Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-08 / 28. szám
6 oldal 1911. julius 8. Evangélikus Lap. 28. sz. a tömeget visszatartsák. A térségen beláthatatlan embertömeg volt jelen. Kis idő múlva megjelent a prokurátor az emelkedett helyen, a vádlottat a liktorok által elővezettette és kihirdette a következő Ítéletet: — „Tibórius császár uralkodásának tizenhetedik évében, március hónap 25-én Jeruzsálem városában, Pontius Pilátus, Judea prokurátora a praetor elnöki székében ülve a vádlott nazarethi Jézus rabbi ügyében fontolóra vévén azt, hogy az illető bevádoltatott és bebizonyntatott, hogy ő felségsértési összeköttetéseket tartott fenn, melyek Judeának a római birodalomhoz való viszonyát erőszakos módon megváltoztatni célozták; hogy ezen vétség a római államjog szerint halálbüntetéssel fenyegettetik ; további megfontolásával annak, hogy Jézus i abbi bevádoltatott, és bebizonyíttatott, miszerint a zsidó vallás ellen vétségeket követett el, melyek a zsidók istenének rendelkezése szerint a Thorának a vallatás alatt felolvasott paragrafusai szerint ugyancsak halál- büntetéssel vannak fenyegetve, a vádlottat halálra Ítéli, s elrendeli, hogy a halálbüntetés keresztrefeszí- tés által hajtassák végre; megbízza Quirilus Cornelius centuriót a büntetés foganatosításával és meghagyja néki, hogy a vádlottat azonnal a vesztőhelyre vezesse.“ így lett az emberek legjobbjainak és legböl- csebbjeinek egyike liktorok és római katonák között a vesztőhelyre — melyet Golgothának neveztek — vezetve, s az Ítélet végrehajtva. Az elfogatás és elítéltető» oly gyorsan következett be, hogy a népnek idő és alkalom sem adatott arra, hogy a római uralomnak az ország büntetőjogi eljárásába való ezen gyalázatos beavatkozása ellen ellenállást szervezhessen, amely ellenállás különben bizonnyal bekövetkezett volna. Az elitélten segíteni már nem lehetett, csak sajnálni lehetett őt. A felette tisztelt rabbi sorsa felett való jajgatás oly általánosan uralkodó volt, s az ő számtalan hívének és tanítványainak hangosan kifejezett fájdalma, valamint azoknak, a kiknek ő mint orvos, jóltevő és emberbarát segítve és tanácsolva segítségükre volt, a könnyei oly imponálók voltak, hogy az ellenfelek ellenkezése elnémult és a káröröm kielégített érzései az ő elleneinek legelkeseredettebbjeinél és leggono- szabbjainál is alig mertek hangosan nyilvánulni. Ezek után a szerző arról értesít, hogy Nikodemus rabbi és arimathiai József reményt tápláltak az iránt, hogy Jézus, ha azonnal levótetik a keresztfáról, még életben maradhat. S kieszközölték Pilátusnál az engedélyt az iránt, hogy Jézus testét levegyék a keresztfáról, s eltemessék, Pilátus félrevezetése céljából azonban üres koporsót helyeztek a sírba, Jézust pedig elrejtették. Hogy azonban Jézus hol tartózkodott elrejtve, azt már nem lehet megállapítani, de valószinü, — a szerző szerint — hogy ő a megfeszíttetés napját soká túl nem élte s körülbelül azon időben halt meg, amelyre az evangéliumok az ő mennybemenetelét teszik. Közli: Moczkovcsák Ernő, ev. lelkész Külföldi hitélet» A Jatho-ügy. Lapunk 15-ik számában ösmertet- tük azokat a vádakat, amelyekkel az orthodoxok Jatho kölni liberális evangélikus lelkészt vádolták és Jathonak ezekre előterjesztett védelmét. A porosz Landeskirche egyházi főtanácsa folyó évi junius hó 23-án hozta meg az ítéletet, amely mint előrelátható volt, Jathot tévtanai miatt elítélte és lelkészi állásától elmozdította. Az ítélet nagy felháborodást okozott egész Németországban és a német sajtó azóta folyton ezen üggyel foglalkozik. A szabadelvű lapok „Ketzergerichtnek“ nevezik el az egyházi főtanács bíróságát, a pert magát „protestantischer Modernisten- process“-nek. A liberális „Berliner Tagblatt“ írja: „Azok az emberek, akik Jathot elmozdították és azok, akik ezt helyeslik, elvesztették a jogot a modernista eskü és a modernista üldözés ellen kikelni“. A klerikális lapok persze nagy megelégedéssel fogadják az ítéletet. A „Reichsbote“ mint „üvöltő dervis táncol az elítélt eretnek körül“. A „Germania“ azt írja, hogy: „Jatho elmozdítása megadja a katholikusoknak az elégtételt, hogy végre a protestáns táborban is méltányolni kezdik a vallási modernizmus és a szubjektivizmus veszélyét“. Jathot, aki a tárgyaláson személyesen részt- vett, hazatérte után a kölni nép nagy lelkesedéssel fogadta. Sok ezer ember várta a vasúti állomáson, amely előtt, valamint a székesegyház előtti téren életveszélyes volt a tolongás. Midőn Jatho neje kíséretében a vasúti kocsiból kilépett, száz meg száz kéz nyúlt feléje és útja valóságos virágzáporral lett elárasztva. Csak lassan, lépésről lépésre tudott a nép sűrű tömegétől elfoglalt lépcsőn lehaladni. Percek múltak míg kocsijához tudott érni, amely csak lépést haladhatott az ujongó emberáradatban, mely még a háztetőket és a székesegyház erkélyeit is ellepte. Kölnben, Jatho megérkezése után, három helyen is tartottak tiltakozó gyűléseket. Körülbelül hétezren. Jatho is megjelent köztük és elítéltetése fölött nyilatkozott. A tiltakozó gyűlés iszonyú sérelemnek jelentette ki Jatho elmozdítását és felhívást intézett az evangélikus egyház igazán vallásos híveihez, hogy tetterős hozzájárulásokkal segítsék elő a lelkiösmereti szabadság ezen eltiprását megakadályozni.
