Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-22 / 30. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 30. sz. 1911. julius 22. Az ünnepnapok csökkentése. A római pápa úgylátszik már megrestelte azt, hogy minden decretumát és motu proprióját ez a gonosz világ ócsárolja, most tehát egy oly rendeletet adott ki, amely a népek gazdasági szükségleteivel és közjóléti viszonyaival számol és ezekre való hivatkozással a róm. kath. ünnepek számát csökkenti. Ezzel a rendelkezéssel nincsenek megelégedve a bajor katholikus püspökök és valószínűleg a sörgyárosok sem, mert az ünnepek kevesbedésével előreláthatólag kevesebb sör fog fogyni, de nem lesznek megelégedve az ipari munkások, állami és magántisztviselők és irodai alkalmazottak százezrei sem, akik nem ugyan vallásosságból, hanem a pihenés szempontjából megszokták és megkedvelték a sok ünnepet. Sokaknál megütközést fog kelteni az is, hogy az ország véd- szentének ünnepét a legközelebbi vasárnapon kell majd megünnepelni, ami bennünket nem katholikus magyarokat is érint, mert nálunk Szent István napja nemcsak a katholikus védszent ünnepe, hanem országos nemzeti ünnep. Itt felmerül az a kérdés, vajon a naptárt a római pápa parancsára készítik-e vagy joga van-e minden országnak saját nemzeti ünnepe részére a naptári napot megjelölni? Nem szenved kétséget, hogy ehhez az országnak joga van és miután a Szt. István napja Magyarországon nemzeti ünnep, nem a római pápa határozza meg, hogy mikor kell azt megtartani. A pápai rendelet szövege pedig szó szerint a következő: — A római pápák, mint az egyházi fegyelem legfőbb őrei, valahányszor a keresztény nép jóléte érdekében tanácsosnak látszott, sohasem haboztak enyhíteni a szent törvények szabályait. Amiként a változott korra és társadalmi viszonyokra való tekintettel némely egyéb dolgot is jónak láttunk már megváltoztatni, jelenleg is, napjaink különleges viszonyaival szemben, kötelességünknek tartjuk a megszabott ünnepek magatartásáról szóló törvényt célszerű formában átalakítani. Csodálatos gyorsasággal járják meg manapság az emberek szárazon és vízen a legnagyobb távolságokat és az utazások nagyobb gyorsasága folytán könnyebben jutnak azokhoz a népekhez, melyeknél a megszabott ünnepnapok száma sokkal kisebb. Másrészt úgy látszik, hogy a fokozott kereskedelmi viszonyok és gyorsabb üzletkötések némi kárt szenvednek az ünnepnapok gyakorisága következtében keletkezett késedelmek által. Végül a szükséges élelmiszerek nagyobbmérvű drágaságában újabb ok rejlik arra, hogy ne szakítsuk félbe túlságos gyakran azoknak a tevékenységét, akik a munkából merítik létfentartásukat. E lények mérlegelése folytán, a keresztény nép jóléte érdekében azon, nekünk fölötte célszerűnek látszó elhatározáshoz jutottunk, hogy az egyház által megszabott ünnepnapok számát csökkentsük. Ezért saját elhatározásunkból, minden körülmény alapos megfontolása után s egyértelműen a tisztelendő bíboros testvérekkel, akiknek hatáskörébe tartozik az ünnepnap megszentelése, elrendelendőnek tartjuk, hogy az egyházi szabály: a szentmisét hallgatni s a munkát kipihenni, csak a következő napokra marad érvényben: Minden vasárnapra, Urunk Jézus Krisztus születésének, körülmetélésének, megjelenésének (Epiphanias) és mennybemenetelének napjára, Mária szeplőtelen fogantatása napjára, az apostolok és mindszentek ünnepére. Szent Józsefnek, a boldogságos Szűz Mária vőlegényének ünnepe, továbbá Keresztelő Szent János születésének ünnepe, mindkettő az oktavával, úgy, miként az eddig megállapított napokon, az egyik, ha nem esik vasárnapra, a rákövetkező vasárnapon, a másik a Péter Pál előtti vasárnapon fognak ünnepeltetni. Ellenben Űrnapja és annak privilegizált oktavája a Szentháromság napját követő vasárnapon tartatik meg. Jézus legszentebb szívének ünnepe (nem előírásos ünnep) miként eddig, az oktavában a hatodik napra marad megállapítva. A misekötelezettség fentemlített szabályai alól a védszentek ünnepei is kivétetnek. Az ordinariátu- sok azonban az ezekre eső külső ünnepségeket a mindenkori legközelebbi vasárnapra halaszthatják. Ha az itt felsorolt ünnepnapok közül valamelyik beszüntetve lenne, akkor azon a szentszék tanácsának kikérése előtt, változtatás ne történjék. Ha azonban valamely ország püspökei megtartandónak hiszik a megszüntetett ünnepek valamelyikét, akkor előbb tegyenek jelentést a szentszéknek. Ha azon ünnepnapok közül, amelyeket fentar- tani akarunk, valamelyikére megtartóztatási vagy böjtnap esnék, akkor mindkettőre felmentést adunk és hasonló felmentéseket adunk az általunk megszüntetett védszentnapokra, még ha azok a nép nagy részvétele mellett ünnepeltetnek is. Amidőn apostoli gondoskodásunknak ezen jelét adjuk, bízvást reméljük, hogy a hívők ama napokon is, amelyeket a szigorúan előírt ünnepnapok számából kiveszünk, felajánlják Istennek alázatos érzületüket és imádatukat s a megmaradt ünnepeket annál nagyobb buzgalommal fogják megtartani. Adatott Rómában, Szent Péter sírján, pápaságunk nyolcadik évében. Pius X.
