Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-09 / 37. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 37. sz. 1911. szeptember 9. tóttá, vallásos lélekre valló beszédével mély hatást téve az épülni kívánó nagy gyülekezetre. Hosszúra nyúlt tárgysorozata végén megállapította a közgyűlés a jövő évi közgyűlés helyéül a nagyváradi egyház szíves meghívására Nagyváradot^ ahol az egyház a jövő évben ünnepli meg fennállása százados évfordulóját. A közgyűlés berekesztése után a közgyűlés tagjai a főesperes vezetése alatt tisztelegtek a püspök úrnál, ki a főesperes üdvözlő szavaira meleg szavakban fejezte ki ragazskodását az egyházmegyéhez s készségét támogatására az egyházmegye minden jó ügyének. Jól végzett munka után jó emlékkel távoztak el a gyűlési tagok közeli s távoli otthonukba. Irodalom* Tolsztoj: Az életről. Nagy Sándor fordítása. A „Modern Könyvtár“ 36—39 száma Budapest, 1911. Ara 1 korona. A másokért való élés, magunknak másokért való feláldozása s mások által való boldogíttatása — a szeretet a keresztyén életbölcsesség legsarkalatosabb követelménye. Az a szeretet, amelyről Pál apostol zengett himnuszt, amely azonban sok egyéb keresztyén követelmények mellett az idők folyamán háttérbe szorult. Beszélni beszéltek s beszélnek róla az — „angyalok nyelvén“, de mint egy altruisztikus alapon álló társadalom éltető elve máig nem ju ott diadalra. Pedig a keresztyén vallás missziója épen ennek az elvnek diadalra juttatásában áll. Kidd Benjáminnak van egy könyve („Társadalmi Evoluczió“), amely a keresztyénsógnek hivatását majdnem kizárólag abban látja, hogy a létért való küzdelem erejét és pusztítását a szeretet prédikálásával és terjesztésével ellensúlyozza. Amit Kidu „társadalomtudományi“ alapon hirdet, azt az igazságot akarja Tolsztoj is bevésni az egyes ember leikébe ebben a 80-as évekből származó munkájában, melyet a „Modern könyvtár“ adott ki. Az élet problémájának súlypontja nem lényegtelen kérdéseken nyugszik (honnan származik, melyek az állati élet feltételei, törvényei, mivé lesz), hanem magának az élet céljának, értelmének keresésében. Miért élünk? Hogy boldogok legyünk. Hogyan juthatunk a boldogsághoz ? ez tehát az igazi „életkérdés“, melyre választ sem áltudomány, sem az irodalom (á „skribek“) választ nem ad. Jézus Krisztus adja meg „igaz és elmulhatatlan“ feleletet: „Szeresd az Istent és a felebarátodat.“ Az egoizmus nem vezet célhoz, mert csak múló boldogságot nyújt, a test törvénye meghasonlásba viszi az embert. A testet az észnek, a test törvényét az élet törvényének kell alárendelni. Nem a tülekedés teszi boldogokká az embereket, hanem a kölcsönös segítés. A gyönyör csak illúzió, melynek szomját mások boldogságának munkálása eltünteti s ez szünteti meg, ez űzi el örökre a halálfélelmet is. Ez igaz, hogy „nem élet“ és mégis ez az igazi élet 1 Az „egyéniség elévülhetetlen jogait“ csak a kiművelt, elasszonyiasodott, dologtalan ember vitatja s az emberi szükségletek bázisán felépülő szociális tudomány, hamis tudomány. Az emberiség minden igaz gondolkodója az individuális boldogság lehetetlenségét konstatálta. Ez a tény az emberiséget a pesszimizmus karjaiba hajtaná, ha a pesszimizmus dilemnájából ki nem vezetné az üdv tana = az evangélium a szeretet hirdetésével. Ez a szeretet nem ami szeretetünk, amely feleségért gyermekért, kiragadja a kenyeret más szájából s amely a hazáért halottakkal tölti meg a csatateret, hanem mélyebb, magasztosabb, önfeláldozóbb ennél. Szeretni annyi, mint mindig jót cselekedni. Akiben ilyen szeretet van, arra nézve a halál nem létezik. Az ember „énje“ ugyan „megszűnik“ a halálban, tulajdonképen azonban csak az embernek az élethez való viszonya változik meg, de az é?z törvényének való meghódolásával s szeretetének gyakorlásával a halhatatlanság napját hozza fel éltének egére. Ezek nagyjában Tolsztoj gondolatai. Utópisztikus ízűek ugyan s exaltáltaknak látszanak sokszor, egy-egy mesterkélt jézusi mondás magyarázata is található köztük, de azért átgondolásuk és megszív- lelésük csak komolyabbá s keresztyénibbé tenné életünket. Ami józan vallásosságunknál s polgári nemtörődömségünknél mindenesetre keresztyénebbek ezek a gondolatok s az az élet is, mely rajtok épülne fel. A „csendes órákra“ kitűnő olvasmány. A „Modern Könyvtár“-ban jelent meg a fenti munka fordítójának, Nagy Sándornak „az élet művészetéről“ szóló szimbolikus csevegése, amely Tolsztoj műve mellé állítva érdekes bizonysága a modern nézetek és a szigorúan vett keresztyén életfelfogás eltérésének. A legújabb füzetek (53) egyike pedig] Harnack „Mönehtum“-jának fordítása. A „devotissimus disci- pulus hungaricus“-nak az Evang. Orállóban(!) tolmácsolt üdvözlete mellett ez is megemlékezésnek készült Harnack 60-ik születésnapjára. Sz. L. HÍREK. Új református templom Budapesten. Hosszas, majdnem öt évi fáradozás után egy régi óhajtása valósul meg a VI—VII. kerületi református közönségnek. Megszűnnek végre azok a kellemetlenségek, amelyek abból származtak, hogy templom híján szűk, ideiglenes imaházakban kellett a nagyszámú hívőknek szoronganiok, nagyon sokan pedig emiatt egyáltalában nem is teljesíthették vallási kötelezett
