Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-28 / 44. szám
1911. október 28. Evangélikus Lap. 44 sz. 9. oldal tóriumot és 50 korona házankénti gyűjtést szolgáltat be a jubileumi alapra. Hat év alatt összegyűlne 684.300 korona. Óriási összeg! — De sajnos, bizonyosra vehető, hogy ennyi nem jön össze. Ebből le lehetne ugyan tenni az alapkövet... de fentartására már vajmi kevés jutna. Egy országos menházban kellene legalább 100 hely. Egy ápolt költségéi évi 200 koronára téve s ehhez hozzászámítva a személyzet (orvos, pap, ápolók) fizetését, az évi fentartási költség 40-000 koronára rúgna. Vagyis: ha országos intézményt teremtenénk, az létének első pillanatától kezdve deficittel küzdene, ha pedig számolnánk erőinkkel, akkor az intézmény országos jellegétől kellene fájó szívvel búcsút vennünk. A legnagyobb baja azonban ennek az alkotásnak az volna, hogy' nem állana mögötte egy ember, aki fanatikus híve volna s eget ostromló bizodalommal fogna bele n munkába s évről-óvre kényszerítené az állig begombolkozott „jókedvű adakozókat“ s a nehezen mozgó testületeket arra, hogy a fentartás költségeit összeadják. Mint egyetemes egyházi alkotás csak uzoknak az intézményeknek a számát szaporítaná, amelyek létöket első sorban nem saját életrevalóságuknak, hanem az egyház támogatásának köszönhetik. A terv kisebb szépséghibája az, hogy az offertórium megajánlásának a joga az „egybázgyülekezetekó“ s hogy éppen a reformációi offertóriumok sok helyen már a gyámintézet számára vannak lekötve. Mivel a Luther- menház terve minden szépsége dacára nem tudta az egész egyház rokonszenvót megnyerni s mivel felállítása sem elsőrendű egyházi feladatot nem képez, sem pedig sorsa — ha mellette maradnánk — biztosítottnak nem tekinthető — új jubileumi alkotást kell kigondolni — ha ugyan nem elégednénk meg a mostaniak talpra állításával és fejlesztésével. Pedig ez is megérdemelné a fáradságot s meghozná az áldozatok kamatait. Vannak theologus otthonaink, diakonissza-intézetünk, árvaházaink, kórházaink, ott a torzsai konfirmandus-otthon, a Bothánia... Ezek felsegítése is Istennők tetsző dolog volna s azonfelül fontos egyházi érdek. A levegőben van a lelkészoktatás kérdésének végleges megoldása: egy hatalmas theologia, lel- készi szemináriummal kapcsolatban méltó alkotása volna igaz evangélikus érzületünknek Hiszen az igazság szeretető keresése s annak egyházópítő munkára való fordítása volt a reformáció hősének, Luthernek szóra késztője s tettre sarkalója. Szóba kerülhetnek olyan emberbaráti intézetek, melyek kegyes céljaik s hasznuk mollett részben saját ere- jökből tarthatnák fer n önmagukat. Budapesten például evangélikus otthon átutazók számára, amely egy csomó belmissziói egyesülőt hajléka és gócpontja lehetne és más efféle intézmények, melyekről bármely belmissziói kalauz eléggé tájékoztat. A fő az, hogy az intézmény létrehozására a consensus meglegyen, mert mi csak minden erőnk egyesítésével tudunk ©élt érni. Határozatok és alkotmányoskodás csak kerékkötői lehetnek ennek az ügynek. Azért a legrövidebb utat kell választani, mivel egységes irányítás nélkül, ahányan vagyunk, annyifelé húzunk; vegyék püspökeink kezükbe a dolgot. Javasoljanak cgyértelműleg valamit s forduljanak közvetlenül az egyházközségekhez pártolásért. Az egyházak közgyűlései záros határidő alatt megnyilatkozhatnak, hogy pártolják-e a tervet s mennyit hajlandók áldozni érte. így rövidesen tiszta képét látnák annak, minő támogatásra számíthat a felvetett terv, ha pedig a pártolás hiánya miatt a kivitel kérdésessé válna, ne sajnálják a fáradságot s kopogtassanak újra. Az egyházakhoz intézett jó szó több gyümölcsöt teremne, mint a közigazgatás útjának a rögébe elvesztegetett mag. Az idő rövid. Minél nagyobb koncepciójú, terv vár megvalósításra, annál jobban kell sietni a gyűjtés megindításával. Emellett a dunántúli kerület példája is követésre vár. Egyházunknak irodalmi fellendülésre is égető szüksége volna. Sok teendő vár ránk a biblia kincseinek kiaknázása, a tudományos theologiai és a gyakorlati szükséget kielégítő, népet nemesítő irodalom terén. Itt az ideje, hogy egyházunk dicsőséggel, szenvedéssel teljes múltjának kincseit feltárjuk s hogy a mai áramlatok tömkelegében is tájékozódni és tájékoztatni igyekezzünk. Az ilyen munka támogatására sem szabad pénznek hiányozni. Egyházi testületéink egy része — sajnos — minden évben csak egy lépést tehet, azért közolebbi s hamarabb megjárható utakat kell keresni és találni, hogy célt is érjünk és méltóan ünnepelhessünk — külsőleg is. Sz. L. HÍREK. Meghívás. Magyarhoni ág. hitv. evangélikus egyházunk egyetemes közgyűlését 1911. évi november hó 8-ik napjára, délelőtt 10 órára, a gyűlést megelőző értekezletet pedig f. évi november havának 7-ik napjára, esti 6 órára a pesti evang. egyház épületébe (Sütő-utca 4 ik sz) tűzzük ki. Az egyházkerületeket fölkérjük, hogy az egyetemes gyűlésre képviselőket válasszanak és az egyházi alkotmány 148. §-a értelmében az egyetemes egyházi közgyűlésre annak összes jogosult tagjait tisztelettel meghívjuk. Kelt Budapesten, 1911 június 8-ikán.Br. Prónay Dezső, egyetemes felügyelő. I)r. Baltik Frigyes püspök. Az egyetemes gyűlés fontosabb tárgyai: Egyetemes felügyelői jelentés. Miniszteri leiratok. A két
