Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-11 / 46. szám
1911. november 11. Evangélikus Lap. 46 sz. 9. oldal az alsóbb fokon hozott ítéletnek alapos megvizsgálására. Súlyosan sérti egyházi alkotmányunkat a miniszter azon rendelkezése is, hogy pénzbírság esetén a birságból a tanító korpótlókának, vagy fizetés- kiegészítésének megfelelő hányadot az orsz tanítói nyugdíj alap javára reklamálja, holott egyházi alkotmányunk 326. §-a szerint az a közalapot illeti. Ezen sérelmek eloszlatására talán legcélravezetőbb volna — ha már évek óta hiába kérelmezi gyet. gyűlésünk az 19Ci7 XXVII. t. c. autonómiánkat sértő intézkedéseinek korrigálását — hogyha a miniszter a törvény végrehajtása körüli egyöntetű eljárásra s annak a mi törvénykezési rendtartásunkhoz való minél közelebb hozására kéretnék fel illetékes egyházi hatóságaink által. Stigma. Megadóztatható-e egyházi adóval a közkereseti társaság? — Jogi vélemény. — Cz.-en összeállóit hét gazda s vettek közösen egy cséplőgépet. A gazdák között helyet foglal az evangélikus lelkész és egy római katholikus hivő is, a többi református. A gép után fizet a társaság 19 korona 80 fillér állami adót. A református egyház pedig fogja magát és kiveti „R. M. és társai“ címen az egész társaságra a 10°/o-os egyházi adót. Kérdés: 1. Az egyházi adóztatás alanyát képezheti-o egy cséplőgép-társaság, amikor a tagok külön- külön úgyis fizetnek egyházi adót? 2. Jogos-e, hogy nevezett egyház nőm híveinek aránya, hanem az egész társaság után vetette ki egyházi adóját? * Mindkét kérdésre nemmel felelünk. Egyházi adóval csak természetes személyek terhelhetők meg, Jogi személyek nem tartoznak egyházi adót fizetni. Az egyházi adó, azon egyházi szolgáltatások ellenértéke, amelyeket a hívek élveznek, hozzájárulás azon költségekhez, amelyekkel az egyházi szervezet fentartása jár. A jogi személynek és a közkereseti társaságnak, idetartoznak a részvénytársaságok, szövetkezetek és alkalmi társulatok is, nincsen vallásuk és nincsenek egyházi szükségleteik. A társulat tagjait vallásuk szerint egyénenként meglehet adóztatni, de a társulatot magát nem. _____ (Se—o.) I RODALOM. Jézus ethikája. Az^ltalános ev. luth.-értekezlot ez évi upsalai közgyűlésén igen tartalmas, tanulságos és korszerű előadást tartott Hausleiter greifswaldi theol. tanár „Die Ethik Jesu in ihrer Bedeitung für die Gegenwart“ címmel, moly etrósz terjedelmében Luthardt lapjának f. évi 37. és 38. számában meg- olvasható. Gondolatmenetéi a következőkben követjük: Jézus ethikája minden ízében az ember érzületében gyökerezik s közösséget alkotva annak szavában és tetteiben nyilatkozik Korunk szellemi képe az individualizmus s a szocializmus ellentéte körül forog. Az egyik a Nitsohe-féle „Übermensch“ jog- és hatalomköre, a másiK a szakszervezetek érdokeit szolgálja. Mindkettőnek jellemző sajátsága a jelennek szolgálata („Diessoitsstimmung und Gegenwartskultur“). Ezzel szemben Jézus ethikája teljesen vallásos jellegű, amely szerint az ember feladata az Is.en akaratának teljesítése az egyéni s a társas közösségi élet összes vonatkozásaiban. Jézus összes szavai és cselekedetei az ő menyei atyjával való egyetlen fiúi szeretetközösségének folyományai. Jézus ethikájának ez a vallási eredete és alapja éppen jelenkori kulturéletünkre nézve igen nagy jelentőségű. Jézusnak az Isten akaratának teljesítése „ein einheitliches Sein“, az embernek a bűnnel szemben folytonosan viaskodó „Werden“. Tanít ványainak szeretet7ilágában az individualizmus s a szocializmus ellentéte megszűnik. Úgy az egyéni, mint a társas közösségi erkölcsi élet szeretetélet az Istennel és a mi felebarátainkkal. Tanítványainak ezt a magasztos ethikai feladatát a hegyi beszéd magasztos igéi tükrözik vissza, amelyeknek tehát nem kortörténetileg feltételezett, hanem jelenkorunkat is érintő általános jelentőségük van emberéletünk összes vonatkozásaira. Nem utolérhetetlen ideálokat rajzol, hanem oly állapotokat, amelyek megvalósítása tekintetében a valódi hit akadályokat nem ismer. Amit Krisztus valódi tanítványainak egyéni és társasóletükben tenniök kell, örök időkre van megmondva Jézus ethikai kijelentéseiben. Az ő tanítványai is a világi élet viszonyai között élnek. Nem volt aszkéta, sőt a fennálló világi és társas életrendet elismerte. Csak az ő szeretetközösségére állapított meg bizonyos alapelveket, ellenben a világi közösségi életet a szabadtörténeti fejlődésnek engedte at. Ebben rejlik épen a keresztyénség óriási alkalmazkodó képessége a különböző államformákhoz 8 a világi kultúra fejlődési fokozataihoz. A keresztyén hatóságok p. o. Bismarck sociális törvényhozó intézkedései a gyakorlati keresztyénség megvalósulásainak tekintendők. A világbékének mozgalma is a keresztyénség talajából sarjadzott ki, amelynek gyakorlati ethikai világnézete társas közösségi életünkben is a jog és a törvény merevségeinek enyhítésére van hívatva. A keresztyénség szelleme szüntette meg az antik zsarnoki hatalmi typust, elodázta a rabszolgaságot, jogaihoz jutatta a nőt s bókebíró- ságokat sürget a népek és nemzetek viszályainak elintézésére. Jézus evangéliuma üdve az egyénnek s a társas közösségnek egyaránt. Mint a szellemesség, az istenfiúság s a legtisztább erkölcsiség vallásában van valami a kerosztyénségben a pantheists vallásokhoz hasonló misztikus elragadtatástól az Istennel való egyesülés érzelmi vágya tekintetében ; a buddhizmussal osztja a józan ön- és világmegtagadást; Zarathustra vallásával a minden gonosz és Istentelen ellen való küzdelmet és a jónak győzelmébe vetett reményt; a zsidósággal egy szent és szellemi Istenben 8 az ő országának eljövetelében való hitet; Platónnál az erős idealizmust s végül a stoikusokkal a világtól való függetlenséget a minden nemzetekre és
