Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-11 / 46. szám

Evangélikus Lap. 46. sz.

1911. november 11

6. oldal

Az új Theológíaí Tanügyi Rendszer.

• Irta : Hornyánszky Aladár.

A pozsonyvidéki papikonferencián f. évi junius 9-ón tartott

előadás. r

. (Folytatás és vége.)

Az elért teherkönnyebbülést és a megtakarított időt az új Rendszer igen hasznos befektetésre fordítja. Tárgyakra, amelyeknek hiánya az akadémiai tantervben idáig is szembeötlő volt és amelyeket a modern életre készülő és abban működni hivatott egyének nevelésében nem lehet nélkülözni. Theolo- gusaink ezentúl nem fognak szinte kizárólag a múlttal és régmúlttal törődni, hanem figyelműk ki fog terjedni a jelen szellemi áramlataira is, arra, ami közvetlen közelükben szemök láttára lejátszódik; nemcsak azt fogják tudakolni, hogy ki volt Basili- des, Valentin, Bardesanes, hanem azt is, hogy kicsoda Comte és Spencer, Saint-Simon, Fourier, Marx és Lassalle. A szociológia és szocializmus beható tanulmányozása útján alaposan megismerkednek az emberrel, mint szociális lénnyel, a közösségek különböző formáival, a társadalom fejlődésének törvényeivel, a vallással és erkölcsösei mint társadalmi jelenséggel; megismerkednek az osztályok között folyó küzdelemmel, a múltból származó intézmények fel forgatására és kiküszöbölésére, egy jobb és igazságosabb világ megépítésére irányuló törekvésekkel és végre szemtől-szembe kerülnek azokkal a mozgalmakkal, amelyeknek ellenséges és számára veszedelmes jellegét idáig gyakran érezte és hangoztatta az egyház, de amelyekkel való mindenoldalú foglalkozásra az Akadémiákon mind máig vajmi kevés gondot fordított. Az új Rendszer megadja a módot, hogy a theológus a jelenkor legaktuálisabb és mindenkit közvetlenül érdeklő témáiba belemerülhessen, hogy már stúdiuma idején tisztázhassa az ellentéteket, az összeütközés okait és egyúttal azt az álláspontot is, amelyet majd mint az egyház alkalmazottja az élet zűrzavarában elfoglalni és képviselni lesz hivatott. Kár, hogy a látó- és munkakörnek ezen, a modern szükségletekhez alkalmazkodó kibővítése csupán az említett két tárgyat öleli fel. A természetbölcselet, a tömegpsychologia és a hazai etnográfia hiányzik a kötelezőleg előírt tárgyak sorából. Ugyanezeket sem ejti el teljesen az új Rendszer, de csakis a szabadon tradálható disciplinák között juttat nekik helyet.

Némi javulás és haladás érezhető az új Rendszerben az akadémiai szabadság terén is. Az akadémiai polgár legalább részben felszabadul azon szoros kötelékek alól, amelyeket az eddigi szabályok raktak reája. A theologus most már nem kénytelen valamennyi tudományos szemináriumot végigízlelni és azok legtöbbjében közönyéről és érdeknélküliségéről bizonyságot tenni. Az új Rendszer is megköveteli

mind a 8 féléven át a tudományos szemináriumi munkálkodást, de hogy azt melyik szemináriumban mily egymásután szerint teljesíti, egészen a hallgató tetszésére és hajlamaira bízza. Ki jónak látja, akár az összes szemeszterekben egy szemináriumra koncentrálhatja erejét, ki úgy akarja, akár minden félévben cserélheti a munkálkodás tárgyát. A szabadabb mozgás javára módosul az új rend szerint a szakvizsgái írásbeli tételek kitűzésénél és kidolgozásánál követett eljárás is. Manapság az összes szakvizsgára készülők két tudományos témát kapnak, egy exegetikait és egy Systematik ait, hozzá két textust a prédikációk számára és ezeket valamennyien kötelezőleg kidolgozni tartoznak. Ezentúl az írásbeli számára 3 tudományos tételt fog a tanári kar évenként megállapítani, egy történetit, egy exegetikait és egy systematikait, amelyek közül azonban a hallgató szabadon választhat és csupán egyet köteles elkészíteni. A gyakorlati theologia körébe vágó téma írásbeli kidolgozására pedig csak közvetlenül a szóbeli előtt kerül a sor a zárthelyi dolgozat formájában. Enyhít az új Rendszer a kötelező colloquiumok terhein is. A most érvényes szabályt, amely minden hallgatótól minden szemeszter végén megkívánja az összes, az illető félévben hallgatott tárgyakból a colloquálást, megszünteti és csupán annyit követel, hogy az I. éves hallgatók az 1. félév végén, a III. évesek a II. félév végén collqquiumot tegyenek, előbbiek az összes kötelező tárgyakból, utóbbiak három, a félévben előadott heti 3 vagy 4 órás szabadon választható diszciplínából. Igaz, hogy mindez nem sok engedmény és a Lelkészképző-szeminárium beolvasztásával előálló óraszáporülattal és még az eddiginél is erősebb megkötöttséggel szemben ugyancsak kevés rekompenzáció. De az is bizonyos, hogy a szabadság kérdése egyike azoknak a kérdéseknek, amelyekben az emberek aggályoskodásával .a legnehezebb megküzdeni. Nemcsak az egyházi vezetők között, de még a theol. tanároknál is általánosan elterjedt a felfogás, hogy theologusaink nem értek meg az akadémiai szabadságra.és hogy igen nagy veszedelmet idézne fel az, aki ia stúdium mezején szabadjokra bocsátaná őket. Hol ilyen az uralkodó nézet, ott azoknak, akik az önálló fejlődés és szabad erőkifejtés szószólói, a csekély koncessziókat is örömmel kell fogadniok. ;

A változtatások a& Akadémián ezzel nem érnek véget. Sok egyes intézkedés található még az új Rendszerben, amely elütő a most érvényes törvény^ tői és a most folytatott gyakorlattól. Ezek ugyan nem elsőrangú fontosságú és nagy horderejű korrektúrák, de a felemlítést mindenesetre megérdemlik. Miután nem vonhatók közös ' szempont alá, külön- külön tárgyalandók. > ■

A pozsonyi Akadémia szervezete megkülönböz-