Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-30 / 40. szám
I. évfolyam. 40. szám. Budapest, 1911. szeptember 30. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. SZTEHLO KORNÉL Főmunkatársak: Dr MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, HORNYÁNSZKY ALADÁR AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA: Kéthasábns egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona Kisebb hirdetések (pályázatok) petit betűkkel minden szóért 4 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: (Sz—o.): Az evangélikus lelkészi hivatal reformjáról. — Tárca. Sztehlo Kornél: Az emberi lélek és értéke. — (Sz-o.): A besztercebányai ünnepnapok. — Vitéz Lajos: Az evangélikus püspökok fizetéseinek felemelése. — Katholikus Ítélet a katholikus egyesületekről. — Irodalom. — Hírek. Az evangélikus lelkészi hivatal reformjáról. (Sz—o ) Az a nagy mozgalom, amely Németországban az evangélikus egyházban támadt s amely az egyház pozitív rendjével és dogmáival szemben az egyéni meggyőződést, az igazság után való törekvést és az ezeken alapuló igazi vallásosságot akarja érvényre juttatni, most már nemcsak a theológusokat, hanem a müveit laikus közönséget is magával ragadta. Az, amit a róni. katholikus egyházban modernizmus alatt értünk, a németországi evangélikus egyházban is megnyilatkozik, a mozgalom hullámait érezzük mi magyar evangélikusok is; de mivel a dolgok mélyére nem látunk, megelégszünk azzal, hogy a hitetlenség fokozódó elterjedése felett sopánkodunk, és készeknek nyilatkozunk még ellenségeinkkel is szövetkezni azon előttünk teljesen ösmeretlen, de azért mégis atheizmusnak bélyegzett irányzat ellen, mely nem akar egyebet mint a vallást és hirdetőit azon hypokritiznius alól felszabadítani, amelybe a tekintély és a megrögzött formulák iránti hódolat és a szabad meggyőződés kimondásától való félelem folytán belejutott. Egyike azoknak, akiknek bátorsága volt meggyőződését az uralkodó egyházzal szemben nyíltan vallani és hirdetni. Schrempf Kristóf volt würtembergi evang. lelkész, akit egyházi hatósága ezen támadásai miatt hivatalától megfosztott és aki legújabban külömböző cikkeit és beszédeit „zur Reform des evangelischen Pfarramts“ cím alatt kiadta.* Ezekből csak azt a részt fogják ösmertetni, amely az evangélikus * Zur Reform des evangelischen Pfarramtes. Aufsätze und Reden von Christoph Schrempf Fr. Fromanns Verlag 1911. lelkészi hivatal reformjával foglalkozik, nem mintha Schrempf reformjavaslataival mindenben egyetértenénk, hanem azért, hogy ezen Németországban forrongó eszmékkel, amelyek ott nagy rétegekben tetszésre találnak (bizonyítja a Jatho-eset) mi is megösmerkcdjíink. Schrempf azt mondja, hogy a jelenkor legkényesebb hivatása az evangélikus lelkészség. A lelkész hivatali kötelességénél fogva a legmagasabb eszmény szolgálatában áll és hivatalos kötelessége kényszeríti őt az eszményt megtagadni. Az igazság hirdetője legyen, de nincs joga igaznak lenni! Az emberek minden közössége a bizalmon alapszik. De bizalom csak úgy lehetséges, ha szavunkat mint gondolatunk megnyilatkozását megtartjuk. A lelkésznek azonban számolnia kell azzal, hogy szavának nem kell épen gondolata világos kifejezésének lennie. Módja van annak, ha az ember a dolgot ügyesen csinálja, valamely vallomást megtenni, anélkül, hogy azt valljuk»: — És ez oly cselekvények- nél történik, melyeket a nép szentnek tart! És történik annak a nevében, aki az élet alaptörvénye gyanánt az igazságosságot állította fel. A lelkészi hivatal ilykép veszélyezteti a pap lelkét és hivatalának törvényszerű gyakorlása által a pap veszélyezteti a benne bízó lelkeket. Ezért szükséges a lelkészi hivatal reformja. Nem az a kérdés itt, mi kép lehet az egyház szolgája egyszersmind Jézus szolgája, hanem az, mikép lehet Jézus szolgája egyszersmind az egyház szolgája. Az egyháznak kell tehát alkalmazkodnia ehhez a követelményhez és nem megfordítva: Jézus igaz követője a XX-ik század papja is lehet. Jézustól ez is mindig tanulhat, de a tanulásnak szabadnak, minden kényszertől mentnek kell lennie.
