózni ezzel a nagy munkaanyaggal, de mi lesz aztán, ha ezekben változás álland be? Arról a munkáról, amelyet egyetemes gyűlésünk végzett, az erről szóló tudósításban számolunk be. Ez a tudósítás habár sok jelentéktelen ügyet mellőz és a fontosabbakat is csak dióhéjba szorítva adja vissza, lapunk három számát veszi igénybe. Három ügyet azonban fontosságánál fogva különösen kiemelünk. Ezek a lelkészjizetési alap létesítése, a zsinatnak 1913-ra való kitűzése, és a theol. akadémiai tanárok fizetésének rendezése. A lelkészfizetési alap létesítése szorosan összefügg annak a megismerésével, hogy hibás nyomon haladunk, ha a lelkészek anyagi helyzetének rendezését az állami congrua felemelé- sésétől várjuk. Ezen sorok írója, a lelkészfizetési alap létesítésének indítványozója, az egyetemes gyűlésen elmondott beszédében ráutalt arra, hogy protestáns egyházaink vezető férfiai mindig per- horrescálták azt, hogy az 1848. XX. törvénycikk által ígért államsegély betű szerinti értelemben vagyis akkép adassék meg, hogy a lelkészeket az állam fizesse. Ha a congruaemelés követelésének utján tovább haladunk, mégis ebbe a helytelennek ismert, mert autonómiánkat veszélyeztető állapotba jutunk, hogy lelkészeink az államtól való teljes függésbe fognak kerülni. Szerinte tehát a congrua felemelését nem tanácsos kérni, hanem azt, hogy az állam a lelkészek fizetésének rendezésére szükséges összeget vagy dotációban vagy évi járulékokban (általányban) a protestáns egyházaknak adja meg. Ezt a felfogást sikerült a kormányhoz intézendő felterjesztésben is az egyetemes gyűlés határozatának szövegezésénél érvényre juttatni; amint az alább közölt szövegből látjuk, az egyetemes gyűlés nem kéri a lelkészi congrua felemelést. E helyett létesítette — egyelőre csak elvben — a lelkészfizetési alapot és ezzel az egyház maga veszi kezébe a lelkészi fizetések rendezé
