Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-04 / 45. szám
I. évfolyam. 45. szám. Budapest, 1911. november 4. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Főmunkatársak: Dr MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, HORNYÁNSZKY ALADÁR AZ ELŐFIZETÉS ÁBA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA: KiHhasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, ncgyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) petit betűkkel minden szóért 4 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Sztehlo Kornél: A reformáció ünnepe. — Sztehlo Kornél: Az egyetemes gyűlés előtt. — Az evangélikus lelkészek anyagi helyzete. Zsilinszky Mihály: A kongrua kérdéséhez. Szimonidesz Lajos: Quid nunc! Ifomola István: Az evangélikus lelkészek fizetésrendezési ügye. — Vallásügyminiszteri rendelet a kápláni Congrua kiegészítése tárgyában. — Hírek. — Szerkesztői mondanivaló. — Hirdetések. A reformáció ünnepe. A német császár 1903. évi szeptember 3-án Merseburgban ezeket mondotta: „Die Türme Wittenbergs grüssen den Strom, wo der grösste deutsche Mann für die ganze Welt die grösste befreiende Tat getan und die Schläge seines Hammers aufweckend über die deutschen Gefilde schallen lies.“* Abban igaza van a német császárnak, hogy Luthert a legnagyobbnak mondja a németek között, de kalapácsának ütései nemcsak Németország tájait ébresztették uj életre, Luther nem kizárólag a németeké, hanem az egész világé, bizonyára a miénk, a magyaroké is. Különösen mi magyarok mindent, egész nemzeti létünket köszönhetjük a Luther által kezdeményezett reformációnak. A mohácsi vész után szabad prédája volt ez ország külső hatalmasságok aspirációinak. Ha a nemzetbe nem önt új életet a szabadságnak az a szelleme, mellyel a reformáció hazánkat elárasztotta, hová lett volna ellentálló képességünk, hová lett volna önállóságunk hazánkat a világi és egyházi abszolutizmus járma alá kényszerítő külhatalom- mal szemben. Mivé lett volna Erdély a protestantizmus nélkül és mivé lett volna Magyarország, ha ezer veszély közt forgó nemzeti léle és önállósága a protestáns Erdélyben támogatást nem talál. Azért Luther a magyaroké, is de nem csupán a mi emberünk, a reformáció ünnepe nem csupán a mi ünnepünk a protestánsoké, hanem egész hazánké, valláskülömbség nélkül annak összes fiaié, ^Kik ezen ünnepet, mint * Deutsch-evang. Korrespondenz X. évf. 118. szám hazánk szabadságának, önállóságának és függetlenségének ünnepét kell hogy megünnepeljék. Jól mondta Goethe: „mi nem is tudjuk, hogy mit köszönhetünk mindent Luthernek és a reformációnak. Megszabadultunk a szellemi butaság bilincseitől, folyton haladó kultúránk által képesek lettünk a forráshoz visszatérni és a keresztyénséget eredeti tisztaságában megfoghatni, és újból bátorságunk van ezen az Istenadta földön szilárdan fellépni és az Isteni kegyelemből nyert emberi létünknek örvendeni.“ Századokon keresztül sötétség borította e föld kerekségét, ha imitt-amott a világosság halvány mécsese derengeni kezdett, azt hamarosan elfojtották. A gondolatot bilincsre verték és a gondolkodót máglyán megégették. Luther azonban a wittenbergi várkapu előtt egy oly hatalmas tüzet gerjesztett és oly fényáradatot bocsátott a nagy világba, amelyet minden erőlködésük dacára nem tudtak elfojtani és amely szabad utat nyitott az emberi szellem szabad fejlődésének. Jótékony hatását megérezte és élvezte a katholicizmus is, mert a protestáns eszmék ereje, habár azt váltig tagadják, a katholicizmust is megreformálta. Nem akarják bevallani, hogy a haladást Luthernek köszönhetik, már pedig a mai katholicizmus minden maradisága mellett nem az már, ami volt a reformáció előtt A protestáns eszmék ereje, az azok által életre keltett kultúra és szabadabb világfelfogás oly ellenállhatatlan, hogy habár lassan, de biztosan viszi az egész emberiséget a katholicizmussal együtt a tökélesedés felé. Azért Luther és a reformáció ünnepe az egész emberiség ünnepe, a katolikusoké, görögöké és zsidóké épen úgy, mint a miénk. Sztehlo Kornél.
