Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-15 / 29. szám

1911. julius iá.

Evangélikus Lap. 29. sz.

3. oldal

szégyenletesen csekély a fizetésünk. Hiszen ma már napszámost nem kapunk 4 koronán alul s mi emellett a fizetés mellett tengődünk, türelemmel várva sorsunk jobbulását. Az én nézetem az, hogy tényleg az egyházközségek a hibásak, amelyek papot tartanak és akarnak tartani, de nem számolnak azzal, hogy a hiványszerű fizetés, mely 50—GO vagy több év előtt lett megállapítva, manapság nem elegendő a megélhetéshez. S miután államsegély van, az egyházközségek nem is javíthatják a fizetést, mert, ha többet adnak, elvonják az államsegélyt, de hát a hívek nem is nagyon erőlködnek a javításon. S ha újabb időben történt a hiványbecslés, csak annyi változás található, hogy az előbb drágán számított termények olcsóbb árakban vótettok fel, hogy államsegély nyerhető legyen. így is sok hiba történt a lelkészek kárára. Nézetem az, hogy új hiványbecs- lésnél vagy fizetésrendezósnél egyenlő törzsfizetést kellene megállapítani, melybe a stóla nem volna beszámítható. így, ahol több a stóla, az csak a munka- többlet honorálása volna, különben is a stóla oly funkciókért jár, melyeket a lelkész nem az egyház- község egészének, de egy-egy családnak végez (keresztelő, esküvő, temetés, beteggyónás stb.). Ez a stóladíj, mint magán vagy családi cselekmény díja (körjegyzőknél: magánmunkálat) megmaradna — bár itt is oly nagy aránytalanságok vannak, hogy az egységesítés kívánatos volna — de a törzsfizotésbe

jára engedje az indulatokat, megfossza uralmától az észt, megölje az egyént az emberben ideig-óráig tartó kétes értékű élvezetekért.

Az izraeliták is ismerik a bort, de mértékkel használják. A szent könyvek nem tesznek említést tivornyákról. Mózes is egyedül a papokat tiltja el a bortól és a részegítő italoktól s őket is csak arra az esetre, ha bemennek a „bizonyság hajlékába“, ha az Úrnak szolgálnak hivatásuknak és tisztüknek megfelelően. De őket azután halállal fenyegeti meg arra az esetre, ha másként cselekednének. Az Úr egész embert, tiszta lelket kíván és ő úgy vóleko- dott, hogy ilyen nem lehet az, akinek elméjét csak egy kevéssé is elkábítja a bor gőze. Míg más téren, így a nemi élvezetek terén is, olyan nagy mértékben rabjai voltak Izrael fiai a szenvedélyeknek, a részegség ördögének sohasem vetették magukat karjai közé. Ennek köszönhették, hogy nem törte meg őket az egiptomi sanyargatás, a babyloni fogság; ez tette őket vitézekké, ez segítette az új haza, az ígéret főidének elfoglalására. Ez a nép határozottan arra szolgáltat példát, hogy a nemzeti erő és öntudat ott élnek igazán s a nemzet egészének fejlődéséről és jólétéről csak ott lehet beszélni, ahol a józan élet, a részegségtől való tartózkodás általánosan elterjedt, sarkalatos nemzeti erény.

beszámítható nem volna. S ez némileg pótolná az állam azon ígéretét, melyet az egyházpolitikai törvények megalkotásánál adott, hogy a károsult lelkészeket a stóla és anyakönyvi jövedolem csökkenéséért rekompenzálni fogja. Egyenlő qualifikáció után egyenlő törzsfizetós volna, de a munkatöbblet, mely különösen a stoláris funkcióknál van, pótolva lenno a lörzsfizetésbo be nem számított stólajövede- lemmol. S hogy még szabad legyen egy megjegyzést tennem azon ajánlatra nózve, hogy mellékfoglalkozást keressünk, csak azt mondhatom, hogy ez nagyon hálátlan ajánlat. Mert a gazdálkodáshoz nem mindönki ért, különösen a városban felnőttek, miként magam is. Igaz, hogy a sanyarú helyzet rákényszerít az állattenyésztésre vagy más pénzelésre, de ón is városi lévőn (csak azóta vagyok falun, hogy pap vagyok), kénytelen-kelletlen foglalkozom csekély gazdálkodással. Például: eladtam egy borjút, szégyeltem kérni GO koronát és roppantul örültem, midőn a vevő csak 3 koronát alkudott le. Harmadnap ugyanazon borjúért az állatorvos az illető gazdának 90 koronát ígért, de az nem adta oda. Ilyen a mi becslésünk és szakértelmünk. Hát így aztán mellékfoglalkozás se nagyon segít rajtunk, mert ott is vesztünk, miként a terményjárandóságoknál is, tiszta gabona helyett szemetesét kapunk, de élni mégis kell, sőt társaságban is fel kell lépnünk, ahol nemcsak a modorunkat, de bizony a ruhánkat is megszemlélik 1

A görög es római nép már nem így cselekedett. Nem volt ott sem általános az ivás szokása, do mikor a nagy római birodalom előkelői, élükön a császárral, az élvezetekbe fúltak, a birodalom épülete roskadozni kezdett és azután egészen összeomlott.

A görögöknél Pentheus, thebai király volt az, aki nem tisztelte Dionysost, Zeusz hatalmas fiát, a szőlő és bor istenét. Korán felismerte az őrjöngéssel határos részegség nemzedékeket megrontó hatását s mint gondos fejedelem, sietett útját állani. Egész országában eltiltotta az isten tiszteletét, a mértéktelen borivást, amely különösen a nőket ejtette hatalmába. Amilyen régi a bor és a részegítő italok ismerete, olyan messze nyúlik vissza az a küzdelem is, amely ellene folyik. Pentheus, az antialkoholisták mithikus őse, az emberi természetben önkénytelen keletkező tagadás és ellenkezés első képviselője.

Nem tudta átlépni a bor istene a lakedaimonok határát sem. Nem hatott reájuk szívet örvendeztető, bajokat, gondokat űző isteni adományával: a borral. A dórok törzse nem engedte meg városaiban ennek az istennek a tiszteletét. A szigorú erkölcsök, a sajátos nevelési rendszer, az állami élet lehetetlenné tették, hogy ilyen kicsapongás náluk kedvező talajra találjon. Plutarchos szerint életük a józanság iskolája