Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-30 / 40. szám
8. oldal Evangélikus Lap 40. sz. 1911. szeptember 30. jelenkor katholikus egyesületei felől ezt a kemény ítéletet mondja: „Mint eszközt a vallásos kutatás ébresztésére“ Hirscher egyesületek alkotását ajánlja, amelyekben hívők, kételkedők, hitetlenek és megtévesztettek az összes vallásos kérdések megbeszélése végett összejönnek. Azt kivánja, hogy ily egyesületek minden nagyobb városban keletkezzenek. Kívánatos, hogy ezen egyesületekben kizárólag laikusok vegyenek részt, legfeljebb egy vagy két theologus, akik a szükséges felvilágosítások megadása és téves nézetek megcáfolása céljából hívatnának meg. Ezen javaslattól, mondja a katholikus lap, valóban el lehet az ember ragadtatva 1 De mi történt mikép lett az megvalósítva. Keletkeztek ugyan egyesületek, gombamódra nőttek ki a földből: Pius-egyletek, népegyletek, legényegyletek, munkásegyletek stb. mindez a laikusok részére, az egyház iránti érdeklődés és vallásos szükségletek gondozása céljából! De mikép lesz ez megcsinálva? Él-e ezekben az egyesületekben valami igazságkeresés? Nem e minden csak külszin^ parádé és klerikális gyámkodás? Hol maradt a belső kérdésekkel, a jelenkor vallási és erkölcsi problémáival való foglalkozás ? Nem e minden csak politika és szervezkedés? A katholikus egyesületi életnek Hirscher által több mint ötven évvel ezelőtt felállított eszményével szemben mély undorral tölt el a létező „katholikus“ egyesületek hazugsággal és a külszínnek hódoló eszmei ürességgel telített volta! Egyletet „az eszményi vallásos kérdések megbeszélésére“, a becsületes Krisztus- és igazságkeresők- egyesületét, tud-e az ultramontanismus felmutatni? Évtizedeken át tartó egylet alapítgatás és az évről- évre ismétlődő diszfelvonulások dacára ilyesmi nem létezik. A német katholicizmus óriási szervezkedő ereje vallási céloknak semmit sem juttatott! Valóban az ultramontan egyesületi ügy leghatályosabban bizonyítja az uralkodó katholicizmus vallási csődjét.“*) IRODALOM. „A római kath. autonómiáról“. (V. ö. Dr. Zsilinszky Mihály történelmi tanulmányát. Bpest (Hornyánszky) 1911. 45 lap. Ara 1 korona. A Luther-otthon javára, kapható a Luthor-társaság könyvkereskedésében). Talán a Gondviselés műve vagy a fejlődés természetszerű folyománya az a sajátságos tapasztalati tény, hogy mig a katholicismus a román országokban: Spanyol, Francia, Olaszországban és Portugáliában csaknem csődbe, sőt a tönk szélére jutott, mig továbbá Németországban, Angliában és Amerikában a protestánsismusból él, de napjainkban már Belgiumban is elmondhatja, hogy „elvégeztetett“, addig Ausztriában és Magyarországon — persze az udvar hagyományos támogatásával és óriási állami eredetű vagyonával — máig is él és virágzik, sőt néppárti csatlósaival és főpapjaival önző anyagi érdekek irányában modern jelszavakkal hadakozik. Igazi „ecelesia militans“, mely az autonómia modern protestáns jelszavával, tehát „egy szép eszme ürügye alatt rút vásárt űz a teljes jogegyenlőséget és viszonosságot követelő orsz. törvény (1848. XX)‘megvalósítása ellen valamennyi más törvényesen bevett vallásfelekezetekkel szemben“. Autonómia úgy szószerint, mint lényegileg „demokratikus alapon való önkormányzatot“ jelent, ahol az egyház tagjainak összessége állapítja meg saját törvényeit s azokat különböző fokozaton szabadon (s nem terrorizálással vagy basáskodással) választott tisztviselői által hajtatja végre“. Ilyen autonómia volna nálunk is természetesen kellő erkölcsi és értelmi érettség és lehető anyagi függetlenség mellett. Ilyen autonómiája a római kath. egyháznak nincsen, mert „kath. autonómia hisearchiai szervezet és római (pápás) fenhatóság alatt — Deák Ferenc szavai szerint — csakugyan fából vaskarika“. Amire ez egyház a történelem logikájának teljes mellőzésével s a vak önzéslogikájával 1848. óta az autonómia szép cime alatt törekszik, nem kevesebb, mint az, hogy „a magyar államnak az egyházra vonatkozással lévő jogát magához ragadja s ezenkívül minden, akár a történelmi előzmények alapján, akár pedig jelen használatánál fogva kath. jellegűnek mondható vagyonnak korlátlan tulajdonosává legyen“. Annak megvalósítása pedig a „Regnum mariánum“ teljes helyreállításával s a többi bevett vallásfelekezetek Rómával szemben való teljes kiszolgáltatásával, tehát a legnagyobb igazságtalansággal volna azonos. Zsilinszky i. műve, mely eredetileg a Prot. Szemle hasábjain jelent meg, nagy történeti hűséggel és rendkívüli vonzó előadásában Csorba és Forster dolgozatainak is felhasználásával ismerteti a hazai római kath. egyház autonomikus mozgalmainak önző egyházpolitikai törekedéseit és azok ellen egy Ohyczy, Deák F. és Wlassics küzdelmeit az állam érdekeinek megóvása tekintetében. Azok érvelésének ügyes cso- csoportosításával Deákkal egyezőleg Zsilinszky is is hangsúlyozza, hogy „nagy, országos és nemzeti érdekek békés megfejtése és végleges mogoldása kapcsolódik“, az autonómia kérdéséhez. Ez alapon lehetetlennek tartja, hogy állami eredetű vagyon, tehát fekvő birtoknak, akár alapítványnak nevezzük, a mai világban bármely egyháznak tulajdonába mehessen át. Lehetetlennek tartja, hogy a magyar alkotmányos kormány kiadja kezéből azt a hatalmat, melyet az 1848. IV. t. c. adott kezébe; és lehetet*) Hát nálunk talán máskép van ? Szerk.
